Szerencsejáték

– Nem, őt nem! – tiltakozott Don.
– Ugyan miért? Így is lógsz 2000 – rel! – mondta Josh. – Nem lesz bántódása a kicsikének, ígérem! De ha van jobb ötleted, szólj. De nem vagy most abban a helyzetben, hogy te szabd meg a feltételeket!
– De kérj bármit, akármit!! – üvöltötte Don magánkívül.
– Én őt akarom. Ha akarnám, erőszakkal venném el, de én még cserébe az adósságodat is elengedem. Mert hát úgy pókerezni, hogy nincs nálad elég pénz, elég nagy pofátlanság. – válaszolt Josh és a szomszéd asztalnál ülő nő felé sandított, aki láthatólag semmit sem hallott kettejük vitájából.

Don visszagondolt pár órával ezelőttre, amikor elindultak Vicky – vel, minden szép és jó volt.
– Csak egy órára ülünk be és elnyerem a gatyáját is az ürgének, aztán miénk az éjszaka! – ígérte. Vicky persze hallatlanul dühös volt, de tudta, hogy Don sosem viszi túlzásba a játékot, így végülis belement az egy órába. Az egy órából lassan kettő, majd három lett, ezalatt Don folyamatosan vesztett, de igyekezett mindig mosolyogni a lány felé, mintha minden rendben lenne. De semmi sem volt rendben. Vicky először hallatlanul unta, majd duzzogni kezdett, aztán egyre mérgesebb pillantásokkal bombázta Dont. Most pedig (beletörődve, hogy ebből az éjszakából már semmi nem lesz), unott képpel, egyedül ült a szomszédos asztalnál, kavargatva az italát és a kapcsolatukon gondolkodva. Josh természetesen már megjövetelükkor kinézte magának Vicky – t, aki feszülős miniruhájában, hosszú combjaival és égővörös hajával mindenhol feltűnést keltett. Sokszor odapillantott rá játék közben és eljátszadozott a gondolattal, hogy mi lenne ha... És most, ahogy ránézett a szerencsétlen félnótás Donra, aki rettentően félt tőle és az embereitől, aki tartozik neki 2000 dollárral, akinek egyetlen vagyona... Vicky, tudta: a férfinak nincs választása. Elegen megtapasztalták, milyen kellemetlen is tartozni Josh Megan – nak. Volt, aki olcsón megúszta: egy pár törött térd mindenkit fizetésre bír. De akadtak olyanok is, akiknek véletlenül leégett a házuk vagy felrobbant a kocsijuk. És Don ez utóbbi csoportba esett az összeg nagysága miatt.
– Nos? – kérdezte Josh. – Kezdek türelmetlen lenni.
– Nem, inkább verjetek össze, de akkor sincs ennyi pénzem. – fogta könyörgőre Don.