A+ A-

Több hét után

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Közhelyként hangzik, de barátságnak indult. Előbb felszínes beszélgetések, aztán más, komolyabb témák is feljöttek egy-egy ilyen alkalommal, mind meghittebbé téve kapcsolatunkat. Hosszú hónapok alatt kerültem hozzád közelebb és Te hozzám nem különben. Egy fárasztó nap után hívtalak, hogy igyunk meg együtt egy kólát, vagy valamit, csak találkozzunk. Mindig feltöltött a Veled történt beszélgetés, megnyugtatott, felvidított, mikor mire volt szükségem. A cégedhez invitáltál egy kávéra, mondván, elég sok dolgod van. Későn érkeztem, és ahhoz képest, hogy péntek volt, szinte tele volt az irodaház. Mosolyogva fogadtál és egy puszit is kaptam a homlokomra, majd egy konyhába vezettél. - Na, élet, mit szeretnél inni? - lépett a konyhaszekrényhez, amíg én leültem egy műanyag székre. Cappuccinót kértem, nem rajongva a kávéért. Néztem, ahogy sürgölődsz, tejet habosítasz, miközben bosszankodva mesélsz, hogy legszívesebben hazamennél már, de ez csak hiú ábránd, mert még rengeteg dolgod van.
Két gőzölgő bögrével jöttél az asztalhoz, egyiket átnyújtva nekem, és figyelmeztettél, hogy vigyázzak, mert forró. Ahogy tovább meséltél, megnyugodtam, el is felejtettem, miért akartam Veled sürgősen találkozni. Csak néztelek, és akkor, azt hiszem akkor tudatosult bennem, hogy hiszen én hozzád menekültem. Igen, és már nem egyszer fordult elő ez velem, hogy nálad kerestem vigaszt, ha úgy éreztem bántottak. Észrevehetted, hogy elkalandoztam, mert egy idő után arra kaptam észbe, hogy merőn nézel rám. Rajtakapottan tettem le a még mindig teli bögrét és azon imádkoztam, hogy jajj, csak most az egyszer ne láss belém.
- Mennem kell- álltam fel, Te értetlenül néztél Rám.
- Mi a baj? Máris mész? Hiszen még azt sem mondtad el, miért jöttél. Kapkodva vettem föl a kabátomat, kitérve segítséged elől, mert az érzés, amit felfedeztem magamban irántad ijesztő volt, s nem tudtam, hogyan reagálnék, ha megérintenél.
Véletlenül sem felnézve, villámgyorsan szedelőzködtem, egy sziát mormogva, mikor a karom után kaptál, és magaddal szembe fordítottál. Lehajtottam a fejem.
- Mi a baj? Rosszat mondtam, vagy mi? - nem értetted hirtelen távozásom okát. Makacsul bámultam tovább a cipődet, miközben kérdések hadát zúdítottad rám, amire én konokul hajtogattam, hogy nekem MOST mennem kell. Persze nem hitted el. Az állam alá nyúltál, felemelted a fejem és a szemembe néztél. A szemed... - görcsbe rándult a hasam, a belém vágó vágytól, s az érzéstől sírhatnékom támadt. Észrevetted könnybe lábadó tekintetem, és láttam rajtad, hogy mindent megértettél. Egy pillanatra lehunytad a szemed:
- Úristen, Iza! - sóhajtottál.
- Mennem kell- de persze nem tudtam mozdulni. Összefonódott tekintetünk, s ugyanazt olvastam ki a Tiedből, ami az enyémben lehetett. Akkor fel sem ötlött, hogy meg sem lepődtél azon, amit észrevettél rajtam, valószínűleg már réges-régen láttad és tudtad azt, ami engem villámcsapás szerűen ért az imént.
Két kezed közé fogtad az arcom, hüvelykujjaiddal elsimítottad könnyeimet. Hozzám hajoltál, s előbb az egyik, majd a másik szememre leheltél pillangószárny finomságú csókot. Körbesimítottad ajakaimat is mielőtt megcsókoltál volna. Azt hiszem, már ezerszer átéltem álmomban, de a valósággal nem lehetett összehasonlítani. Szád forró és krémes ízű volt a pár perccel ezelőtt elfogyasztott cappuccinótól. Felsóhajtottam, elnyílt az ajkam, hogy megízlelhesselek. Megéreztem rajtad, mennyire kívánsz, s többé én sem tudtam visszafogni magam. Csókolózás közben bújtam ki a kabátomból, hogy átölelhess, hogy végre érezhessük egymást. Kezed arcomról a mellemre csúszott, majd le a derekamra, hogy lesegítsd rólam a pulóvert, mikor hangos krákogást hallottunk meg az ajtó irányából. Rajtakapottan álltál elém, hogy eltakarhass.
- Bocsánat- hebegte zavartan az újonnan érkezett, és azzal a mozdulattal, mellyel ránk nyitott, el is tűnt.
Hiába maradtunk kettesben, a pillanat varásza elveszett. Nem szóltál, még csak rám se néztél, ahogy felvettem a kabátom és a táskám után nyúltam.
- Majd beszélünk, most mennem kell - nem néztem rád, de a szemem sarkából láttam, hogy Te is kerülöd az alkalmat, hogy rám nézhess.
- Majd hívlak- szóltál, én pedig biztos voltam benne, hogy nem fogsz hívni többet.
- Jó- bólintottam, és az ajtóhoz léptem - Szia. Már hetek óta kerüljük egymást, azóta a csók után. Nem megy a személyes találkozás, mert tudjuk, hogy egymásnak esnénk. Legutóbb is csak egy kollégád miatt nem avattuk fel a teakonyha padlóját. Persze telefonon hívsz, s testemen villámként csap át a vágy, ahányszor meghallom a hangod. S ma, ma felhívtál, hogy visszaadd a könyvemet, ami már hónapok óta nálad van.
Hamarabb eljössz a munkahelyedről, azt mondod otthon várjak Rád. Már érkezésed előtt egy órával nyugtalan vagyok, egész testem remeg, fel-alá járkálok. Nem tudom, mi fog történni, csak azt akarom, hogy végre történjen már valami. Hónapok óta erre vágyom, emiatt nem engedek közel senkit magamhoz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.58 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 02. 1. hétfő 16:22
10 pont jár érte...
#4 papi 2013. 12. 18. szerda 07:55
Tetszik
#3 v-ir-a 2013. 06. 27. csütörtök 22:28
10 pont jár érte...
#2 genius33 2013. 03. 17. vasárnap 15:25
Kellemes smile
#1 Törté-Net 2003. 10. 5. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?