Örök élet

A fiatal doktornő elkeseredve nézte a legújabb leleteket és könnyek folytak a szeméből. Amikor a betegei leletét nézte sokat volt elkeseredve, de amikor egy hozzátartozója volt a beteg akkor minden más volt. Tudta, hogy már nem sok van hátra az anyjának az életéből és az, ami hátra van az is kínokkal teli lesz.

A legnehezebb az volt, hogy most neki kellene beszélnie a szeretett asszonnyal, az ő szeretett anyukájával és neki képtelen volt hazudni, pedig most úgy érezte, hogy hazudnia kellene.

Lassan elkezdett öltözni és közben azon törte a fejét, hogy mit is tegyen, hová fordulhatna, kitől kérhetne segítséget. A kollégái közül senkit nem avatott a bizalmába. Nem olyan régóta dolgozik ebben a kórházban, hogy mélyebb kapcsolatai alakulhattak volna itt ki.

Aznap kapott még más betegéről is híreket, olyan híreket, amik csodaszámba mentek. Úgy döntött, hogy egyelőre a rossz hírt félreteszi és megpróbál a hihetetlen gyógyulás nyomába eredni. Nem hitt az ilyen csodákban, mert rövid néhány éves tapasztalata alatt is azt kellett látnia, hogy, ha a kór elhatalmasodott az emberi szervezetben, akkor nincs visszaút, hiába minden kezelés. Ez a betege arról tájékoztatta, hogy minden rendben van vele, pedig az ő megítélése szerint már az is csoda, ha még él. Amikor ő utoljára látta, akkor az egész szervezetében elterjedt a rák és a létfontosságú szerveket leállással fenyegette. Az idős férfit hazavitték a szerettei a kórházból, mert otthon szeretett volna a családja körében meghalni, most meg telefonált és vidám hangon közölte, hogy jól van. A hangjából a lány tényleg azt vette ki, hogy jól lehet.

Átöltözött és lassan elgondolkodva ment le a kocsijához. Amikor indított a rádió is beindult, de gyorsan kinyomta a gombot, mert most nem akarta, hogy a rádióból feleselő páros betolakodjon a gondolataiba. Fölidézte az utat, amerre az idős férfi családjának házához kell mennie. Remélte, hogy nem téved el itt a kertvárosban, ahol alig járnak az utcán emberek, akiktől útbaigazítást kérhetne.

Utcatáblákat alig látott, de aztán megkönnyebbült, mert végre meglátta az ismerős utcanévtáblát és házszámot amit keresett. Már sötétedett és megkönnyebbülten látta, hogy a házban lámpák égnek.