A+ A-

Eső

Nyár van. Sötét felhőktől terhes ég alatt fekszem a hulló esőcseppek közt. Bőrömön érzem a forró levegőtől átmelegített esőcseppek zsibongó - rázó érintését. A fű körülöttem magas, hajladozik a szélben. Forró szél, érintése borzol, nyugtalanít. Különös, hajszoló - űző érzést vált ki belőlem. Biztosan a fűszálak is ezt érzik, ezért hajladoznak olyan nagyon. A mezőn, mintha tenger lenne, hullámokban hajladoznak. Összehangoltan, kollektíven.
Érintik a bőrömet. A hasamat, a combomat. Nedvesek, csípő - viszkető érzést keltenek, de nem baj. A víz csak hullik alá az égből. Kinyitom a szemem, és úgy érzem, egy alagútban vagyok. Száguldok valami felé, egy halvány, sötétszürke valami felé, miközben csillogó kristályok szállnak mellettem, körülöttem a tiszta, forró térben. A víz hull az arcomra, belefolyik az orromba, a nyitott számba, lecsurog az államon, a halántékomon. A szemembe hulló cseppek egy pillanatra elhomályosítják a képet, mintha egy óriás szélvédő lenne. Halk, egyenletes zúgás, szinte már nem is figyelek rá. A zúgás összeolvad a szél susogó hangjaival, és együtt egy különösen nyugtató, kellemes hangulatot árasztanak, amit már a fűszálak is megéreztek. Nyugodt ritmusban, semmivel sem törődve hajlonganak körülöttem. A zúgásban egyenletes légzést hallok. Nem az enyém.
Ő fekszik mellettem, csendben, lehunyt szemmel. Karomon érzem fejének súlyát. Olyan, mintha testem része lenne. Puha, barna haja nedvesen szétterül karomon, de érzem nyakának melegét, tenyerem széle vállához ér. Gyönyörű, barna hajának egy - egy tincse ázottan tapad nyugodt arcára. Bőre tiszta, halvány, és csillog a nedvességtől. Fény villan, villám cikázik át az égen. Néhány másodperccel később tompa de azért hangos morajlás. Érzem, ahogy összerezzen. De csak egy pillanatra. Ahogy levegőt vesz, megemelkedik mellkasa. Nyakán finom izmocskák játszanak a bőr alatt. Bársonyos, puha bőr. Gyönyörű. Szemem, agyam, testem issza a látványt. Kecses, puha tökéletesség. Szám a vállát érinti. Érzem bőre illatát, az esőcseppek összekeverednek bőrén, nyelvemen érzem a víz ízét. Puha, puha selymes bőr, ahogy megérintem, szinte keménynek érzem a sajátom. Érzem a csontokat, a kulcscsontját, aztán alatta a bordakosár már más érzés. Keze beletúr a hajamba. Megcsókolom a nyakát.
Lüktető, lélegző test. Hasának forró örvénylését tenyerem alatt, másik kezemen nyakának lágy ívét, közben nyelvem hegyén táncoló mellbimbóját érzem. Felhúzza izmos combjait, lábfeje, lábujjai belemélyednek a füves sáros földbe. Érzem, ahogy hátamat, vállamat, fejemet verdesik az esőcseppek. Már zuhog. Végigömlik hátam közepén, majd a földre folyik.
Síkos a bőröm, akárcsak az övé. Az eső érintésétől, akár egy kicsiny virág a naptól - kivirágzik. Teste, lelke lüktető folyamattá válik. Boldogság tölt el, hogy részese lehetek ennek. Hogy ilyen közel lehetek hozzá, hogy érezhetem testének melegét, leheletének illatát, izmainak finom játékát. Nyugodt lélegzése lassú sóhajtozássá mélyül. Mutatóujjammal köldökébe bukok. Olyan, mint egy örvény a tengerben, ujjammal követni kezdem az örvény forgását. Magába húz. Vállát és fenekét megtámasztva hasát tenyeremnek feszíti. Kezemen érzem a víztől hideg bőrt, és az alatta lüktető forróságot. Szétterpesztem ujjaim, mintha börtönbe zárnám hasát. Szám megtelik mellével, érzem éles fogaim között a számba toluló húst, ami lüktet, él a nyelvemen. Szinte éget. Felemelem fejem, hogy lássam testét. Az eső egyre jobban esik, már a szél is elállt, de a víz egyáltalán nem kellemetlen.
Langyos, akár a levegő. A fűszálak lelapultak, a látótávolság nem túl nagy, a fény is gyenge. Az eső egyenletesen zúg, a szívem a fülemben dobol. Nézem égnek fordított arcát. Haját az eső hátramosta, behunyt szemének gödrében terhes vízcseppek gyűltek össze, testének minden zuga vizesen csillog, Szája résnyire nyitva, ahogy kifújja a párás levegőt. Kezével saját haját markolja - szorítja. Hóna alá fúrom fejem, arcomon érzem a forró bőrt, állam alatt a fűszálakat. Teste illatának emlékét érzem a szőrszálak között. Orrom oldalának szorítva felemelem fejem. Teste tovább nyílik. Mellbimbói összehúzódnak, mellkasának ritmikus mozgásának zenéjére finoman, remegő mozdulatokkal táncolnak. Lassan széttárja combjait, lábujjait görcsösen behajlítja. A hulló vízcseppek bizsergetik a bőröm. Beborítanak tetőtől - talpig, engem is, őt is. Mint a kínzó - hajszoló szél kézzelfogható, materiális szilánkjai.
Bőrünkbe fúródnak, hogy receptorainkat izgatva kínzó vágyat keltsenek. Látom, ahogy minden egyes esőcsepp feljebb korbácsolja benne azt a nyughatatlan, lüktető energiát, ami kicsap testébe, hogy hömpölygő áradatként romba döntse öntudata maradványait. Nézem, ahogy megsemmisül énje, felfalja az ösztönlény, a vágyakat, kéjt sugárzó folyamat. Agya már nem is ellenkezik, szimbiózisban él, cselekszik a vággyal. Ágyékán a vizes szőrszálak összetapadnak, lelapulnak. Már képtelenek ellenállni, és az esőcseppek zavartalanul záporoznak a szabad prédára.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.69 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Andreas6 2018. 01. 20. szombat 12:32
Fantasztikusan jó!
#7 papi 2016. 01. 10. vasárnap 14:10
Egész jó
#6 A57L 2014. 01. 27. hétfő 05:41
Nem rossz.
#5 v-ir-a 2011. 03. 13. vasárnap 23:34
klassz írás,megérte "levadászni" akárki tette is...
#4 Charoon 2003. 02. 24. hétfő 23:39
Hát, nem teljesen fair play, hogy levadásszák az ember irományát, méghozzá, úgy, hogy meg sem kérdik, megtehetik-e.
#3 [CxZ] 2002. 11. 15. péntek 17:15
Hmm... Ez mintha rólam szólna
#2 Piszke 2002. 11. 12. kedd 17:19
Húha... Nagyon jó! :-)
#1 Törté-Net 2002. 11. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?