Account ajándékba

Noémi a barátnőm,  apja pár éve lett özvegy. Özvegy, de sármos kinézetű, és szomorú, mert nem tudott megvigasztalódni kedvese elvesztése óta.  
Noémivel beszélgetve ez is szóba kerül.
– Talán nem is úgy van, ahogy hiszed. Lali mindig olyan életvidám. Mi van, ha egyszerűen csak nem szereti a szexet? Talán soha nem is szerette, csak anyudat – jegyzem meg, mire Nojci szeme elkerekedik, de hallgat.
– Csak azt ne mondd, hogy te meg ő... – állok meg elharapva a folytatást, mert bár eszembe jutott első pillanatban, hogy talán barátnőm első kézből szerezte apjáról az infót, miszerint a dögös pasi imád szexelni, de aztán rájöttem, hogy ez semmiképpen nem lehet. Azt elárulták volna apró jelek, amikor náluk jártam, vagy ott aludtam, de semmi erre utalót nem tapasztaltam. Az igaz, hogy tini koromban engem elég sokszor elmerengve nézett Lali bácsi, de Noémira sohasem tekintett nőként, csak mint apa a lányára.
Noémi a dühtől elvörösödve szidott meg: – Mégis, hogy képzeled? Elég sokszor voltál nálunk! Észre kellett venned, hogy apu nem olyan!
– De akkor miből gondolod, hogy annyira szeret szexelni?
– Tudod mit? Megmutatom inkább, mert máskülönben még félreértenél.
Azzal előkapta a laptopját és megnyitott egy weblapot. Törte-net volt az oldal címe. Nojci gyorsan keresgélt benne és már mutatta is.
– Látod? Ez volt az övé. Ezt ő írta!
Együtt futottuk át az egész rövid történetet és Noémi büszke arcát látva még mindig értetlenkedtem.  
– Miből gondolod, hogy ő írta? Talán ezt állította?
– Nem. Ő nem is tud arról, hogy én észrevettem.  
– Akkor honnan tudhatnád? Lehetett bárki más is.
– Nem, mert ezt a nevet használta akkor is, amikor nekem írt néha chaten. Tudod, amikor veled voltam kirándulni és e-maileztünk akkor is. Egészen biztos, hogy ő az. Várj csak! Megvan még pár régi e-mailje. Eltettem emlékbe – mondta és büszkén mutatta azt az email címet, ami ugyanazzal a fantázianévvel kezdődött, mint amilyen nevet a torte-net oldalon szereplő accountnak adtak régen.
– Figyelj! Ez még mindig lehet véletlen – ellenkeztem.
– Nem hiszem. Ez teljesen apu stílusa. A fantázia is rá vall. De várj csak! Belépni ugyan nem tudunk, kivéve, ha ezt az e-mail-címet használta és ez még ma is „élő” cím. Máskülönben megmaradhatsz hitetlennek.
– Egy próbát megér, de oda hogy fogsz belépni?
– Apu mindig az én nevem és egy pár másik karaktert használt jelszóként. Véletlenül tudom, szóval...