A+ A-

Titkolt vágyak

Engem soha nem vonzottak igazán a férfiak.
Elég vézna kislányként kerültem a középiskolába. Én félénk voltam és gyermeteg, az osztálytársnőim pedig szinte mással sem foglalkoztak, csak a fiúkkal. Nem értettem ezt az egészet. Nekem úgy tűnt, mintha a fiúk egy idegen fajhoz tartoznának. Durvák voltak, kiszámíthatatlanok, félelmetesek. Próbáltam vonzalmat érezni irántuk, felfedezni magamban a szimpátiát, de nem sikerült. Taszított a testük, a szellemesnek szánt otromba vicceik, az egész lényük. Nem tudtam hová tenni osztálytársnőim rajongását, az egész viselkedésüket ezekkel a marslakókkal kapcsolatban. Képtelen voltam osztozni a lelkesedésükben, pedig másra sem vágytam, csak hogy olyan lehessek, mint ezek a lányok. A másik nem, a fiúzás számomra akkoriban olyasfajta misztérium volt, amit igazából nem is kívántam megfejteni.
A téli szünet utolsó napjainak egyikén történt meg...
Délután együtt tanultunk a legjobb barátnőmmel, Vikivel. Negyedikes gimnazisták voltunk, és a szünet utánra beígért történelem dolgozatra készültünk. A barátnőmék nappalijában telepedtünk le, szétrakodtuk a tételeket és könyveket a kényelmes kanapén, meg a kis dohányzóasztal füstüveg lapján. Náluk ez a fajta rendetlenség senkit sem zavart.
Néhány óra intenzív tanulás után kezdtünk kellőképpen elfáradni. Estefelé már kötetlen dumaparti folyt a kiteregetett jegyzetek fölött. Kati új darabot próbált betanulni a zongora-vizsgára, közben hozzászólogatott a beszélgetéshez, akárcsak az apja az újság mögül. Nikol, Viki kisebbik húga leplezetlen érdeklődéssel hallgatott minket. Jól éreztem magam köztük. Már-már családtagnak számítottam náluk.
Az este jó hangulatban telt. Fecó, Vikiék apja készített valami vacsorát, evés után pedig megnéztünk a tévében egy felejthető vígjátékot. Később találtunk valami igényesebbet is - egy művészfilmet a "királyi adón" -, de azt már csak ketten néztük végig Vikivel. A lányok elmentek aludni, Fecó pedig egy dobozos sörre visszavonult a dolgozószobába. Éjfél körül ért véget a film. Ideje volt, hogy mi is aludni térjünk.
Viki tetőtéri szobájába lépve szinte megdermedtünk egy pillanatra, aztán döbbenten egymásra néztünk, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A szoba jéghideg volt, barátnőm elfelejtett délután feljönni, hogy bekapcsolja a fűtést. A szobaajtót nyitva hagytuk, hátha ez is javít valamit a helyzeten. Viki pótolta a mulasztását, aztán két hálóinget vett elő a komódfiókból, és az egyiket felém nyújtotta.
- Nincs valami melegebb? - kérdeztem kétségbeesett hangon, miközben szemügyre vettem a csinos, spagettipántos szatén hálóinget. Vágyakozva gondoltam az otthon hagyott, nagyon utált flanelpizsamáimra.
- Miféle öreganyám bugyogóját akarsz te magadra húzni? - kérdezte megjátszott felháborodással. - Ne válogass, nekem is ilyen jutott! - mutatta a sajátját. Vikinek csak ilyen holmijai voltak, mióta saját maga vásárolhatta a fehérneműit.
Olyan forró vízzel engedtük tele a fürdőkádat, amit még éppen elviseltünk. A víz hőfoka csak először volt kellemetlen, majd egy-két percen belül hozzászokott a bőrünk.
Először én merészkedtem a kádba. Lemostam combjaimat, majd felsőtestemet az illatos vízzel, azután kényelmesen elhelyezkedtem. Óvatosan hátradőltem, és Vikit figyeltem. A nagy, gravírozott szélű, velenceit utánzó tükör előtt állt, nekem háttal, csípőjét a mosdókagylónak támasztva. Hosszú haját tűzte fel lazán, néhány apró műanyag csattal. Dús, hullámos haja volt, szerettem fésülgetni, rendezgetni. Viki is szívesen veszi, ha alkalomadtán a hajával bíbelődöm.
Lemosta arcáról a sminket, aztán kibújt csinos, pasztellszínű pamut felsőjéből. Viki szeretett otthon is finom holmikat viselni. Ugyan még mindig hátat fordított, de a tükör látni engedte őt deréktól felfelé szemből is.
Nem akartam másfelé nézni. Nem tudtam másfelé nézni... Viki tisztában volt vele, hogy figyelem. Láttam arcának tükörképén azt a leheletnyi, huncut kis mosolyt, amit lehetett volna akár kihívónak is nevezni, ha fiútársaságban mutatja be... Lassan lecsúsztatta vállairól a két vékony, hófehér selyempántot, aztán hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartója csatját. Melleire, a szivacsos kosarakra simította két tenyerét, így emelte le magáról a fehérneműt. Mint a szobrász, aki eltávolítja a gipszformát a már elkészült szoborról... Vikinek valóban szoborszerű volt a teste: klasszikus szépségű, finoman megmunkált, hibátlan - egyszóval tökéletes.
Viki, miután levette a melltartót, tenyerével végigsimította feszes hasát, aztán kezei a melle alatt állapodtak meg. Hüvelyk-és mutatóujjai ívével kissé felfelé nyomta a két rugalmas dombocskát. Lassan elfordult jobbra és balra, így oldalról is szemügyre vehette magát. Aztán hüvelykujjai mintegy véletlenül a halványan pigmentált areolákra vándoroltak, majd a kissé sötétebb bimbókon állapodtak meg. Viki látszólag a tükörnek és önmagának pózolt, de tudtuk, éreztük mindketten, hogy ez a játék nem a tükörképnek szól.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.89 pont (105 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 listike 2014. 11. 29. szombat 11:53
Szép volt.
#10 A57L 2014. 04. 23. szerda 07:18
Jó írás.
#9 Jutcsi 2013. 04. 29. hétfő 06:05
Kedves, jól megìrt törtènet.
#8 genius33 2013. 03. 26. kedd 08:52
Nagyon szép smile
#7 k.m.v. 2006. 04. 1. szombat 16:05
ez tokeletes
#6 Hmm 2005. 03. 8. kedd 14:50
Klassz:)))
#5 psy 2004. 01. 25. vasárnap 13:45
Ez nem szuper, elcsöppenős, stb. Ez SZÉP! 10
#4 Dawe 2004. 01. 3. szombat 22:47
Ez tényleg szép...
#3 THC 2003. 11. 10. hétfő 23:25
szuper ,semmi perverzió maximumot neki!
#2 BlondHurricane 2003. 09. 20. szombat 15:00
Gyönyörű. 10 pont. :o)
#1 Törté-Net 2003. 09. 19. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?