Anya? Mégsem?
Megjelenés: 2025. április 23.
Hossz: 25 962 karakter
Elolvasva: 1 351 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
– . nem is az anyád! – Ordította, és ekkor vágtam gyomorszájba a konkurens brancs vezérét, aki egy évvel idősebb volt nálam. A földre kuporodott, ekkor többször mellkason és oldalba rúgtam. Hiába voltam csak tizenkettő, testem erős és a koromnál fejlettebb volt. Leköptem, ahogy nyöszörgött. Beszaladtam a napközis terembe és felkaptam a táskámat.
– Csókolom! – Köszöntem a tanár néninek és rohantam egyenesen az állomásra, ahol anya takarított.
– Anyaaa! Az a szemét Roland azt mondta te nem is vagy az anyukám. Jól megvertem.
– Jajjj kincsem! Mondtam már, hogy ne keveredj verekedésbe!
– De ha hazudik,...
– Kincsem, menj haza! – Mondta szomorúan.
A gyerek agyam is tudta, hogy nem jól van ez, hogy nem dorgál meg, nem húzza meg a fülemet, mert verekedtem.
Otthon maga mellé ültetett, az ágy szélére.
– Tudod kicsim, az úgy volt, hogy anyukád a kórházban hagyott...
– . dehogy hagytál, hiszen itt vagy!
– . a mamád – az én anyukám keresztanyja – hozott ki.
Ketté állt a szemem. Az anyukám az ő és a... kinek ki a kije?
– . akkor én tizenhat éves múltam, és a mamád nevelt engem is. A mamád sajnos meghalt a születésed után két évvel és így lettem én az anyukád, a nevelőanyád, a gyámod, gondviselőd...
– . de nekem te vagy az anyukám!
– Igen én, de biológiailag nem a vérszerinti anyukád.
– Nem igazán értem... – mondtam, pedig inkább nem akartam érteni. – Nekem te vagy az anyukám és kész! – Kiszaladtam a lépcsőházba, hogy ne lássa, hogy sírok.
Több hónap beszélgetés kellett, hogy elfogadjam a valóságot. Anyám a születésem után lelépett egy félcigány sráccal. A testalkatom alapján talán ő volt az apám. Azóta sem hallottak róluk, talán külföldre mentek. A mamám halála egy mérföldkő volt az életemben. Hiába hagyott rám mindent a végakaratában, abban nem volt köszönet. A falusi házra az igazi anyukám kölcsönt vett fel, amit a mama fizetett. A mostani anyukám ezt, és az eltartásunkat segélyekből nem tudta fentartani, ezért a GYÁM hatósággal karöltve eladták, a maradék pénzből vettük ezt a harmincnégy négyzetméteres szoba-konyhás Kádár-panel lakást. Segítséggel, adományokból rendezték be. Franciaágy volt az egyetlen opció, hogy anya tudjon pihenni, ne kelljen hozzám felugrálnia, és hogy közel lehessek hozzá, mert kicsiként bújós voltam.
– Csókolom! – Köszöntem a tanár néninek és rohantam egyenesen az állomásra, ahol anya takarított.
– Anyaaa! Az a szemét Roland azt mondta te nem is vagy az anyukám. Jól megvertem.
– Jajjj kincsem! Mondtam már, hogy ne keveredj verekedésbe!
– De ha hazudik,...
– Kincsem, menj haza! – Mondta szomorúan.
A gyerek agyam is tudta, hogy nem jól van ez, hogy nem dorgál meg, nem húzza meg a fülemet, mert verekedtem.
Otthon maga mellé ültetett, az ágy szélére.
– Tudod kicsim, az úgy volt, hogy anyukád a kórházban hagyott...
– . dehogy hagytál, hiszen itt vagy!
– . a mamád – az én anyukám keresztanyja – hozott ki.
Ketté állt a szemem. Az anyukám az ő és a... kinek ki a kije?
– . akkor én tizenhat éves múltam, és a mamád nevelt engem is. A mamád sajnos meghalt a születésed után két évvel és így lettem én az anyukád, a nevelőanyád, a gyámod, gondviselőd...
– . de nekem te vagy az anyukám!
– Igen én, de biológiailag nem a vérszerinti anyukád.
– Nem igazán értem... – mondtam, pedig inkább nem akartam érteni. – Nekem te vagy az anyukám és kész! – Kiszaladtam a lépcsőházba, hogy ne lássa, hogy sírok.
Több hónap beszélgetés kellett, hogy elfogadjam a valóságot. Anyám a születésem után lelépett egy félcigány sráccal. A testalkatom alapján talán ő volt az apám. Azóta sem hallottak róluk, talán külföldre mentek. A mamám halála egy mérföldkő volt az életemben. Hiába hagyott rám mindent a végakaratában, abban nem volt köszönet. A falusi házra az igazi anyukám kölcsönt vett fel, amit a mama fizetett. A mostani anyukám ezt, és az eltartásunkat segélyekből nem tudta fentartani, ezért a GYÁM hatósággal karöltve eladták, a maradék pénzből vettük ezt a harmincnégy négyzetméteres szoba-konyhás Kádár-panel lakást. Segítséggel, adományokból rendezték be. Franciaágy volt az egyetlen opció, hogy anya tudjon pihenni, ne kelljen hozzám felugrálnia, és hogy közel lehessek hozzá, mert kicsiként bújós voltam.
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ezt a történetet nem az a személy írta, kire Te gondoltál! Ő NAZAR és férfi, ki Kijevben él.
Baráti üdvözlettel:
"Álmoska5"
"Álmoska5"