A+ A-

Én és az angoltanárnőm

Szép nyári nap van, péntek, délután 3 óra körül. A középiskolám parkolójában mászkálok, a feketepiacon vásárolt kis hangtompítós pisztolyommal, amit a pólóm alá rejtettem. - Már csak tíz perc! - gondolkozok hangosan - csak tíz perc és itt lesz. Elmosolyodok. Arra gondolok, hogy mi vár arra a kis szukára. Már mindent előkészítetem, mindent elterveztem. És már látom őt, vágyaim tárgyát, az angoltanárnőmet, Emmát. Negyven körüli, de még mindig gyönyörű nő, irtó jó mellekkel. Még nem is sejti, hogy mi vár rá a hétvégén és az egész jövő héten.
-Jó napot - köszönök rá.
-Jó napot - köszön vissza, én pedig még mindig úgy teszek, mintha csak nézegetem a tanárok kocsijait. És ekkor nyílik a centrál-zár. Beül. Gyorsan kinyitom a kocsija ajtaját.
-Hát te? - kérdi meglepetten.
-Ne kérdezz semmit! Indíts és hajts!- parancsolok rá, kezemben a fegyverrel. Lenyomom szépen a centrál-zár nyomógombját. Az én foglyom most már.
-Na de mire véljem ezt?
Szépen oldalba bököm a pisztollyal.
-Azt, hogyha nem teszed, amit mondtam, akkor a veséd gazdagabb lesz egy golyóval. Most pedig indíts és menj ki a kapun. Semmi hirtelenkedés, meg egyéb hasonló hülyeség. Ha nem tudnád, akkor elmagyarázom, hogy ennek a kis vacaknak, amit a kezemben tartok nincs hangja, csöndben végezhetek veled. Ha kint vagyunk a kapun, akkor természetesen jobbra.
-Értettem, csak... csak ne lőj le - mondta elhaló hangon.
Végre kapun kívül vagyunk. Szépen végighajtunk az utcán.
-Itt jobbra, majd az utca végén megint jobbra.
-Értettem.
-Idáig egész jó. Szóval itt jobbra. Most pedig egyenesen az Autóklubig, majd ott balra.
Csöndben van a tanárnő. Szinte széttöri a kormányt, annyira szorítja félelmében.
-Csak ne olyan idegesen Emmike. A végén még karambolozunk. És azt te sem akarhatod. Nem igaz?
-Jó. Csak ne mutogass felém azzal az izével.
-Csak a biztonság kedvéért fordítottam feléd, nehogy valami butaságot csinálj. Egyébként meg oda mutogatok vele, ahova akarok. Inkább vezess!
-Szóval itt balra?
-Igen. És most sokáig előre. Majd mondom, hogy mikor fordulj jobbra.
Megint hosszú csönd. Nem beszélek hozzá, ő pedig nem mer megszólalni a félelemtől. Végre az utcánkhoz érünk:
-Itt lassíts és jobbra! Megy ez neked. A harmadik háznál balra!
-Ide?
-Igen, most pedig le a garázsba!
Végre itthon vagyunk.
-Állítsd le a motort! Oké, most pedig ad ide a kulcsot.
-Mit akarsz velem csinálni? Fogadjunk, hogy meg akarsz ölni és eltemetni a hátsókertben.
-Majdnem. Annál is rosszabb fog veled történni. Most pedig szépen vedd le a harisnyádat!
Nem nagyon érti, hogy miért mondtam ezt neki, de a pisztoly látványa tudatosítja benne, hogy nincs más választása. Szépen leveszi.
-Add ide! Most pedig döntsd hátra az ülésed addig, amíg a támlája a hátsó ülést el nem éri!
Ezt is szépen megteszi.
-Most pedig feküdj rá az ülésre!
-Micsoda?
-Azt mondtam, hogy feküdj hasra! Ne kelljen kétszer mondjam, mert olyat teszek, amit te sem szeretnél. - megint oldalba bököm, megint sikerül ezzel jobb belátásra bírnom. Szépen hasra fekszik. - Most pedig tedd hátra a kezeidet! - Szépen hátranyújtja a kezeit, én pedig a harisnyájával megkötözöm.
-Mit csinálsz?
-Csak egy kis apróság, hogy ne mozgolódj. - Kinyomom a centrál-zárat, majd miután kiszállok, bezárom a garázsajtót. A radiátorról felveszem a kendőt, amit már odakészítettem. Kinyitom az ajtót az ő oldalán. Egy kicsit elidőzök formás fenekén, majd odahajolok a fejéhez és bekötöm a szemeit.
-Most ez mire volt jó?
-Majd meglátod, de jobb, ha nem pofázol olyan sokat, mert nem szeretem a túl sok csacsogást. - Előveszek egy szájpecket a zsebemből és belenyomom a szájába. - Na gyere ki szépen.
Becsukom magunk után a kocsi ajtaját. Beletúrok a hajába, majd megragadom, és a hajánál fogva lassan a lakásba vezető ajtóhoz vezetem. Botladozik, többször is majdnem átesik az apám által helyére nem rakott szerszámokon, de végül sikerül teljesíteni az öt-hat méteres távot. Elindulunk a csigalépcsőn felfelé. Végre fent vagyunk. A szüleim hálószobájába vezetem. Belépek és rápillantva a baldachinos ágyra, máris elkezdenek kavarogni az ötletek, hogy mit is fogok vele csinálni vele egész délután és az utána következő kilenc napon.
-Na itt is lennénk. - Kiveszem a szájából a pecket.
-Hol? Itt akarsz kivégezni?
-Nem. Itt akarlak megbaszni. - Elmosolyodok. Odavezetem az ágyhoz és rálököm. Felveszem az éjjeliszekrényről a kloroformos üveget és odatartom az üveg száját az orrához. Egy pillanat alatt elalszik, mint Csipkerózsika. Eloldozom a kezét. Ráfektetem az ágyra X alakban, majd így ahogy van, kikötözöm a kezeit és a lábait ágy sarkaihoz. Visszateszem a szájpecket. Rápillantok az órámra, már fél öt, Star Trek idő. Kimegyek a nappaliba, nyitva hagyom az ajtót és benyomom a tévét, majd ha felébredt folytatom a 'kicsomagolást'.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.6 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2018. 01. 28. vasárnap 08:48
Egészen izgalmas lett... 8p
#6 A57L 2014. 03. 20. csütörtök 09:20
Nem rossz írás.
#5 Bikmakkocska 2013. 02. 6. szerda 20:29
Meredek!
#4 viktory 2007. 11. 13. kedd 10:28
folytasd jó a történet
#3 Stormogo 2004. 02. 7. szombat 15:38
folytasd :)
#2 Jabba 2003. 12. 16. kedd 15:05
Nekem tetszett, bár a vége felé nagyon elkapkodtad. Olyan, mint ha a csiklója nem is fájt volna neki annyira.

Érdeklődve várom a folytatást. De remélem még nem tört meg teljesen a tanárnő. Egy teljesen betanított szuka unalmasabb, mint amelyik még harcol.

UI: A lelkén bőven van még mit alázni. :)
#1 Törté-Net 2003. 12. 13. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?