A+ A-

Az első szerelem

Pár bizonytalan lépés után a homályos szobában, halk kattanásra lettem figyelmes. Hátra néztem, és őszinte ártatlansággal, bár kissé megilletődve vettem tudomásul, hogy Kriszta elfordította a kulcsot a zárban. Aztán látva, hogy habozok elmosolyodott, majd lágyan kézen fogott és felvezetett az emeletre. Én meg csak ámultam a páratlan kincsek eme tárházán, mely telis tele volt szebbnél szebb antik tárgyakkal, faragott bútorokkal, festményekkel, sőt még egy bronz mellszobor is ékesítette az ódon villa második emeleti folyosóját, különös hangulatot kölcsönözve ez által az időtlen épületnek. Az a fajta valószínűleg század eleji villa volt ez, mely magában hordozta korának minden sajátját, zenét, identitást, egy letűnt kor atmoszféráját, melyről ma már csupán álmodik a szív, s azt is csak félve. A vörös bársony szőnyeg, amely az emeletre vitt szinte ünnep volt a szemnek, és a hangulata valami egészen ördögi, transzcendens állapotba juttatott, melyre talán ifjú lelkem még nem készült fel, vagy legalábbis akkor még azt hittem, hogy nem. S bár csupán korrepetálásra jöttem, mivel lett volna mit behoznom az angol nyelv terén, mégis attól a veszélytől, hogy ott ragadjak bámészkodni talán napokra is, egyedül az mentett meg, hogy sikerült felfedeznem még idejekorán, vannak a világon sokkal érdekesebb dolgok is ezeknél a minden bizonnyal párjukat ritkító tárgyaknál. Mert volt ott akkor, abban a házban bizony még egy tényező, egy személy, saját kis szótáramban tulajdonképpen fogalom, aki minden képzeletemet felülmúlta, jócskán átírva ezzel addigi értékrendemet. Az én gyönyörű tanárnőm Kriszta, életem első nagy szereleme. És ez nem holmi kamaszos rajongás vagy spontán felizgulás volt, nem hanem őszinte csodálat, tisztelet, és olthatatlan vágy édes ajka után, mely az első pillanattól rabul ejtett, s el többé nem is eresztett, még a mai napig sem, pedig már számtalan angyal illetett csókjával, mégis ez az egy, örök elsőbbséget élvezett, s fog is életem végéig, a halálon is túl. Bár nem erre számítottam, de tulajdonképpen leckét kaptam, az életből, egy leckét melyet nem feledek mert egyszerűen lehetetlen, s azért sem, mert nem szabad. Emlékszem annak idején nem nagyon figyeltem az óráin, a tananyagra, mert valahogy mindig máshol járt az eszem. Néha formás fenekén, ha éppen a táblára írt, olykor pedig izmos combjain, ha kedve szottyant felülni az asztalra. Modern nő volt, szerette a lazaságot, formás testére előszeretettel húzott feszülős farmert éppen ezért lepődtem meg annyira a házon, amit most alkalmam nyílt közelebbről is szemügyre venni. S én még akkor sem fogtam gyanút, amikor bezárta mögöttünk az ajtót, gondoltam talán a betörők ellen vagy hasonló, mindenesetre ezt teljesen normálisnak véltem. Annak idején ugyan éreztem, mintha kicsit ő is vonzódna hozzám, de hát kik szoktak a leginkább tévedni a szív dolgait illetőleg, ha nem a kamaszok. Emlékszem számtalan meglehetősen érdekes, úgymond közös pillanatot éltünk át együtt, persze lehet, hogy ezeknek csak én tulajdonítottam túlzott jelentőséget. Mindenesetre halálomig hinni fogom hogy vonzódott hozzám, dacára annak, hogy ő 32, én pedig csak 14 voltam. Emlékeimben elevenen él egy amolyan órai affér Krisztával, na abban a pillanatban le sem tudtam volna tagadni az érzéseimet előtte. Bár talán vonzalmam mélységeit nem ismerte, de szerintem tetszett neki a dolog. Történt ugyanis egy verőfényes késő tavaszi délutánon, hogy ismét elkalandoztak gondolataim másfelé, csakhogy ezúttal szemet szúrt fiatal tanárnőmnek is léhaságom, és oda jött hozzám rögvest megtudakolni, hogy van e esetleg valami problémám. Emlékszem, így szólt hozzám:
-Gyuri édesem (Mellesleg ez az édesem nem a személyemnek szólt. Nem, ez csupán egy amolyan bevett szófordulata volt a gyönyörű Krisztának) mondd csak, te már ilyen jól tudod az anyagot?
Mire én kénytelen kelletlen azt feleltem erre, hogy:
- Természetesen édesem. (Különös nyomatékot kölcsönözve az utóbbinak) No de neki se kellett több, közelebb jött hozzám, egészen közel, fölém, s félig meddig az asztal fölé hajolt, majd rábökött egy szóra (Exactly) s megkérdezte tudom e, hogy mit is jelent ez. S jóllehet ismertem a szó jelentését, mégsem adtam választ, mivel már a kérdés meghallásáig sem sikerült eljutnom, elvégre ahogy a zsenge Kriszta fölém hajolt, gyakorlatilag tökéletes belátás nyílt bársonyos és hihetetlenül formás melleire, melyeknek eddig csak a körvonalait volt alkalmam megcsodálni. És már az sem hagyott hidegen, sőt. Ezért hát, nem volt mit tenni, megakadt a tekintetem, sajnálom, de semmi nem létezett akkor csupán én, és az a két gyönyörű mell, szóval Csak nem akaródzott felelni a kérdésre. Aztán pár másodperc múlva mivel nem hagyta el ajkam válasz, rám nézett hatalmas zöld szemeivel, (Emlékszem egészen közel voltunk egymáshoz, szinte arcomon éreztem a leheletét) és akkor végre sikerült kivonnom magam csábos kebleinek bűvköre alól, s végre valahára tekintetünk összetalálkozott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.27 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 08. 23. szombat 05:37
Tetszett.
#3 genius33 2012. 10. 12. péntek 06:47
Egész kellemes.
#2 mester 2008. 02. 18. hétfő 14:42
Nagyon jó történet. Igényes. Nem 1 elkapkodot szarság
#1 Törté-Net 2003. 08. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?