Szépkorúak 2. rész

Üdülésünk – és első leszbi élményünk – után Judittal havi két-három alkalommal szórakoztattuk egymást. Ezek az alkalmak egyre jobban összehoztak, közelebb sodortak egymáshoz bennünket. Ha nem volt szex, akkor is volt közös témánk, pl. A Törté-net oldal írásai. Imádtuk Kexi néha humoros, mégis izgalommal teli írásait, Salsa fordításait, Lola-Éva páros múltba visszatérő stílusát, Lolamackó romantikus írásait. A leszbit Kékég útmutatása erősítette bennünk. Hiányoztak viszont a kommentek. Andreas nyelvtani okítása, mégis tényszerű kinyilatkoztatása, Álmoska kos kitörései, ahogy Andreassal perlekedik. A fórum is haldokolt, bár Titti próbálta pörgetni.
A szex miatt nem süllyedtünk el a nyuggerek posványába. Tudtunk vidámak lenni, képesek voltunk hangulatossá tenni a klubban töltött napokat. Judit figyelt fel két mufurc öregúr beszélgetésére, ami azért volt hangos, mert mindkettő olyan süket volt, mint a nagyágyú.

– Te, szerinted az a két vén szuka miért van sülve-főve együtt?
– Nem tudom, honnan tudnám?
– Én figyelem őket, mert Piroskát meghúznám, ha nem csak a bőrkém lenne csak, bár a remegő kezemet biztos élvezné.
– Maradjál már, vén kujon! Már pisálni is csak ülve tudsz!
– Az nem baj! A kezem meg a nyelvem működik, bár szerintem ez a két csaj csinálja egymásnak.
– Honnan veszed?
– Nézd meg a tekintetüket! Szemmel is felfalják egymást, mint én tettem drága Erzsikémmel, mikor a bálban csak nézhettem, mert az anyja ott ült a szoknyáján. Bezzeg aratás után a szénaboglyában...
– Mennyé má a hülyeségeddel! Ultizzunk inkább!
Sajnos az öregnek igaza volt, mert mindkettőnkben ott zakatolt az újdonsült vágyódás a másik iránt. Ezt az egysíkúságot, a posványt egy fürdőzős kirándulás rázta fel.
A nap finoman sütötte a fürdő gőzölgő vizét, a nyugdíjas klub tagjai a gyógyfürdő különböző medencéiben élvezték a pihenést. Judit és én – mint szintre mindig – egymás mellett ücsörögtünk, mígnem a 30 éves Csaba, – a buszsofőr, – mellénk úszva vígan megszólított bennünket.

– Jól érzik magukat, hölgyeim?
– Naná! Ez aztán a luxus! A fiatalok meg biztos azt hiszik, hogy mi már csak otthon kötögetünk. – Mondtam mosolyogva
– Pontosan! Hát, ha látnák, hogy mi itt csobbanunk és pletykálunk, leesne az álluk. – Kuncogott Judit. Ekkor Csaba elképedve nézett ránk.
– Mondják csak, mitől vannak ilyen ragyogó hangulatban? Talán a víz teszi? – Fújta ki a vizes levegőt Csaba