Drótlovagok

Lent a tópart fűzfái, nádasai közti résekben horgászok gubbasztottak. Volt, aki csak egy-két bottal, mások komplett kempingfelszereléssel – sátor, székek, nyugágy, bogrács... – vágtak neki a Moby Dick-el való találkozásnak. Fent a töltés tetején a pecások autói óvatosan kerülgették a bicajosokat. A lépésben érkező Suzuki doboz vidáman dudált, az anyósülésről kihajló srác láthatóan élvezte a látványt.
Volt mit nézni, Timi kerékpárjának a nyerge kicsit magasra volt állítva. A napbarnított izmos combok folyamatosan dolgoztak, mint a szorgalmasan bólogató olajkutak. A rövid farmersortba bújtatott fenék ütemesen billegett, fényesre csiszolva a bicaj nyergét. A Suzuki elhagyta Timit, hogy szemügyre vehesse az előtte kerekező Dórát. A zselés nadrágba csomagolt, Timinél talán hajszállal nőiesebb fenék sem volt utolsó látvány. Dóra olyan biztosan ült a kerékpáron, mintha nyereg nem is lenne alatta, hanem a kerékpár váza egyenesen és mélyen a hüvelyében gyökerezne.
– Jó a segged! – szólt ki a srác a kocsiból, mire Dóra felemelkedett, hogy visszaintegessen a megdicsért testrésszel.
A Suzuki lassan elhúzott mellettük, így a fiúk is felzárkózhattak. Általában előre engedték a lányokat, természetesen ők is a „kilátás” kedvéért. Évente többször is körbetekerték a tavat. Egy nap tekerés, egy nap evezés, barangolás és eltévedés a nádasok labirintusában. Korán feküdtek, későn aludtak, még később keltek. Végül is alig néhány éves házasok voltak: Timi és Laci, Dóra és Ádám. Timi vékony, hajlékony karcsúság, mogyorónyi fenékkel, a húszas évei végén. A vele egyidős Dóra nőiesebb, szélesebb csípővel, hangsúlyosabb mellekkel, és kiolthatatlan humorral. A fiúk, mint két tojás – valamikor együtt fociztak – csak Laci szőke, alig pihés arccal, Ádám fekete, erős, durva borostával.
– Laci! Szerinted direkt teker így? Mire körbe érünk, tucatszor elélvez.
– Tőlem élvezzen el, ne a nyeregtől. – vigyorgott Laci.
– Lehet, hogy nem kapott tőled eleget az éjjel. – találgatott Ádám.
– Nánánál úgyis megállunk egy folyadékpótló , majd leengedem a nyerget.
– Félsz, hogy feltöri neki estére, igaz?
Évek óta rögzített menetrendjük volt: 20 km után megálltak egy , aztán ebédre bementek a Zöld Akácba, vagy a Ciszternába egy halászlére, aztán lenyomták a maradék utat.