Így köszöntött a hajnal

Ezzel a történettel a múlt hétvége eseményeit szeretném megosztani veletek, pontosabban azt, ami velem történt akkor. Az egész úgy kezdődött, hogy szüleim a hétvégére a nagyszülőkhöz utaztak és a ház szabad maradt, így tehát természetesen egy-két telefon és hívtam az osztálytársakat, haverokat (fiúkat, lányokat vegyesen) egy kis tivornyázásra, ami a zene bömbölése mellett iszogatással, beszélgetéssel, fürdéssel, baromkodással telt. Szóval mondhatjuk egy kisebb bulinak is, de abból csak a szolid változat.

Mikor megérkeztek a haverok néhány melegítettünk és ez a későbbiekben sem maradhatott el. A tűző napsütés mellett jól telt a délután és az estének már kicsi józanodás után vágtunk neki. Az megtette hatását és a csajok is jól kevertek a parketten. Mi tagadás, rendesen izgató volt a látvány. Na de erről a részéről ennyit. Az egyik osztálytársnőm, aki mellesleg elég jó haver láthatóan nem érezte jól magát és hát jó házigazda révén vigasztalni próbáltam. Elmondta gondjait és én apáskodóan próbáltam jó tanácsokkal segíteni neki. Sokáig beszélgettünk sok mindenről és hát, elég jól összemelegedtünk. Akkor "még" sok baráti puszi váltotta egymás és az ő hangulata is sokkal jobb lett. Sokat nevettünk és észre sem vettük, hogy a többiek elcsendesedtek. Volt, aki hazapucolt gondolva a másnapi takarításra, volt, aki a elterülve elaludt valahol. Mi a medence szélén ültünk és csak hülyültünk, de ő hirtelen témát váltott. Elmeséltük egymásnak, hogy ez a barátság ez mélyebb, mint a többi és hogy szín alatt már az ismeretség elejétől kezdve van köztünk valami. Vállamra hajtva a fejét beszélt hozzám, majd szemembe nézett és ő csókolt először. Majd ellökött magától és egy hirtelen mozdulattal a medencébe lökött. Ő nevetett én meg berántottam őt is a vízbe!