Az eltűnt ékszer nyomában

A konferencia terem ajtajai már egy jó órája zárva voltak. A terem előcsarnokának egyik sarkában hosszú pult volt, rajta az olasz kávéfőző automata, meg a catering cég által kiszállított szendvicses tálcák hosszú sorban. A pult előtt Kriszta beszélgetett a többi hostess lánnyal. A biztonságiak közül is ott volt három srác. A nyári élményeiket mesélték egymásnak. Jó volt a hangulat. Épp jókat nevettek, mert Péter, az egyik biztonsági elmesélte, hogyan hajtott végre kényszerleszállást a sárkányrepülőjével egy osztrák paraszt kukoricásába, az Alpokban. Kriszta nagyon szimpatikusnak érezte Pétert, tetszett neki a fiú kisportolt alakja, jó humora, szomorkás mosolya és az a közvetlenséggel vegyült előzékenység, ahogy a lányokkal tudott bánni. És azok a gyönyörű nagy barna meleg tekintetű szemek!

Ekkor végre kinyílt a teremajtó, és kezdtek először kiszállingózni, majd kitódulni a nemzetközi konferencia résztvevői. A hostess lányok, a pultosokat kivéve szétszéledtek, mindenki a kijelölt körzetébe. Kriszta is az előcsarnokban felállított asztaloknál szolgált ki, ezért felkapott egy szendvicsekkel megrakott tálcát és a rábízott asztalokhoz sietett. Színes vendégsereg volt, az egyik asztalnál arabok, a másiknál fekete afrikaiak ültek. Minden asztalnál megállt, és a vendégek által kért szendvicseket egy ollószerű kanállal a megrendelő tányérjára csúsztatta. Utána, megkérdezte, hogy parancsol-e valaki kávét vagy fogyasztani (az üdítők már oda voltak készítve minden asztal közepére). Amikor elfogytak a szendvicsek, visszatért az üres tálcával a pulthoz, és leadta a kapott megrendelésekkel teli cédulát, fogta a következő tálcát és folytatta a kiszolgálást. A második menet után hirtelen nagyon rájött a , ezért odaszólt a kávéfőző csajnak, hogy amíg összeállítja a kért italokat, egy pillanatra eltűnik a női mosdóban. Már suhant is a folyosó másik végén levő személyzeti WC irányába. Amikor odaért, egy fiút pillantott meg a biztonságiaktól, aki a mobiltelefonján beszélt valakivel, és elég izgatottnak tűnt. Kriszta elment mellette, már nyitotta is az ajtót, de meglepődve érezte, hogy kezénél fogva valaki keményen visszarántja. A biztonságis volt. Kriszta, első meglepetéséből felocsúdva rászólt, hogy hagyja békén, de a fiú ellentmondást nem tűrő hangon a fülébe súgta:

– Parancsom van, azonnal velem jössz!

A lány hiába tiltakozott, hiába kérte, hogy legalább engedje be egy percre, hogy . A security egyenruhás fiatalember hajthatatlan maradt. A közeli felvonók egyikéhez vonszolta a lányt. Beszálltak és lementek a Kongresszusi Palota alagsorába. Kriszta itt még sohse járt. Jobbra fordutak, majd a harmadik ajtón a fiú bekopogott. Bentről kinyílt az ajtó, és a securitys betolta maga előtt a meglepetéstől szinte béna lányt.

– Ö szolgált fel a kuvejtieknél, főnök. Krisztának hívják. – jelentette a fiú a szinte üres szoba közepén álló középkorú civil ruhás, nyakkendős férfinek.

– Rendben – válaszolt röviden a férfi, majd lányhoz fordult – Rövid leszek. A kuvejti delegáció főnökének a kabátja hajtókájáról eltűnt egy smaragddal és gyémántokkal kirakott kis zászló. Állítólag 1 millió dollárt ér. Te voltál az egyetlen idegen személy aki az asztaluk közelében volt. Add ide az ékszert azonnal, mert különben óriási botrány lesz belőle.

Kriszta értetlenül nézett a férfire, és csak annyit tudott hirtelen válaszolni:

– De hiszen én azt nem is láttam!

A következő pillanatban hátratántorodott a váratlanul kapott pofontól.

– A ruhádat! – szólt rá kurtán a férfi. De Kriszta a pofontól még , csak értetlenül nézett a vallatójára.
– Vedd le a cuccaidat, át kell, hogy kutassuk azokat! – ordított rá erre a férfi.

A hangos parancs meg a csattanó pofon megtörte a lányban az ellenállást. Kigombolta a fehér blúzát, letolta formaruha szoknyáját, kilépett belőle, lehajolt, felvette és a blúzzal együtt odaadta a civil ruhásnak. Most ott ált zavartan, melltartóban és kis pántos fehér csipkebuggyijában a két biztonsági előtt.

Váratlanul csattant a második pofon is, most a bal arcára.

– Azt mondtam a cuccaidat, vagyis mindent! Ne húzd itt az időt! – ordított rá újra az idősebb férfi.

Kriszta már a sírással küszködött. Lassan levetette a melltartót, átnyújtotta az ott várakozó másik biztonságinak, majd dobogó szívvel letolta a kis bugyiját is. Ott állt anyaszült meztelenül, a szoláriumban szép egyenletes lebarnult testtel két vadidegen férfi előtt, a kapott pofonoktól égő arccal, kezeivel próbálva takargatni lányosan hetyke, kerek melleit meg a mostani divat szerint keskeny csíkra borotvált, finom barna pelyhekkel borított ágyékát.

A fiatalabb férfi sorra végignézte a nő ruhadarabjainak minden lehetséges rejtekhelyét, de nem talált semmit. Ekkor kinyílt az ajtó, és bejött Péter, akit Kriszta annyira kedvelt, és akivel a hétvégére már meg is beszéltek egy közös biciklitúrát a közeli hegyekbe. Kriszta szégyenében a legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Pirosra pofozott arca még vörösebb lett, és a fülei is lángolni kezdtek a szégyentől.
De ugyanakkor meg is örült a fiúnak, mert segítséget remélt tőle, hisz ők már, úgy ahogy barátok is voltak.

– Péter, itt valami szörnyű félreértésről van szó, kérlek... – fordult síró hangon a fiúhoz, de nem tudta befejezni, mert most oldalról vágta szájon a főnök.

– Te kis ribanc, azt mondd meg inkább hova dugtad az ékszert!!

Kriszta sírva fakadt amikor látta, hogy Péter egyáltalán nem igyekszik segítségére sietni. Ugyanakkor érezte, hogy már csak egy-két percig tudja visszatartani a vizeletét, ezért, bár számolnia kellett egy újabb pofonnal, könyörgő hangon megszólalt:

– Uraim, nem bírom tovább, nagyon kell . Könyörgöm, engedjenek ki a WC-re!

A civilnek szinte felderült az arca a lány panaszának hallatán. Persze esze ágában sem volt kiengedni a lányt.

– Hát most elárultad magad te hülye picsa! Szóval feldugtad magadnak a cuccot? Na ezt rögtön lecsekkeljük, fiúk! Péter, fogd le elölről a tyúkot, mi majd megnézzük, fog-e tojni nekünk arany tojást!

Péter odalépett a lány mögé, maga felé fordította, megfogta kétoldalt a fejét és azt maga előtt lefelé tolta addig, míg két combjával, akár egy harapófogóval megszorítva könnyedén rögzítetni tudta a lábai között a lány fejét. Közben már nyúlt is a két keze után, ezeket a lány hátán keresztbefonta és a csuklóknál szorosan tartva Kriszta hátához szorította.

– Kezdheti, főnök! – szolt oda Péter röviden az idősebb férfinek.

Kriszta mélyen lehajolt testtartásban állt, füleit Péter nadrágjának durva szövete dörzsölte. Feneke a másik két férfi pillantásainak szabad prédájává vált. Még soha nem érezte magát ennyire helyzetben. Sírt, de csak csendesen, mert félt a vallatói megtorlásától.

– Tedd szét a lábad! – hangzott a határozott parancs. Kriszta igyekezett engedelmeskedni. De máris egy nagy csapás érte a fenekét:

– Ne faksznizz, jobban, nem érted, hogy nincs időnk!

Úgy állt ott egymástól messze szétterpesztett lábakkal, mint egy nagy Á betű, amin a vesszőt vaginájának sötétrózsaszín vágata képezte. A formás féltekék, a szép húsos szeméremajkak, a sima kerek combok – nagyon kívánatos összképként hatottak a férfiakra.

– Nem bírom tovább, össze magam – nyöszörgött Kriszta halkan, de egyszer csak érezte, hogy egy kéz széthúzza a szeméremajkait, és beleturkál a hüvelyébe. Ekkor elszakadt a gát, és a lányból aranyszínű vízesésként nagy sugárban ömleni kezdett a vizelet.

– A rohadt kurvája, lehugyozta a nadrágomat és a cipőmet! – ordította magából kikelve a főnök.

– Ezért most meglakolsz! Azonnal nyald szárazra a cipőimet! – markos kezével két hatalmasat ütve a lány tomporára.

Szegény Kriszta nagyon zavart volt már. Ott guggolt szégyentől égő fülekkel, felpofozva, , meztelenül, három idegen férfi között és még össze is magát a szemük láttára. Az ellenállás utolsó csírája is elszállt már belőle. Végre lazult Péter combjainak szorítása a halántékain, így ki tudta húzni fejét a harapófogóból, megfordult, letérdelt és igyekezett a tőle telhető legnagyobb lelkiismeretességgel elvégezni a rá bízott "feladatot".
Ajkaival leszürcsölte saját, még meleg vizeletét a cipőkről, majd nyelvével lenyalta a maradék cseppeket is. Végül hajával szárazra törölte a két lábbelit.

– Fogd be újra, mert most következik a büntetés, azért hogy – szolt oda Péternek a főnök. A fiú teljesítette a parancsot, és beszorította Kriszta fejét a combjai közé.
A főnök valamilyen eszközt keresve körülnézett a szobában. Nem találva mást, nadrágjából kihúzta a fekete bőrövét, majd összehajtogatta és próbaként egyik tenyerébe csapott vele.

– Most kapsz húszat a valagodra, azért mert ilyen illetlenséget követtél el itt előttünk! – és máris rácsapott a lány előtte bal fenekére.

A csípő fájdalom Krisztát váratlanul érte. Az eddigi tenyeresek is fájdalmat okoztak, de valahogy szinte jóleső érzéssel jártak együtt. A bőröv viszont éles fájdalmat keltett, mely egész gerincoszlopán végigfutott, hasa összerándult. Az ütés helye először elfehéredett, majd hamarosan piros dagadt hurkává változott. És ez még csak az első ütés volt!

Sorra záporoztak az ütések. Kriszta az ötödik után hangosan zokogni, a tízedik után már kétségbeesetten visítani kezdett.

– Neee, neee, könyörgööööm... ordította, ahogy a torkán kifért.

– Fogd be a száját – hangzott el az újabb parancs. Péter még szabadon maradt kezével megkereste a lába között a lány száját, és tenyerét rászorította. Így a még hátralevő utolsó hat-hét ütést már csak a lány tompa nyögései kísérhették. Nagyon szenvedett mert a befogott száján keresztül alig jutott levegőhöz. Végre vége lett a tortúrának.

– És most be fogjuk fejezni a motozást.

Erre Kriszta már engedelmesen szét is tette a lábait terpeszállásba, remélve, hogy így megelőzheti a további verést. A főnök látva a szeme előtt kitárulkozó pinát, jobb kezével széthúzta azt és bal kezének ujjaival jó mélyen belenyúlt. Kriszta felszisszent, de a férfi nem zavartatta magát, és végig tapogatta a lány hüvelyét egész mélységében. De nem talált semmit. Ezért egy szinttel feljebb tovább folytatta a motozást. A lány végbélnyílását kezdte masszírozni, majd rászólt:

– Lazíts, akkor hamar túl leszünk rajta!

Végül behatolt a mutatóujjával a kis kerek nyílásba, és tágítani kezdte azt, kezét ide-oda forgatva. A lány újra felkiáltott fájdalmában.

– Az ujjam sajnos nem elég hosszú, hogy ki tudjalak tapintani, drágám. Remélem nincs semmi kifogásod, ha a 25 centis farkammal szondázlak meg? Vagy adjunk inkább egy beöntést?

Kriszta csendes sírása volt csak a válasz. A férfi kigombolta a nadrágját, elővette ágaskodó nemi szervét. Valóban nagy szerszám volt. Nem akarva magának fájdalmat okozni, ezét az asztalról elvett egy telt flaskát és rákent egy adagot a pénisze hegyére. Így aztán könnyebben sikerült behatolnia a kerek lyukacskába, ami a nyomás hatására lassan, rugalmasan tágulni kezdett. Addig nyomta előre a szerszámát, míg végre tövig benne volt a lányban. Krisztának elállt a lélegzete is amikor a vastag idegen test behatolt a végbelébe. A férfi egy kis idő után kezdte kihúzni a lányból a farkát, de mielőtt egészen kivette volna, hírtelen újra betolta, és ezt jó öt percig így folytatta. Nyílvánvaló volt, hogy nem akarja abba hagyni addig, amíg bele nem élvez a lány popsijába. Nagy hörgések közepette kisvártatva ez meg is történt. Miután lassan megnyugodott, csak ennyit mondott:

– Nem találtam nála semmit. Felöltözhet, elengedhetitek.