A+ A-

Gólyatábor

Nem tudom mennyien lehetünk, gondolom a fiúk között azért többen is, akik legnagyobb sajnálatukra "érintetlenül" hagyták el a középiskolát. Én is így jártam. még amikor leérettségiztem is, annyira kölyök képem volt, hogy sosem néztek többnek tizenhat évesnél. Nem volt mit tenni, vártam a nagy alkalmat, ami úgy tűnt sohasem akar eljönni. Augusztus végén gólyatáborba mentem, mert egyetemen szándékoztam folytatni a tanulmányaimat. Egy hétig tartott és nagyon jó kis bohóckodás volt. Nem akarok senki sem untatni, hát egyből az utolsó éjszakára térek. A városban laktunk egy nagy sokemeletes kollégiumban. Minden szobában három ágy. Ahogy eddig is minden este, a többség lenn volt az ebédlőben kerekített bulin. A gólyatábor utolsó napján főgólyáink és néhányan a környező szobákból azzal fogadtak, hogy a focicsapat, amelyben játszottak, s amellyel előtte nap megnyerték a gólyatábori bajnokságot, megkapta a fődíjat. Egy üveg martinit, amire mindenki a vendégük, akinek van kedve eljönni.
Elkezdődött az este. Odalenn beizzították a zenét és mindenki valamilyen üveggel, vagy pohárral mászkált. Jó volt a hangulat, körbe-körbejárt a martini, de nem nagyon ízlett. Túlságosan fűszeres volt ez nekem. Én a tisztább ízeket kedvelem. A szoba ajtaja nyitva volt, és valahogy odakeveredett néhány ez eddig ismeretlen lány. Nem nagyon emlékszem, abban sem vagyok biztos, hogy valóban több lány volt, vagy, hogy mindannyian lányok voltak. Csak abban vagyok biztos, hogy a többiek megkínálták a martiniből, és az egyikük (vagy csak az az egy) el is fogadta, beszélgettek egy pár szót, aztán kiment. Ma sem tudom mit csinált ott. Nem gólya volt, és nem is egyetemista. Később azt mesélte biológia szakra jelentkezett, de nem vették fel. Azt hiszem valamelyik főgólya barátnője (legalábbis arra az éjszakára) lehetett, de akkor egyedül volt. Olyasmi magas lehetett, mint én, elég nagy termetű, kerek tagokkal, de kicsi mellekkel. Fehér póló volt rajta, az alatt fekete kétrészes fürdőruha. Nem volt ebben semmi meglepő.
Olyan meleg volt, hogy mindenki levetkőzött annyira, amennyire csak lehetett. Haja és a szeme barna, az arca finom kerek, amit gomba frizurája csak még jobban kihangsúlyozott. Ajkai teltek és szélesek, kissé mindig nyitva, mögülük apró fehér fogak villogtak. Nem emlékszem mi történt ezután. A martini elfogyott és a társaság nagy része lement. Ez a lány valahogy még mindig ott volt a folyosón. Voltak valami ismerősei, egy folyosó eleji szobában, de nem foglalkoztak vele. Csak azt tudom, hogy valahogy beszélgetni kezdtünk, és a mi szobánkban ültünk kettesben egymással szemben. Irodalomról beszéltünk, erre határozottan emlékszem. A tolkieni tündékről meséltem neki, akik elhajóznak életük végén az ismeretlenbe, mert örök életűek. Költők is szóba kerültek. Sajna sokat felejtettem és nem tudtam versidézetek és apró részletek területén felülmúlni egy frissen érettségizettet. Radnótira terelődött a szó, akit én is nagyon kedvelek, neki pedig egyenesen a kedvence volt. Volt egy érzékiséggel átitatott szerelmi ciklusa, amit a kötelezők közt nem tanítanak, de mi mind a ketten ismertük. Elsőre egyáltalán nem tűnt ilyen romantikus léleknek. Sohasem éreztem azelőtt a kölcsönös vonzalom bizsergését. Olyan kicsik voltak a szobák, hogy a két szemközti ágyon ülve, könnyen hozzáérhettünk a másikhoz. Szinte teljesen véletlenül, bár úgy hiszem, mégis tudatosan fogtam az egyik, aztán a másik kezét, s mindkettőnkét az ő térdén nyugtattam. Nem is nagyon tudtam figyelni a beszélgetésre.
Éreztem, itt a remek alkalom, hogy olyat tehessek egy lánnyal, amit eddig soha. Mind a ketten vártuk a pillanatot, amikor tovább léphetünk, és én tudtam, ezt a lépést tőlem várja el, noha még soha ilyet nem tettem. Elérkeztünk ahhoz a részhez, amit annyira kedvelek egy fiú és egy lány szerelmi játékában. A beszélgetés két síkra terelődött, egyrészt tovább szólt költőkről, meg az életről, legalább is így rémlik, másrészt minden szónak mögöttes tartalma, kihívása volt, sürgetve, korbácsolva a fantáziát. Végül elhangzott a kérdés:
- És milyen volt eddig a mai este? Egészen közel hajoltam hozzá és azt feleltem mindössze pár centire az arcától:
- Jó, de lehet még sokkal jobb is! Megcsókoltam, amit teljes szenvedéllyel fogadott, és én hátradöntöttem az ágyon. Végig azon gondolkoztam, hogy ha más mondta volna ezt a szöveget, nyilván nagyon elhúznám a szám, annyira mesterkélt volt. Ölelkeztünk és vonaglottunk, és róla lekerült a póló. Puha fülcimpája volt, és nagyon szerette, ha ott csókolgatom. A hátán simítottam végig, és megszorítottam a fenekét, az ő keze a nadrágomat simogatta, mire én is felbátorodtam. Felálltam, hogy bezárjam az ajtót. Kinevetett milyen szégyenlős vagyok, és különben is mit képzelek. Csak úgy leteperem, most meg már az ajtót zárom? Mit várok? Nem jutott eszembe semmi frappáns, ezért gyorsan visszabújtam mellé, és tovább csókolóztunk. Elővett a lámpaláz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.86 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 09. 28. csütörtök 05:50
Első élménynek elég jó.
#5 zsuzsika 2014. 11. 30. vasárnap 08:12
Jó.
#4 listike 2013. 12. 9. hétfő 06:11
Kellemes történet.
#3 sztbali 2013. 05. 12. vasárnap 19:54
Nem rossz.
#2 genius33 2013. 01. 4. péntek 08:28
Elmegy...
#1 Törté-Net 2004. 01. 3. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?