Reggel a hotelben...
Szenvedélyes újra egyesülés a hotelszobában.
A történetben leírt összes szereplő, esemény és helyszín a szerző képzeletének szüleménye. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, élőkkel vagy halottakkal, illetve valós eseményekkel pusztán a véletlen műve.
A történetben leírt összes szereplő, esemény és helyszín a szerző képzeletének szüleménye. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, élőkkel vagy halottakkal, illetve valós eseményekkel pusztán a véletlen műve.
Vivien
Amikor felébredtem, minden visszatért...
Tegnap este Balatonfüred egyik menő bárjában voltunk – meleg borostyánfény, elegáns kristálypoharak, bennük még elegánsabb koktélok fűszerekkel, gyümölccsel és jéggömbökkel díszítve. A barátaimmal ünnepeltük a válásomat.
Ő egyedül ivott, talán whiskyt, vagy Bourbont. Én hamarabb észrevettem őt, mint ő engem, de amikor kimentem a mosdóba, direkt úgy sétáltam át a termen, mintha enyém lenne az egész hely... és akkor összeakadt a tekintetünk.
Minden emlék egyszerre zúdult rám – legalábbis rám biztosan. János azon kevés pasik egyike volt, aki még nekem is meglepetést tudott okozni. Tíz éve kavartunk először. És hát, apám... Azóta se volt bennem olyan méretes, kőkemény fasz, pláne nem annyira ügyes darab. Ő volt az első férfi, aki odafigyelt rám. Az első, aki megmutatta, mit jelent az igazi szenvedély. Mégsem tartott sokáig.
Ahogy összeakadt a tekintetünk, még ha csak egy pillanatra is, rögtön tudtam, nem a szenvedély hiánya volt az oka annak, hogy különváltak útjaink. Ajkai elnyíltak, kétszer is pislogott, meglazította a nyakkendőjét, és néma szájmozdulattal formálta a nevemet. A mellbimbóim azonnal megkeményedtek, és bár azon az estén nem vettem fel alsóneműt, remélve, hogy majd valami vadidegen pasival hágok át minden józan határt. Ezt a gondolatot egy csapásra elvetettem. Talán itt az idő, hogy újra fejest ugorjak valamibe, ami mély és valódi.
János követett a mosdókhoz vezető folyosóra. Alig kaptam levegőt attól a gondolattól, milyen lenne újra együtt lenni vele. Érezni magamon a kezeit, a nyelvét, a farkát...
– Vivi, tényleg te vagy az? – kérdezte feszült hangon.
– Én vagyok, te bolond – feleltem.
Megfordultam és bántani akartam, de nem tudtam. Nemcsak megtörtnek tűnt, hanem szomorúnak is. Egy másfajta erőszakban találtunk egymásra: kapaszkodtunk, karmoltunk, miközben a nyelvünk vad párbajt vívott.
Valahogy bezuhantunk egy takarítószer tárolóba. Sötét volt, alig láttuk egymást, nemhogy azt, mivel is küzdünk odabent. Amikor az ajkamba harapott, és a kezét bevágta az élénkkék ruhám kivágásába, kis híján beleléptem valamibe, ami egy vödör lehetett.
– Vivi, Vivi, Vivi... – ismételgette elfulladó hangon.
Amikor felébredtem, minden visszatért...
Tegnap este Balatonfüred egyik menő bárjában voltunk – meleg borostyánfény, elegáns kristálypoharak, bennük még elegánsabb koktélok fűszerekkel, gyümölccsel és jéggömbökkel díszítve. A barátaimmal ünnepeltük a válásomat.
Ő egyedül ivott, talán whiskyt, vagy Bourbont. Én hamarabb észrevettem őt, mint ő engem, de amikor kimentem a mosdóba, direkt úgy sétáltam át a termen, mintha enyém lenne az egész hely... és akkor összeakadt a tekintetünk.
Minden emlék egyszerre zúdult rám – legalábbis rám biztosan. János azon kevés pasik egyike volt, aki még nekem is meglepetést tudott okozni. Tíz éve kavartunk először. És hát, apám... Azóta se volt bennem olyan méretes, kőkemény fasz, pláne nem annyira ügyes darab. Ő volt az első férfi, aki odafigyelt rám. Az első, aki megmutatta, mit jelent az igazi szenvedély. Mégsem tartott sokáig.
Ahogy összeakadt a tekintetünk, még ha csak egy pillanatra is, rögtön tudtam, nem a szenvedély hiánya volt az oka annak, hogy különváltak útjaink. Ajkai elnyíltak, kétszer is pislogott, meglazította a nyakkendőjét, és néma szájmozdulattal formálta a nevemet. A mellbimbóim azonnal megkeményedtek, és bár azon az estén nem vettem fel alsóneműt, remélve, hogy majd valami vadidegen pasival hágok át minden józan határt. Ezt a gondolatot egy csapásra elvetettem. Talán itt az idő, hogy újra fejest ugorjak valamibe, ami mély és valódi.
János követett a mosdókhoz vezető folyosóra. Alig kaptam levegőt attól a gondolattól, milyen lenne újra együtt lenni vele. Érezni magamon a kezeit, a nyelvét, a farkát...
– Vivi, tényleg te vagy az? – kérdezte feszült hangon.
– Én vagyok, te bolond – feleltem.
Megfordultam és bántani akartam, de nem tudtam. Nemcsak megtörtnek tűnt, hanem szomorúnak is. Egy másfajta erőszakban találtunk egymásra: kapaszkodtunk, karmoltunk, miközben a nyelvünk vad párbajt vívott.
Valahogy bezuhantunk egy takarítószer tárolóba. Sötét volt, alig láttuk egymást, nemhogy azt, mivel is küzdünk odabent. Amikor az ajkamba harapott, és a kezét bevágta az élénkkék ruhám kivágásába, kis híján beleléptem valamibe, ami egy vödör lehetett.
– Vivi, Vivi, Vivi... – ismételgette elfulladó hangon.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1