Boszorkány

-Hányszor mondjam még, hogy ártatlan vagyok?! – üvöltötte Helene teli torokból, orcáján már nagy cseppekben folytak le a könnyei. A szemei vörösek voltak a megpróbáltatástól, de ez nem keltett együttérzést a hallgatóságban, sőt, épp az ellenkezőjét érte el vele. A vörös szín az ördög jelképe volt – Honnan veszik ezt az ostobaságot?? Nem vagyok boszorkány!
– Hallgass, te ördög fattya! – torkolta le Vonbrül bíró a lányt – Mind hallottuk a Speckl ikrek tanúvallomását!
A bíróság ódon épülete alig engedett be napfényt. A tribünön álló Helene mindössze 19 éves volt – mai szemmel túl fiatal ahhoz, hogy ilyen vallatásnak egyedül alávessék, ügyvéd nélkül, a szülei támogatása nélkül. De az igazság az, hogy 1672-ben, I. Lipót császár birodalmában egy 19 éves lány élete nem ért semmit. A nők akkoriban nem voltak mások, csak élő inkubátorok, cselédek, férfiak oldalbordái. És a patriarchátus tett róla, hogy ez így is maradjon:
Gyanús volt, hogy Helene már 5 éves korában tudott olvasni. Gyanús volt, hogy beszélt magyarul. Gyanús volt, hogy még nem ment férjhez. Gyanús volt, hogy tudta, hogyan kúrálja ki a meghűlést. Gyanús volt, hogy fekete volt a haja. Még az is gyanús volt, hogy a patikáriust megigézte, ahogy elhaladt előtte egyik reggel életerős, üde alakjával.
És ezek csupán a jelek voltak. Az úgynevezett "bizonyíték" még ennél is nevetségesebb volt.
– Hazudnak! – kiabálta kétségbeesetten Helene, és körbetekintett a falu népén, hátha a szánalom legkisebb jelét is észreveszi bármelyikük orcáján. De nem járt sikerrel. Erre csak még jobban sírni kezdett – Az ikrek hazudnak! Nem csináltam semmit!
– Fogd be a szád! – üvöltötte az idős bíró – Ott voltál-e azon az aratáson, igen vagy nem?!
Helene csak zokogott és zokogott. Összeesküdtek ellene.
– De én nem... – sírt, ám a bíró félbeszakította.
– Válaszolj! Ott voltál-e atyád mellett, mikor a búzát arattátok, igen vagy nem?!
A lány zaklatottan törölgette a könnyeit, de mindig újabb szánkázott a régiek helyére. Minden szóval egyre erősebb pánik uralkodott el rajta, már tudta, hogy itt a vége. Míg Angliában csupán felakasztották a boszorkányokat, addig a Habsburg Birodalomban máglyán égették őket. A legfájdalmasabb halál, amit az ember lánya megtapasztalthat.
– Igen... – vallotta be dadogva. A bíró erre folytatta.
– És igaz-e, hogy véreddel hintetted be azt a földet, melyen a következő évben nem termett meg a búza, válaszolj!