Én és a húgom 3. rész

Jóska

– Aztabüdöskurva... – dünnyögtem magamban napok múlva. A napokban próbáltam Ildihez bújni, de csókolózáson és simogatáson kívül mást nem hagyott. Arról nem is szólva, hogy állandóan a fülembe csengett, hogy most már nem fél a fiúktól és hogy állandóan állt a cerkám, nem győztem valahogy elrejteni az avatatlan szemek elől, de nem sok sikerrel. Meg, hogy a Kinga. Nem szép csaj, de jelen állapotomba mindent megdugtam volna, ami mozog. Mi az, hogy megtanít? Nem vagyok neki elég jó? A fene egye meg! Még jó, hogy néha megkönnyebbültem, mikor Ildi kiverte. Igaz, szerintem Ő többet élvezett, mert igencsak sűrűn tudott lihegni. Majd én a sarkamra állok és megszerzem azt a rohadt gumit, ha anélkül nem megy. Nagy dérrel dúrral bementem a gyógyszertárba, és bátorságot merítve kértem gumit. A csaj visszakérdezett, hogy milyen méretet. Bajban voltam. Közepeset kértem. Kaptam. Boldogan vittem haza Ildinek. Ránézett.

– És Kinga? A tanulás... elfelejtetted? – Köpni, nyelni nem tudtam. Arra számítottam, hogy végre már dughatok újra. Annyira jó volt!!! Ismételni szeretném!

– Na jó... mesélj, hogy képzeled a dolgot. Odamegyek és megkérem, hogy tanítson meg dugni? Vagy udvaroljak is neki? És téged nem zavar, ha mással dugok? Mert, engem nagyon zavarna, ha te... – Szerintem érezhette a hangomon a felháborodás, a kétségbeesés és a düh keverékét, mert hozzám bújt, megpuszilt.

– Szeretlek, te hülye! – súgta a fülembe – de testvérek vagyunk! Nem élhetünk együtt! Nem lehet gyerekünk. Egyszer nekem is lesz valakim, meg neked is, de én akkor is szeretni foglak. Kingától meg megtanulhatod, hogy egy nővel, hogy kell bánni. Sokkal sikeresebb leszel a csajoknál, arról nem is beszélve, hogy nekem is jobb lesz veled... – Ledermedtem. Ezt tanulja az iskolába? Hogy ő középiskolába járhat, én meg azért gürizek? A dilis csaj pichológus, vagy mi a fene szeretne lenni. Na jó. Dugni akarok, és ezért mindent!
– Hogy gondolod a Kingát? – kérdeztem kényszeredetten.

– Azt csak bízd rám! – intett le határozottan.
– Azért megcsókolhatlak? – kérdeztem reménykedve.

– Hát persze! – és hozzam lépve átkarolt, majd csókra nyújtotta a száját. Végem volt. Ez a boszorka azt csinál velem, amit akar. Megcsókoltam jó hosszan, nyelvesen. Úgy meredezett a cerkám, hogy Ildinek is feltűnt. Finoman, nadrágon keresztül megsimogatta.

– Segítsek rajtad? – kérdezte, majd elővette és letérdelve elém szopni készült.