A+ A-

Zöld szemek

A lánynak feltűnően zöld szeme volt. Félig rajta feküdtem, könyökölve az ágyon, így levéve róla súlyom nagy részét. Vörös haja egyik fürtjével rajzoltam végig arca összes vonalát, nyaka hajlatától a szája bíbor húsáig. Megcsiklandhattam, mert elmosolyodott. Lehemperített magáról, majd oldalára fordult, és a feje alá gyűrte a nagypárnát.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte. - szemöldökét összehúzva, homlokára egy-két szigorú ráncocskát tett, de a szája széli huncut gödröcskék elárulták a kérdés valódi komolyságát.
- Te hívtál! Nem emlékszel?
- Nem én! Én biztos nem hívtalak. Segíts, mert nem emlékszem! - próbált még
komolyabban nézni, de amennyivel a vidám gödröcskék jelzése halványult, a hangja pont annyit vesztett határozottságából
- Rendben! De, hisz tudnod kell, illatod küldött nekem meghívót.
- És te elfogadtad? Te kis buta. Hisz az nem volt komoly! Sokat küldök belőle, szétszórom, amerre csak járok.
- Látod, én elfogattam, bíztam benned előre.
- És kezemet megérinteni ki engedte? Odajöttél hozzám, olyan közel, hogy csak a pohár fért el köztünk, de én nem adtam engedélyt! - felkönyökölt, hogy feldúltságot színeljen.
- Kezed intett kezemnek, de csak kéznyelven. Tudod nehéz az ilyet észrevenni, pláne abban a félhomályban. - mondom, és közben felfelé nézek, arcomon egy kis hamiskás mosollyal.
- Aha! És vállam is, nyakam is szólt hozzád, ujjaid bizsergető érintését követelve?
- Így volt, ahogy mondod. Vállad felém mozdult, fejed picit elfordítottad és nyakad hajlása csókért könyörgött. Hajad akartam arrébb igazítani, mielőtt csókommal érkezem.
- Micsoda arcátlanság! - ült fel. A takarót a melleire húzta és durcás arccal nézett maga elé. - Egy perce láttál meg és meg akartad csókolni a nyakamat?
- Nem tehettem róla, úgy tűnt sürgős szükség van rá! Tudod, ilyenkor nem gondolkodik az ember, csak az fő, hogy segítsen!
- Akkor már értem a többit is. Derekam biztos szinte sírt, hogy átöleld és lábaim már kérdés nélkül húztak téged táncolni, arra a lassú számra. Ugye így volt? - haját hátrasimította, és szemöldöke ívét felemelve kérdőn nézett rám.
- Ha így tudod, akkor min csodálkozol? - kérdeztem teljesen komolynak tűnő hangon.
- Igen is csodálkozom! - felemelte hangját és két kézzel a takaróra csapott. - A számon csodálkozom. Arra tisztán emlékszem, hogy kezem, persze kéznyelven, kihúzott téged az erkélyre. Arra is, hogy vállam, nyakam, arcom is érintésedért kiáltott, de ajkaim nem mondtak semmit. Még is arra eszméltem, hogy már ki tudja mennyi ideje csókoljuk egymást.
- Látod - látod! Én már akkor tudtam, hogy súlyos az eset. Arcodat simítva, ajkad érintésével egy forró leheletben érkezett kezemre az üzenet. Csókot kért a feladó, ez biztos, nem tévedhetek. De szád érintése, nyelved üdvözlése engem igazolt! Nem gondolod?
- De, gondolom! - és mímelt megbánással lehajtotta fejét. - Na jó! De akkor erre válaszolj! - Szórt zöld szikrákat ismét a szeme. - Vajon melyik porcikám suttogta neked, hogy hagyjuk ott a partyt? Talán valamelyik hajtincsem mutogatott a kijárat felé? Na erre felelj!
- Bevallom, ilyen nem volt. Ezt az én kezem, lábam és mindenem tette. Apró engedélyt kért csak tőled pillantásom, amivel a kocsik felé néztem. De válaszod nem érthettem félre, mert szemed becsuktad és szádat újra csókra nyitottad. Rám bíztad magad, éreztem
- Érezted, érezted! Tudod mit érezhettél? Szégyenemet, amikor levetted itt a ruháimat! Erre sem bíztatott senki! Jól gondolom?
- De bizony! Tested forró volt, de egyben reszketett is. Csak is a selyemruhád hűse borzongathatott, amely lázasan meleg bőrödhöz érve okozta a kellemetlenséget. Ezen kellett segítenem! De szégyeneden is hamar egyenlítettél, mert segítségeddel rajtam sem maradt semmi. Én így emlékszem!
- Naná! Majd hagyom, hogy gyönyörködj meztelen testemet nézve, te, pedig ruhában maradj? Mit gondolsz? De, rendben! Idáig mindent elfogadok. De ami ezek után következett, arra nem lehet mentséged! Vagy? Mit tudsz mondani?
- Ne haragudj! Tényleg elvesztettem a fejem. Nem is emlékszem, hogy miért tettem. Segíthetnél emlékezni, hogy mi is történt! Úgy emlékszem, valahol itt kezdődött. - és melleiről lassan lehúztam a takarót.
- Erre a részre gondolsz? - kezeivel simogatni kezdte magát. Tenyerével alulról felfele
nyomta, majd egymáshoz dörzsölte a halmokat. Ujja hegyével, a bimbókkal játszott egy kicsit.
Közben végig magát nézte, szaporábban kezdte venni a levegőt és csak akkor nézett már rám, amikor a csúcsocskák már megkeményedtek. Nem bírtam tovább, ráhajoltam, mert nyelvemmel kellett éreznem, a lágyat, a keményet, a simát és a bimbóudvar ráncos redőit. Ahogy ráfeküdtem, szerszámom akaratlanul is megtalálta a megfelelő test párját. Makkom végighúzódott a még, már síkos ajkak közt és éreztem, ahogy átbukik a csiklóborsón.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2015. 10. 15. csütörtök 07:18
Egész jó
#7 A57L 2013. 11. 16. szombat 05:14
Nem rossz.
#6 v-ir-a 2013. 03. 31. vasárnap 00:27
jóóó....
#5 genius33 2013. 02. 23. szombat 12:37
Nagyon jóóó! nyes
#4 pateszi 2004. 01. 22. csütörtök 14:57
Hú, ez aztán a történet, szépen és izgalmasan írtad meg, remélem lesz még folytatása! Gratula!!
#3 Aszi 2004. 01. 18. vasárnap 15:12
A legjobb! Mindenkinek ilyen, vagy hasonló szitut kívánok! Ez a színvonal, nem a papás-mamás-anyósos...stb!
#2 Lofty 2004. 01. 18. vasárnap 03:46
Nagyon megfogott ez a sztorid is!
FOLYTASD!
#1 Törté-Net 2004. 01. 17. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?