Szerelmes vagyok beléd

Azon a napon egész nap csak Eszter volt a fejemben. A levelét számtalanszor elolvastam, a kedvenc részeimet szinte már kívülről fújtam. Ez idáig még sohasem olvastam ennyire izgató történetet. Le voltam nyűgözve, minden lélegzetvétellel azt éreztem, hogy bekebelez ez a nő, és én akarom, hogy ezt tegye. Sohasem éltem még át ilyet, mintha minden atom és sejt lángba borult volna a testemben. Nem tudtam semmire sem koncentrálni, csak olvasni és olvasni akartam azt, amit nekem írt, a történetet, amit én inspiráltam, egy lehetséges jövőt, amit meg akarok Eszterrel élni. Minden pillanatát ennek a levélnek elképzeltem, átéltem, az egész napom egy folyamatos izgalmi állapot volt, aminek fizikailag is erőteljes bizonyossága lett. Tudtam, hogy új élet kezdődött nekem, világosan láttam, hogy szerelmes lettem belé.
Tudathasadásos állapot, ami félelmetes volt, mert rádöbbentem, hogy itt vagyok a negyvenes éveim második felében, és most vagyok először igazán szerelmes, most érzem először ezt az őrületet, és mindezt néhány napos ismeretség után egy olyan nőbe, akit még nem is láttam. Kettős érzés volt, mert egyrészt olyan energiákkal kezdett feltölteni ez a szerelem, amik tudtam, hogy bármire képessé tesznek, másrészt viszont ettől az érzéstől ingerült lettem, mert pofánbaszott a kérdés, hogy hol volt ez eddig, miért nem éreztem én ezt eddig, miért nem éreztem ezt soha a feleségem iránt? Mi a francot csináltam én eddig, miért nem éltem én ezt át már ezerszer, miért nem kaptam én ebből az érzésből még soha? Tudtam, hogy baj lesz, de rohanni akartam a végzetembe Eszterhez, pedig még azt sem tudtam, hogy hogy néz ki, de biztos voltam benne, hogy tökéletes, mert aki ilyen történetet ír nekem, akit ilyen fantáziával áldott meg az ég, az csakis maga lehet az istenek által megalkotott csoda, ami az enyém lehet. Akarom ezt a varázslatot, akarom ezt a nőt, mindenáron.  
A délutáni beszélgetésünk, az esti csetelésünk már egy más, új, eddig ismeretlen állapotba sodort. Tudtam, hogy este koncertre ígérkeztem a családdal, de nem volt az az ember, aki engem oda , ezért azt mondtam a feleségemnek, hogy nem érzem jól magam, itthon maradok. Nem örült, jól le is cseszett, de pont leszartam, mert tudtam, hogy mindjárt egyedül leszek, és jön nekem Eszter a telefonomba, a fülembe, az agyamba, a szívembe, az őrületembe.