Elektromos cigaretta

Megismerkedek egy pasival, akivel az első este egy meghitt helyen nagyon kellemesen telt. Vacsora romantikus hangulatban aztán tánc, séta a folyó partján... Elváláskor egy puszi és a reménykedő kérdés: – Találkozunk még, Nóri?
– Persze, ha szeretnéd – felelem. – Jól éreztem magam veled.
– Köszönöm. Én is hasonlóan érzek. Nagyon tetszel – mondja Tivadar.
– Köszi. Akkor majd hívj, ha ráérsz.

Másnap délelőtt felhívott. Épp vásároltam pár dolgot, ezt meg is említettem neki.
– Szeretnék én is venni neked valamit, de féltem, hogy félreértesz.
– Nyugi! Én minden apróságnak tudok örülni. Nem az számít mennyibe kerül, hanem, hogy mennyire jó szándékkal adják.
– Rendben. Akkor ezennel meghívnálak egy helyre.
– Hová?
– Az titok, de tetszeni fog neked.
– Szeretem a kellemes meglepetéseket – nevetek rá a mobilba, bár ő ezt nem láthatja.
– Akkor este érted megyek. 8-ra jó lesz?
– Persze.

Aztán elvisz egy hatalmas felhőkarcolóhoz. Megszámolni nem tudom az emeletek számát és megsaccolni is csak nehezen merem. Beszállunk egy gyorsliftbe, ami a tetőhöz nagyon közeli szintre repít minket.
– Mi ez a hely?
– Csak egy lakosztály.
Kicsit megijedek, mert ez nagyon drága lehet.
– Nem lett volna elég egy egyszerű szállodai étterem? Miattam nem kellene költségekbe verned magad.
– Itt minden ingyen lesz és bármit megkaphatunk – feleli, de ekkor még nem tudom, hogy a fizetség én magam leszek.
Beinvitál egy folyosóra, ami már eleve magán hordozza a luxus jegyeit. A falakon szignózott festmények, talán eredetiek. A padlón drága süppedős szőnyeg, porcelán padlóvázák, a szobrok valószínűleg igazi márványból és más drágakövekből készült remekbe szabott alkotások. Mindegyik eléggé erotikus stílusú.
A folyosóról több ajtó is nyílik. Mindegyiken ajtónyitó kártyanyílás és egy hangszóró, alatta egy csengőgomb. Megnyomja.
– Tessék! – szól bele egy hang.
– Én vagyok. A megbeszélt időben jöttem – szól vissza nyomva tartva a csengőgombot.
– Egy pillanat... – szól ki ugyanaz a hang, majd kis idő múlva: – Köszönöm a türelmetek. Kérlek lépjetek be és érezzétek jól magatok.
Köszönöm, mondanám, de tudom, hogy már nem hallanának minket, így inkább meg se szólalok.