A+ A-

Xéna sebei

Fordítás
Már három éve őrzöm a város kecskéit, birkáit. A parasztok beszéltek rá. Pásztor, mondták, az a legjobb gyógyír. Mit tehettem volna? Házam, vagyonom nem maradt, feleségem, gyermekem elpusztult. Özvegyember vagyok, aki magányosan terelgeti az állatokat, sípot és verseket farag. Ősz óta férfinak sem éreztem magam.
Mifelénk szokatlan ez a hirtelen jött nagy hó. Az istenek odafönt az Olümposzon bizonyára megszokták, de mi idelent emberemlékezet óta nem láttunk ennyit. Nyolc napja harcoltam már a hóval, kora este volt csak, de már egészen sötét.
Elláttam a karámban egymást melengető állatokat, magam is ettem a tűzön rotyogó forró húsból. A tenger felől jövő szél, Poszeidon lehelete alatt nyögtek a kunyhó gerendái. De nem a vihar vágta ki hirtelen az ajtót, vastag medvebőrbe burkolózott harcos lépett be. Dérlepett haja mellett megcsillant hosszúkardjának díszes markolata. Óvatosan mutattam a tűz fölött bugyogó üstre:
- Szegény pásztor vagyok uram. Vedd el, amit akarsz!
Tőröm hátul lógott, nem láthatta, de én sem férhettem hozzá... Közelebb lépett, kristálytiszta szeme tükrözte a tűz játékos fényeit. Nő volt! Nő és harcos! Amazon talán? Ívelt szemöldöke szigorúan meredt rám.
- Egyedül vagy? - kérdezte.
Fél arasszal volt alacsonyabb nálam, karcsúbb, de izmosabb. Súlyos medvebőr palástjáról jégcsapok lógtak, hollófekete haja ráfagyott a prémre. Agyagtálat akartam nyújtani neki, kardja villámgyorsan szegeződött a szívemnek.
- Ne úrnőm! Ne bánts! - ordítottam.
Morgott valamit és leengedte a kardot. Lassan mozogva oldalaztam az ajtóhoz, hogy kirekesszem az éles fogú szelet. A harcos megtántorodott, és előrebukott, arccal a tűz mellé. A hajában gyémántként csillogtak az olvadó jégcsapok.
- Hé, mi bajod? - fordítottam hátára a tehetetlen testet.
- Mennem kell... - suttogta erőtlenül kapaszkodva a karomba.
Szemhéja remegett a kimerültségtől, szabályos arca füsttől, koromtól mocskos, a vastag medvebőr palást tépett, szakadt volt. Rettenetes csatából jöhetett.
- Mennem kell...
- Ugyan, hova mennél?
Óvatosan vizsgáltam meg a testet. Vállán tenyérnyi csúnya sebbe ragadt a hosszú medveszőr. Tőrömmel óvatosan vágtam körbe a szakadást. A prém foszlányai mélyen beágyazódtak a sebbe, látszott, ez állította el a vérzést. Nyaka ujjnyi széles vöröses-kékes zúzódá-sokkal volt tele. Kitűnő harcosnak kellett lennie, ha ezt túlélte. A duzzadt, bíborvörös kupac alatt biztos szúrt seb rejtőzött.
Izmos karján is vágások, zúzódások, alvadt vér, a sajátja, s talán másoké is. Számos ellenféllel kellett megküzdenie, pillantottam a mellette heverő hosszú, ezüstfehér, borotvaéles pengéjű kardra. Az öntudatlan harcos bőre halvány, áttetsző fehér volt, talán a hidegtől, talán a vérveszteségtől.
- Vajon miféle vész vetett ide? Ki elől menekülsz, te bolond? - morogtam.
Nem szeretem őket! Vadak, kegyetlennek és vérszomjasak. De ez itt inkább félhalott, mint élő, s inkább nő, mint harcos. Hát közelebb húztam a tűzhöz, két birkabőrt dobtam rá, aztán vizet melegítettem, hogy kimoshassam a sebet, kardját pedig, minden harcos szeme fényét a tűzbe merítettem.
A vihar tépte, rázta a kunyhót, s míg a víz melegedett, a tűz fényénél folytattuk az ismerkedést. Vastag, bőr vértet viselt, bonyolult ezüst veretekkel. Ha meghal, eladni sem tudom, azt hiszik, loptam. Nem tudtam, megéri-e a fáradságot, de tovább kellett vetkőztetnem, ha meg akartam vizsgálni a sebeit.
- Hé, harcos! - magatehetetlen volt.
Lehámoztam róla a bőrvért alatti koszos, szakadt inget, az agyontaposott csizmákat. A lábán is volt seb, felnyögött, motyogott valamit.
- Hé! Ki vagy? - de nem tért magához.
Bőven raktam a tűzre, s a fellobbanó lángok egy bukott istennő meztelen testét világították meg. Fényes, fekete hajában olvadó jégcseppek szikráztak. Szaggatott légzése oldalra kergette bársonyos melleit. Bőre, régi sebek halvány pókhálóitól eltekintve makulátlan volt. Feszes combjain tenyérnyi zúzódások, elcsúszott kardvágások, rúgások nyomai. De nő volt! Remegett kezemben a mécses, ahogy bámultam a didergő, rózsaszín bimbókat. Forrók voltak, és szúrták a tenyerem. Az oly rég érzett asszonyi mell kemény volt, és mégis lágyan simult, mint a feleségemé egykor. Simogatásomra könnyű nyögés tört fel az ajkai közül.
- Gabrielle?
Megszégyenülve húztam el a kezemet. Hát persze, neki van kit hívnia! S én meglesem, megcsalom reményében.
A kard a tűzben gonoszpirosan izzott. Összekötöttem a kezét, lábát, a hasára ültem, és a ragyogó, széles pengét rászorítottam a megnyitott vállsebre. A hús sistergett, s én teljes erővel szorítottam le a vonagló testet. Szemhéja felpattant, de a kristályszemből nem a félelem, hanem a düh szikrái lövelltek.
- Nyughass harcos, nyughass!
Az izzó penge néhány hajszálát is megpörkölte. Az égett hús, haj szaga mintha felismertette volna vele, mit teszek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.69 pont (105 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#24 vakon53 2016. 05. 7. szombat 17:00
Ezcsak 10 pontlehet!
#23 papi 2014. 03. 30. vasárnap 13:21
Tetszik
#22 A57L 2013. 09. 9. hétfő 05:23
Jó írás.
#21 tiborg 2010. 03. 6. szombat 08:20
Kituno forditas,remek sztori,az eredeti forgatokonyv irok is buszkek lehetnenek erre a hetero valtozatra. 10
#20 Amazon 2006. 05. 1. hétfő 13:06
nekem nem tetszett! 1részt mert én nagyon nagy xena fan vagyok, és zavart h é vel irtd a nevét...másrészt mert túl sok olyan fanfic-ot olvastam ahol Gabbyval 1 mást szeretik... bocs de 2 pont...
#19 Ildica 2003. 03. 17. hétfő 04:29
Jó...
#18 zsolt 2003. 03. 16. vasárnap 19:30
Köszönöm a játékot, Ildica! Szerettem ...
Egyszer majd írok Neked valami szépet...:)) Jó?
#17 Ildica 2003. 03. 16. vasárnap 05:55
Kandikálo virág a ho alatt
Vágyunk e szobában marad.
Képei foszlanak éteren át
Csokjai mulnak,vége már...:)
#16 zsolt 2003. 03. 15. szombat 13:02
Harmat holnap nyíló virágon,
gyümölcs illata eljövendő nyáron.
Őszi szél borzolja bőrödet,
Versem takarja fázó testedet...:))
#15 Ildica 2003. 03. 15. szombat 08:21
A pezsgő elvész illatod mámorában
Csókod hajnali ölelés sohajában
Eper hüsíti ajkad
Testem borítja vágyad...:))

#14 zsolt 2003. 03. 14. péntek 17:23
Terjedő pezsgőfolt friss havon,
vérző eper tiszta paplanon.
Színek játéka érzékek helyett,
csak gondolat feszül tested felett.
:))
#13 Dinci 2003. 03. 14. péntek 06:17
Ha tudtok németnyelvü linket, onnan szivesen fordítok.
#12 Ildica 2003. 03. 14. péntek 04:49
Zsolt,bonthatom a pezsgőt? Már érik hozzá az eper!:))
#11 ace 2003. 03. 13. csütörtök 22:21
Azt hiszem ez viszi a pálmát nálam maximális 10!!!

:)
#10 Pipó 2003. 03. 13. csütörtök 16:59
Nagyon jó!!!
#9 fischer 2003. 03. 13. csütörtök 16:22
Hibátlan!KITŰNŐ!
#8 Gergő-Szolnok 2003. 03. 13. csütörtök 16:20
:) lol :)
#7 Kismy 2003. 03. 13. csütörtök 15:45
asszem ez 10!!!
#6 toto 2003. 03. 13. csütörtök 14:05
http://www.geocities.com/TelevisionCity/4580/

ezen linkröl lehetne forditgatni hasonló xena történeteket
#5 Senkifia 2003. 03. 13. csütörtök 12:59
ez tiszta jo:) nem tudom, ki irta, de van tehetsege hozza. es a forditas sem rossz...sot.