Légcsavar

A minap Zürichbe kellett utaznom, egy gyógyszergyárnál kaptam állásajánlatot. Felkészülve a tárgyalásra, fodrász, barber shop, hasonlók, rendbe szedettem magamat, bepakoltam a kis kézipoggyászomat, és útnak indultam. Hogy időt és fáradságot spóroljak, repülővel terveztem menni, ott meg bérautó, valami felsőkategóriás modell, hogy megjelenhessek, jó benyomást nyújtsak. A gépen el is foglaltam az ablak melletti helyemet, az utolsó előtti sorban. Általában ez a legkevésbé zavart rész, nyugodtan olvasgathatok. Ahogy a többi utas is megérkezett, egy 50-es éveibe lépő nő, igencsak tekintélyes idomokkal megáldva állt meg a folyosón, az ülésem mellett, lehajolva bíbelődött a bőröndjével. Amikor emelte volna, kibillent a kezéből, és a padlóra huppant.
– Engedje meg, hogy segítsek!
– Ohh, köszönöm, nagyon kedves! Honnan tudta, hogy magyar vagyok? Nem szokták eltalálni.
– Csak a magyar nők lehetnek ilyen csinosak! – kacsintottam rá. – Mellesleg láttam az útlevelének a borítóját, amikor eltette.
– Köszönöm, Maga egy igazi úriember! Ritka példány! – mosolygott rám.
Mindketten elfoglaltuk a helyünket, elővettem egy orvosi folyóiratot, és ölembe helyezve olvasni kezdtem. A hölgy ritkán repülhetett, mert feltűnően élénken nézegetett kifelé az ablakon, rajtam keresztül. Eközben melleit felém fordítva szabad belátást biztosított a dekoltázsa mélyére, így jól láthatóvá vált, hogy nincs rajta melltartó. Mivel a termetes cicik dacoltak a gravitációval, arra a következtetésre jutottam, hogy ezek bizony szilikon cicik! Egyre jobban izgatta a fantáziámat, amire már a farkam is erősen reagált. A folyóirattal már csak annyira foglalkoztam, hogy takargassam vele a meredező farkamat.
– Cseréljünk esetleg helyet? Jobban látna innen! – ajánlottam fel neki már .
– Jaj, isten őrizz! Tériszonyos vagyok... Innen, bentről még van merszem nézelődni. Ha helyet cserélnénk, közel lennék a széléhez, túl meredeken tudnék lefelé nézni, és... és nem érezhetném az igen kellemes parfümének az illatát sem... – finoman megnyalta a száját, és aléltan nézett rám. Volt már durva tapasztalatom ezzel a parfümmel, de ilye heves reakciót még nem váltott ki senkiből. Kicsit lassítani próbáltam a tempóján:
– Mi járatban megy Zürichbe? Vagy esetleg tovább... Már, ha nem tolakodó a kérdésem!