Nővel csajozni

Munkahelyemen kisegítettem újdonsült kollegnőnket, nevezzük Dianának (a valóságban afféle pórias neve van, nem illik hozzá), egy bizonyos szakmai nehézségből, megcsináltam neki valami munkát, és ő prémiumot kapott érte. Megkérdezte, mivel hálálhatná meg. Szerintem nem volt mit meghálálni, imádom a nőket, boldogan teszek nekik ingyen szolgálatokat, nem csak az ágyban (asztalon, széken, fürdőkádban, a Balaton vizében stb. ), de ez a nő illetlen gondolatokra ingerelt puszta megjelenésével, igaz, hogy nálam az ilyesmi gyakran előfordul. Nem egyszerűen szép nő volt. Az arca vonzó és különleges, sajátosan egyéni, vékony ajkai, fogsora egy picit előre ugranak, két szeme egy picit tágabbra nyílva a szokásosnál és egy picit nagyobb távolságra ülnek egymástól a szokásosnál, enyhén göndörödő barnásszőke haja magasan feltornyozva intelligens homloka fölé, de nem szabályosan hanem amolyan szalmakazalszerűen. Melltartó nélküli melle ingerlően hegyezi előre a puha selyemruhát, lágy és remeg de alaktartó, és micsoda alakot tart! gömbölyded is az meg hegyes is meg fitos is, felfelé kunkorodó is, finoman, visszafogottan esztétikus is meg tolakodóan provokatív is egyszerre. A dereka karcsú is meg van is rajta tapogatnivaló hús. A ruhája a combjára is rásímul mintha nedves volna, és sokatígérően rajzolja ki hasát és vele azt a mértanilag szabályos, mégis festőien szép háromszöget az ölében. Lába is gyönyörű, noha vékony, őzlábszerű... Egyszóval, tenyérbe mászó nőstény, de pusztán csak látni, szemet legeltetni rajta, már az is óriási szexélmény.

– Nem kell meghálálnia, kedves Diana, de ha maga is szereti a szexet, akkor ajánlhatom magamat... természetesen szigorúan a kölcsönös előnyök jegyében, érti... Nem azért, hogy dicsekedjek, de nem csak én kapnék valamit, hanem maga is, maga még sokkal többet. Eddig nem mindegyik, de a legtöbb nő nagyon meg volt elégedve velem, az egyik, egy külhoni, még írásba is adta.

– Hallottam már, beszélik itt a maga önkéntes női áldozatai... Nagyra értékelem a szerénységét... De tényleg mondják, hogy ahol maga megfordul, ott nő növön nem marad...

– Ez sajnos erősen el van túlozva, én csak szeretném, ha nem maradna. De nem ártok én az áldozataimnak, minden tőlem telhetőt megteszek értük.

– Ó igen, tudom: a férfi olyan nagyon jószívű és adakozó természetű lényfajta, mindig szolgálatunkra áll... főleg a nemiszerve. De magának tényleg a szolgálatomra állt a feje is...