Ring a Balaton

Kata halkan felszisszent, mikor a víz kényes pontjához ért. Hiába volt 26 fokos a Balaton, mégis lassúsággal haladt benne befele. A férje már messze úszott, a lány már alig látta. Kicsit morcosan lökött egyet a matracon, amit maga mellett tologatott. Igazán megvárhatta volna, míg beér. Ekkor néhány tini robbant be mellette a vízbe, és vad nevetéssel fröcskölték egymást. Persze Kata is jócskán kapott, amire dühös kis nyöszörgéssel reagált. Tegnap alaposan felégett háta tüzelt a nap ellen védekezésül felhúzott fekete, combközépig érő trikó alatt. Vett egy nagy levegőt, és fogcsikorgatva nyakig merült a Balatonba. Pár pillanatra elakadt a lélegzete, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor a hűs kékség csillapította bőrének égését. Picit lubickolt, majd maga elé húzva a matracot, félig felhasalt rá, s lábával lassan hajtotta magát egyre beljebb. Pár percig ringott csak, mikor lágy ajkak finom puhatolódzását érezte a nyakán.

– Ejnye, jó uram! Hát mit képzel, én nem olyan lány vagyok! – csipogta kényesen, majd megfordult, s lecsusszant a matracról, egyenesen férje karjai közé. – Nekem ennél jóval több kell! – súgta, s keze becsúszott a férfi úszónadrágja alá. Péter idegesen nézett körül, vajon felfigyelt-e valaki felesége mozdulatára. Kata felnevetett:

– Ugyan, szép fiú! Mellkasig ér a víz, senki sem látja mit csinálunk. Csak hogy tudd, mindjárt meg fogok sértődni. Sőt, már meg is történt!

A lány lendületet vett, és vissza huppant a matracra. Derékig még mindig vízben volt, így pislogott hátra a férfire. Péter lustán elmosolyodott. Pontosan tudta, milyen hatással van feleségére a ringatózó víz.

– Mégis mi bánt?

– Felháborító! Simogatlak, és nem áll fel a farkad! – mordult fel Kata. Péter szorosan a hátához simult.

– Biztos vagy ebben? – A lány elégedetten megficánkoltatta popsiját. A férfi elkapta a derekát és keményen magához szorította az izgatóan mocorgó popót.