A+ A-

Osztálykirándulás... később

Ebédszünetben szokás szerint a gép előtt ültem, és a neten barangoltam. Sok munkám volt aznapra, tudtam, hogy később nem lesz rá időm. A leveleimet hagytam a végére. Miközben az utolsó szelet pizzát kezdtem majszolni, megnyitottam a weboldalt. Egyre fokozódó izgalommal olvastam az érkezett mailt. Volt gimnazista osztálytársaim kitalálták, hogy felelevenítve tinédzserkorunk osztálykirándulásait, menjünk el a következő hétvégén egy kis pihenőre a hegyekbe. Nagyon feldobott a hír, elég rég nem láttam már őket, ráadásul temérdek munkám volt akkoriban, jólesően "borogatta" tudatomat a pihenés lehetősége. Miután lejárt aznap a munkaidőm, még egyszer gondosan átolvastam a levelet, majd a biztonság kedvéért ki is nyomtattam. Úgy szólt a dolog, hogy vihetjük partnerünket is, és ha tudunk valamiben segíteni a szervezés terén, akkor jelezzünk vissza. Mivel szállítmányozási cégnél dolgozom, még aznap beszéltem az egyik főnökömmel, hogy tudnánk-e kocsikat kölcsönkérni arra a hétvégére.
Szerencsére hamar igenlő választ kaptam. Már csak a kedvesemmel kellett megosztanom a remek újságot. Mikor otthon előhozakodtam vele, Fanni gyanakvó szemekkel nézett rám.
- Biztos vagy benne, hogy azt akarod, veled menjek? Szerintem az osztálytársaid arra gondoltak, hogy egy férfit viszel magaddal. Ezen elgondolkodtam egy pillanatra, de aztán elhessegettem magamtól ezt a hülyeséget.
- Fanni, én veled élek, te vagy a párom. Téged viszlek magammal, már persze ha van kedved jönni. - simogattam meg az arcát.
- Jó, majd még megbeszéljük - válaszolta. - Most gyere, kész a vacsora!
Éjjel nem bírtam elaludni. Fanni bogarat ültetett a fülembe. Tiszta sor, a volt osztálytársaimnak fogalmuk nincs arról, hogy a nőkhöz is vonzódom, arról meg aztán végképp sejtésük sincs, hogy egy nővel élek együtt. Viszont én büszke voltam a barátnőmre, vállalni akartam, hogy összetartozunk. Kapcsolatunk megcsúfolásának éreztem volna, ha nem viszem őt magammal. Úgy döntöttem, nem érdekel ki mit szól majd a viszonyunkhoz, én igenis Fannival megyek el a kirándulásra. Következő hétvégén aztán szépen kezdett gyűlni a társaság a megbeszélt találkozóhelyen. Nyolc pár és három "egyéni versenyző" érkezett. Fanni még egy lopott csókot nyomott az ajkaimra, mielőtt kiszálltunk volna az autóból. Bár én feltettem, hogy nem fogunk titkolózni, nem tudtam, ő mit határozott el magában.
A következő pár percben boldogan borultunk egymás nyakába volt osztálytársaimmal. Jólesett újra látni őket. Bár ballagás után még gyakran találkoztunk, később ezek az alkalmak egyre ritkultak, most is csaknem két éve nem láttam már őket. Az első nagy öröm után bemutatásra kerültek a férjek, feleségek, élettársak. Senki nem botránkozott meg nyilvánosan Fanni jelenlétén, bár azt nem igazán tudtam leolvasni az arcukról, hogy belül ki mit gondol. Gyanítottam, hogy legtöbbjük csak egy jó barátnőt sejt benne, és azzal okolják, hogy vele jöttem, hogy esetleg nincs most kapcsolatom. Két 12 személyes mikrobuszt kaptam kölcsön végül a cégtől, kényelmesen elfértünk bennük csomagokkal együtt. Jó tempóban haladtunk az autópályán, mivel péntek este volt. A kocsikban ment a sztorizgatás a munkahelyekről, a családról, gyerekekről. Igen jó volt a hangulat. Bő két óra alatt meg is érkeztünk a dombok között rejtőző kis városkába.
Fáradtak voltunk, legtöbbünk dolgozott még aznap, így aztán miután bekvártélyoztuk magunkat a meglepően kényelmes szállodai szobákba, kis pihenőben állapodtunk meg. Későn vacsoráztunk, a beszélgetés sem nyúlt túl hosszúra utána.
- Szerinted sejtik? - kérdezte Fanni egy jó órával később, mikor már az ágyban feküdtünk.
- Nem tudom - válaszoltam neki. - Egyelőre nem adtunk rá okot, hogy felmerüljön bennük a gondolat, de azért szerintem nem hülyék.
- Nem akarom, hogy kellemetlenséged legyen miattam - szorította meg a kezem a takaró alatt.
- Ugyan - háborodtam fel ezen. - Aludjunk inkább...
Noha annak idején, gimis éveinkben utáltuk a kirótt kirándulásokat, másnap mégis elhatároztuk, hogy teszünk egy sétát a környező erdőben. Az idő kellemes volt; már jócskán tavaszodott, de még nem volt rekkenő meleg. Mégis alaposan megizzadtunk utunk alatt, nem várt kaptatókon lihegtünk felfelé. Öntudatos kedvemben voltam aznap, úgy határoztam, én igenis felfedem Fannival való kapcsolatomat a többiek előtt. Persze nem úgy terveztem, hogy nyíltan közlöm velük. Ehelyett inkább azt a módszert választottam, hogy egész úton fogtam a kezét, a rövid pihenők alkalmával egy-egy apró puszit leheltem az arcára, vagy a nyakára. De hiába figyeltem az osztálytársaimat, még csak azt sem sikerült megállapítanom, hogy észrevették-e egyáltalán. Így aztán hamarosan le is tettem a nyilvános "lázadásról".
A hangulat csakúgy, mint előző nap, most is kiváló volt. Nagyokat nevettünk, többnyire az évekkel ezelőtti, osztálykirándulós történeteket elevenítettük fel. Hamarosan a terep is könyörült rajtunk; felértünk a dombtetőre, innen már lefelé mehettünk vissza a szállásunkra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.38 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 04. 30. szerda 08:50
Jó volt.
#3 A57L 2014. 01. 3. péntek 04:33
Nem rossz.
#2 sihupapa 2008. 12. 22. hétfő 23:43
érdekes
#1 Törté-Net 2003. 10. 11. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?