A+ A-

Egy várva-várt találkozás...

Nagyon izgulok, a szívem a torkomban dobog... Végre! Megláthatom Úrnőmet élőben is! Rengeteget csevegtünk, sok emailt váltottunk, de élőben még nem jöhetett össze a dolog. Most azonban itthon van, magányosan vár rám a lakásában, én pedig félve lépkedek a megadott cím felé... De alig várom, hogy élőben is megtegye mindazt, amiről eddig csak beszéltünk. Megnyomom a kapucsengőt.
- Igen?
-Én vagyok - mondom kiszáradt szájjal.
Az ajtó szinte azonnal kinyílik. III/2. Lift nincs, felbattyogok. Az ajtó résnyire nyitva. Belépek, becsukom magam mögött, rá a biztonsági láncot. Nincs menekvés. Úgy beszéltük meg, hogy belépek, megkeresem, és ha tetszik nekem, nem szólok semmit, csak megcsókolom a kezét. Ha én is tetszem neki, megsimogatja a fejem, és azt mondja:
-Jó szolga vagy... !
Belépek a szobába, és ott ül a fotelban, mint egy királynő. Ó... Ez a NŐ gyönyörűbb, mint álmaimban gondoltam volna! És tudja, mit várok tőle... hosszú lakkcsizmában van, majd a térdéig ér... harisnya nincs, de barna szép bőre is gyönyörű. Rövid, szinte mini fekete szoknya... feszes top, melltartó nincsen, de így is keményen néz előre a bimbója. Hosszú haja kibontva, izgalmasan omlik a vállára, keretbe foglalva gyönyörű arcát. Ó... az arca... csodaszép... kékesen, kissé hidegre sminkelte, de így is gyönyörű... Alig titkolom örömem, és a farkam is megmozdul ott lenn... De észbe kapok, egy Úrnőt nem bámulhatok így! Persze ő is méreget közben, és az izgató az, hogy egyikünk sem szól... lehajtom a fejem, majd lassan odasétálok, és hanyagul eltartott kezéhez letérdelek, és forrón megcsókolom. Sokáig nem történik semmi... megijedek, hogy nem tetszem? Csak a hosszabb lélegzetvételt hallom, mintha valamire rá akarná szánni magát... és megérzem, hogy egy óvatos kéz lassan a fejem kezdi simogatni. Óóóóó...
És meghallom végre Úrnőm hangját:
-Jó szolga vagy!
A mondat elhangzása megkönnyebbülést vált ki belőlem. Én is tetszem neki! Ó... mi jöhet ezután? :) Előzetesen abban állapodtunk meg, hogy ma délutántól holnap reggelig teljesen az övé vagyok. Merész dolog, de annyit csevegtünk, mindent tudunk már egymásról... megbízom benne. Hát legyen, gondolom magamban... és várom a fejleményeket. A simogatás abbamarad, és egy erős mozdulattal a földre lök, majd hallom, hogy feláll.
- Nos, szolga, egy éjszakára tehát hozzám szegődtél! Ezt az éjszakát nem fogod elfelejteni soha... Sokat dolgoztatlak majd, de ha jól teljesítesz nem marad el a jutalmad. De ha nem... nem érdekel a siránkozásod! Értetted???
- Igen, Úrnőm - mondom halkan.
- Nem hallom, kutya!
- Igen, Úrnőm!!!
- Rendben van.
Még mindig arcra borulva térdelek, amikor az arcom elé lép... csak a csizmáját látom. Szép fényes...
- Szerinted elég tiszta a csizmám?
- Igen, Úrnőm.
- Rossz válasz!
Valami csattan a nadrágomon, enyhén felszisszenek. Azonnal egy újabb csapás következik
- Ne sziszegj! Szóval: Elég tiszta a csizmám?
- Nem Úrnő...
- Tisztítsd meg!
Szorgosan csókolgatni és nyalogatni kezdem az amúgy valóban tiszta csizmát... és hirtelen a másik csizmájának sarkát érzem a tarkómon... Jó hegyes. Biztos megkapaszkodott valamiben... Egyre erősebben nyomja a fejem.
- Nyalj, kutya!
Elég fura érzés így nyalni, de ahogy tudom, teljesítem a parancsot. Majd leveszi a lábát a tarkómról:
-A másikat is!
Hosszasan nyalom, nem is tudom, mennyi idő telik el, mire megszólal:
-Elég! Állj fel!
Azonnal felpattanok, és lehajtom a fejem. Érzem, hogy méreget...
- Vetkőzz le! Teljesen! És gyorsan!
Amilyen sebesen csak tudom, lehányom a ruháimat a földre... de elkövetek egy hibát... az alsónadrág rajtam maradt, valami furcsa szeméremérzetből. Azonnal csattan is a hangja:
- Azt mondtam, teljesen! Ezért megbüntetlek...
Hmm... jól nézek ki. Elhatároztam, hogy olyan jól szolgálom, hogy csak jutalom legyen, erre szinte azonnal van bünti. Nem baj, csak nem lesz olyan durva...
- Fogd meg a bokád! Öt ütést érdemelsz a pálcával! Hmm... Azt kibírom, azt hiszem.
- Számold!
És ahogy kimondja, csattan az első a seggemen... szzz... de hang nélkül tűröm.
- Egy!
- Kettő!
- Három!
- Négy!
- Öt!
Huh... vége.
- Köszönd meg a fenyítést, szolga!
- Köszönöm az igazságos büntetést, Úrnőm!
- Na jó... Most vedd le a gatyád!
Most már nem habozok... gyorsan letolom, és a kezem a farkam elé teszem.
- Veszed el onnan!
Igen, erre gondolhattam volna... Szerencsére azonnal elkapom a kezem, és a hátam mögé teszem. Nagy csönd... remélem, tetszik neki... :)
- Hmm... nem rossz... kezdd el verni!
???Érdekes... de hát nem állhatok ellen... lassan elkezdem húzogatni a bőrt a farkamon... jó... kezd keményedni...
- Elég!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 06. 20. péntek 08:00
Hülyeség.
#3 A57L 2014. 03. 19. szerda 05:51
Nem jó.
#2 kecskeffy 2008. 07. 31. csütörtök 19:57
Nagyon jó. Tetszett, hogy mindkét szereplő szemszögéből láttatta a történetet.
#1 Törté-Net 2003. 11. 4. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?