Menekültek

Tibi vagyok, huszonhat éves. Az ukrajnai háború kitöréséig rendőrként szolgáltam Kárpátalján. Amikor megindultak a kényszersorozások, a hírük szerencsére megelőzte őket, két bőrönddel átléptem a magyar határt. Nem tudtam, meddig maradhatok, csak azt, hogy nem akarok golyófogó lenni.
Először menekültközösségekben próbáltam megvetni a lábam. A szüleim havonta jöttek át látogatni, a határ átjárható és hozták magukkal a barátnőmet is. Nem volt magyar ajkú, de sok szót megtanult tőlem. Szerettem őt. Vagy inkább szerettem volna hinni, hogy ő is szeret.
Idővel azonban valami megváltozott. A szeretkezéseinkből eltűnt a gyengédség. Mintha kötelességet teljesítene, nem vágyból jött volna hozzám. Végül kiderült az igazság, csak azért keresett fel újra és újra, hogy visszacsábítson egy magyar ajkú férfit akart a frontra vinni. Egy újabb testet, amit a háború elhasználhat.
Miután mindez kiderült, utoljára még együtt voltunk, nem tudom, miért. Aztán, dühömben – nem vagyok rá büszke – a nadrágszíjammal megvertem. Meztelen testére sújtottak az ütések, hogy tudjam emlékeztetni magam, de nem szerelemből, hanem undorból. Elzavartam örökre.
Ezután már semmi nem tartott vissza. Éjjelente vonatokon aludtam, nappal alkalmi munkákat kerestem. Dolgoztam építkezéseken, szedtem zöldséget földeken, cipeltem árut piacokon. Nem volt bennem büszkeség csak túlélni akartam.
Egy kora reggelen, amikor Balaton-parti takarítást végeztem, szembejött velem a szerencse: egy volt falubéli ismerős, aki megismert. Bevitt Siófokra, egy négycsillagos szállodába, ahol udvari munkás lettem. Nem nagy szó, hattyúszart kellett takarítani, gereblyézni, kavicsot lapátolni, partszakaszt takarítani, nádat vágni meg minden alja munkát. A rendészeti végzettségem mit sem ért, még vagyonőr sem lehettem.
Nem panaszkodtam. Egy régi, téliesített kempingbungallóban lakhattam a szálloda eldugott részén. Csak az ebédet kaptuk a dolgozók, a vendégek előző napi vacsorájának meg nem evett maradékát. A reggelit, vacsorát magamnak kellett megoldani.
Nem volt sok, de végre volt hol aludnom és nem üldözött senki. Idővel nem megszoktam, inkább megtanultam kezelni az úgynevezett úri fiúk, a túlfiúzottra sminkelt kis kurvák, a magabiztos milliomos urak és a lenéző hölgyek tekintetét.