Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Megáll az eszem! Órákon át pötyögetettem és kitörölt valaki mindent! Miért is? Mert gyerekvédő aktivista vagyok? Akkor is, ha támadnak engem? Én legalább csinálok is valamit, ahogy tudok! Ez elvileg egy fórum, vagy nem? Kutúrált vélemény nyilvánítás a alappillér, nemde? Akkor? miért nem jelennek meg a kommentjeim, amelyekkben egyébként megvédem magam a támadások ellen? Vagy, itt csak mocskolni szabad másokat, védekezni nincs lehetőség? Hol vannak a korábbi kommentjeim?
Jah, még egy apróság, amit elfelejtettem, ami nem is apróság: Nekem az összes szavam, amit itt leírtam valaha (Sajnos, a feltöltéseim még nem jelentek meg...) a saját elmém szülöttei! Vagyis, én nem koppintottam azokat sehonnan! Elég extrémek ahhoz, hogy érezhető legyen azokról, valóban az én szüleményeim. Ön vajon, elmondhatja ezt önmagáról amikor írói észt oszt és kritizál másokat? Mert, a neve alatt megelent írások számos olyan jelet tartalmaznak, amelyek alapján nagy eséllyel nem az Ön alkotásai, legalábbis teljességükben biztosan nem azok. Talán klónok egy témára. Ez nem egyéni alkotás! Egyszer írt nekem egy ismerősöm, hogy hallgassam meg a zenéjét, amit alkotott. Az Fb. profilján ki volt emelve, hogy ő zeneszerző. Gondoltam, mit veszíthetek, meghallghatom az alkotását. Mit veszítettem? Időt! Tuc-tuc dallamok össze mixelve innen-onnan! Amikor kérdezte, hogy mit szólok az alkotásához és válaszoltam, akkor megsértődött. pedig én akkor az igazat írtam meg. "Te egy lator vagy, nem zeneszerző! Egy hangot sem te találtál ki!" Nos, ahogy Ön is írta, hogy az első művem elolvassa, őgy én is szívesen olvasom... De csak amiről egyértelműen érzem, hogy az Öné! Máskülönben, a kiritikái azokkal szemben, akik valóban a sajátjukat publikálják vállalva a veszélyét annak is, hogy mások akár elítélhetik őket emiatt, a kritikái érveényüket vesztik! Higgye el, sok témában nagy bátorság kell az őszinte megnyilatkozáshoz... Bár ennek Ön nyilvánvalóan nincs tudatában, ha előítéletesen mocskol másokat nyitottság helyett. Tudatában vagyok annak, hogy ezt sem olvassa végig: Ilyen egy beszűkült tudatállapotú ember. Ilyen ember is van, el kell fogadjam. Ön bizonnyal nem egy kellemes vitapartner. Örülök, hogy nem vagyok ilyen mentalitású...
Na, ez tipikusan az a vérömleny, amivel szembesülhet bárki nap, mint nap! Előítéletes gondolkodásmód. Végig sem olvasta azt, amit írtam? Mégis, kit hat meg vele? Engem biztosan nem, mert egy beszűkült tudatállapotú emberrel kb. annyira lehet érdemben vitatkozni, mint egy elvakult szektás hívővel. Pedig, voltak a válaszomban jó dolgok is leírva, hasznos dolgok, amelyeken legalább elgondolkozhatott volna függetlenül attól, hogy én személy szerint nem vagyok Önnek szimpatikus... Tárgyi tévedés és fröcsögés: Nekem első kézből vannak információim, amelyeket Ön elvet és ehhez joga van. De ettől nem én leszek szegényebb, hanem Ön! Tárgyi tévedést említeni egy olyan témában, amelyről Önnek halvány fogalma sem lehet, az elég merész, de Ön tudja! Látványos semmi? A korábbi válaszából egyértelmű, hogy Önnek nagy tapasztalata lehet ebben a látványos semmiben! Különben nem reagálna így és legalább kicsit nyitott lenne más ember véleménye, gondolatai, érzései iránt. Ön egy grincs és annak megfelelően fogom kezelni Önt!
Na, ez tipikusan az a vérömleny, amit az első három sorig olvastam, mert mindent elmondott a további tartalomról. Tárgyi tévedés és fröcsögés. Csá. Az első írásodra szánok időt, de őszintén gondolom, hogy az is csak pazarlás. Sok sikert a látványos semmihez.
Éjjel két óra, de még mindig dühös vagyok. ezért írok. Leéltem ötven kalandos évet. De, egy valamit biztosan tudok, a gyerek, az gyerek, bárkié is legywn, arra vigyázni kell! Eszembe jut egy film, már nem emlékszem a címére, nézzék el nekem. A jelenetben valami rossz dolgot akart megtenni egy talán tizenhárom éves fió és azt egy számára ismeretlen nő látta. A nő rá szólt, hogy hagyja abba, amit tenni készül A fiú így válaszolt: "Miért szól bele, hogy mit csinálok? Maga nem az anyám!" A nő így válaszolt: "Tévedsz, fiam! Mi mindannyian a szüleid vagyunk!" Ez a mondat bele égett a tudatomba! Mert, egy társadalomban élünk és valójában egymástól függünk! És akár egy, a gyerek számára idegen ember is megakadályozhatja azt, hogy egy gyerek butaságot kövessen el! A gyerekek már egyre jobban magokra és egymásra vannak utalva. A szülők hulla fáradtan érnek haza a munkából és sokszor szinte semmit nem törődnek a gyerekükkel. Ne mondják, hogy nem így van! Egy szükségszálláson szinte az összes gyereket én tanítottam meg arra, hogyan kell biztonságosan átkelni az úttesten, mert a szülei kőket erre nem tanították meg és sok blokk fék lett az ára. Hála az ABS-nek, nem lett komolyabb baj. Pótoltam náluk, ami a szülőktől elmaradt. De, akár feltűnhet az is bárkinek, hogy mit keres egy középkoró férfi egy csapat gyerek között? Nem kell egyből rosszra gondolni, de érdemes megfigyelni, hogy mi történik a férfi és a gyerekek között. Hogyan beszélnek és érintkeznek egymással. Sok pedofilnak ugyanis az a trükkje, hogy gyerekcsoportokba épülnek be és elkülönítik a számukra vonzó falatot! Aprólékos, de célra vezető procedúra ez. A bizalom megszerzése, megfigyelés, kiválasztás, elkülőnítés és végül befolyásolás, vagy más szóbal manipuláció. Ha, valaki lát egy gyerek csoportot és velők egy felnőtt férfit, akkor szánjon arra némi időt, hogy leül a közelükben és megfigyeli őket. "Vajon, miért simogatja annak a lánynak a derekát? Most pedig már a popsijára tévedt a keze! Mégis, kicsoda ez a férfi?" Ha, ezt tapasztalja, próbáljon bizonyítékok kreálni akár a telefonjávbal és utána hívjon rendőrt! Higgye el, nem fognak megorrolni önre a bejelentéséért! De, elejét vehetik egy előkészülő abúzusnak! A korábban emlétett gyerekeket megtanítottam arra, hogy ne ott dobják el a szemetet, ahol éppen voltak, hanem sétáljanak el azzal a négy méterre lévő szemetesig. Hogyan? Amikor egy csomagolás a földre esett, szó nélkül felálltam, felvettem és a szemeetesbe dobtam. "MIért csinálod ezt?" -kérdeztzék a gyerekek. "Mert, én szeretek tiszta környezetben lenni. Nem szép ez a rét szemét nélkül? Ha, neked fáj a lábad, hogy el vidd addig a szemetesig, nem baj, majd én elviszem helyetted és bele dobom oda. De, miért nem dobjátok ti is oda, hiszen ingyen van!" A szégyenérzet csodákra képes! Azok a gyerekek már nem dobálják el a szemetet! Megfelelő módszerrel a gyerekek megtaníthatók a társadalom normáinak az elfogadására, csak észérvekkel kell azokat alátánasztani. Nem elég az, ha rá szólunk: "ne dobáld el a szemetet, szedos kölyök!", mert akkor az ellenkező reakciót érjük el. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell okosabbnak és rafináltabbnak lenni. Megmosolygom ezt a mondatot, mert ma már a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint régen és már ezt a szintet kell felülmúlni. De, higgyék el, ha azt állítom, felemelő érzés látni azt, ha egy gyerekben a tanítás gyökeret eresz és szárba szökken. Érdemes tehát irányytani a gyerekeket a helyes irányba, ha azok, akiknek köteleségük volna, nem teszik azt meg.
Nos, el kell vonatkoztatnom az előző kommentektől, mert valóban segíteni akarok itt, nem csak a szám (a billentyűm) járatni. Ha, van bárki, akinek szexuális, vagy akár más természetű problémája van, az írjon nekem privátban a zsp9974@gmail.com címre és biztosan találunk valami megoldást. Jöhet gyereknevelési, tanulási probléma is! De, írhat nekem az is, aki úgy érzi, hogy vonzódik a gyerekekhez. Nincs tabu, nincs megkötöttség, csak az őszinteség és a nyíltság! Ön úgy érzi, hogy miért ne tehetné meg? Én elmondom önnek, hogy miért ne tegye meg! Minden fejben zajlik le és én talán segíthetek, hogy ne érezze magát egyedül az érzéseivel és le tudja küzdeni a késztetéseit, amig nem késő! Inkább nekem írjon, minthogy megtegye az első lépést ezen az úton!
Várjon, hogy megjelenjenek itt a feltöltött írásaim és meg fogja látni, hogy rossz embert baszogat és talán némi önkritikát kell gyakorolnia és inkább csak olvasnia, nem szólnia. Minen feltöltött és jóváhagyásra váró írásomtól le fogja dobni a láncot! Stílus? Szarok a stílusra, ha akár egyetlen gyereket is abúzus ér! Amikor akár csecsdemőket is szoptatnak és megbasznak és kislányokat vesznek rá arra, hogy ajándékokért mutogassák a puncijukat a webkamerén kersztül amellyel később zsarolhatókká is válnak! Amikor gyerekek ülnek be idegen emberek autójába, vagy jelennek meg randikon számukra idegen felnőtt emberekkel, amikor olyan sok szexuális hatás éri őket több irányból is, hogy már akár egy nyolc éves gyerek is érzékennyé válhat a szopásra, nyalásra és baszásra... Tényleg ez a legfőbb problémája, hogy engem baszogasson? Amikor én nem látok mást a világunkban, mint szerteszét szexuált gyerekeket és legalább ugyanennyi felnőtt nőt és férfit, aki erre vágynak? Hogy, néhány éves gyerekek úgy ehetnek ondót, mint korábban anyatejet! Hogy, egyes országokban kilóra lehet gyerekeket "vásárolni", bár azt ott és akkor öröükbefogadásnak nevezik és akkor olyan szexuális és egyéb tortúrák alanya lesz a gyerek, amit Ön fel sem tud fogni épp ésszel? Hogy, ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy tizenegy-tizenhárom éves lányok egyértelmően felkínálják magukat a szexre akár pénzért, akár a saját örömszerzésükért? Ha, Ön ezt másképpen és rendben valónak gondolja és inkább engem baszogat, akkor: Üdv ,a pedofilok világában! Mert, jó úton halad afelé... Én legalább próbálok valamit tenni a gyerekek védelme érdekében. Ön mit tud felmutatni? Hány gyereket mentett már meg életében akár az öngyilkosságtól is? Nekem volt öngyilkos jelöltem, egy tizenhat éves lány, akit egyébként ismertem, mert egy városban laktunk, a chat.hu-n, ahol valóságos időben közölte, hogy már fgolyik a vére a padlóra. Tudja Ön, hogy milyen a rendőrökkel kommunikálni, hogy menjenek ki a lány lakásába és törjék rá az ajtót, mert különben meghal? És tudja Ön, hogy milyen trrauma volt ez nekem akkor? Hogy feladtam azt a több éves segélsező tevékenyxéget, sasmely miatt a modik már benengedtek a szobámba gyerekeket is, hogy segítsek neki, amibn tudok? Nem voltam képes megbírkózni a felelősség súlyával. Majdnem meghalt egy lány valós időben tapasztalva! Nem halt meg, de nem sokon múlott. Rá törték az ajtöt. Hány lányt mentett meg attól, hogy hibát kövessen el? Hány tinédzser gondjaival foglalkozott korábban? Hány tinédzser kérdezte Önt már a szedsuális problémáiról inkább Önt, mint a saját szüleit? Vajon ,todná Ön, a nagy hatalmú író, hogy mit mondjon egy tinédzser fiúnak, ha a szexról kérdezi Önt? Vagy, csak arról, ha arról érdeklődik, hogy milyen gumit kell vennie, ha baszni akar? Tudja ön egyéltalán, hogy milyen gumik vannak ,vagy csak leveszi a polcról a megszokottat, ami lehet, hogy méretben nem is megfelelő... Nem baj, jó lesz azis, a lényeg, hogy Ön, a nagy és fellengzós író ne szaporodjon, mindenkinek jobb lesz így... Ha, használja egyáltalán... Hány bukott tanulót hozott fel négyes-ötös szintre a szabadidejében? Tegye ki az asztalra, hogy mit tett Ön a gyerekekért amióta él! Egyáltalán: MIkor ült le egy gyerekkel játszani? Vagy, tanulni? Én két éven át tanítottam olyen bukott gyerekeket, akiről az összes tanár levette a kezét! Volt diszlexiás, diszmorfémás, hiperaktív gyerek is közöttük (Önnek néhány fogalom ismeretlen lehet, guglizzon utánna!) és még sorolhatnám! és mindet ingyen tettem, a szabadidőmben, minka után! Felültem a biciklimre esőben, hóban, szében és eltekertem a gyerekekhez. Az általános iskolákban a tanárok a telefonszámon terjesztették a problémás gyerekek szüleinek, hogy próbálkozzanak nálan, hátha segíthetek! Tudja, mi az a határidőnapló? Több, mint negyven különböző korú gyereket tábláztam be ott ügyelve arra, hogy egyik gyerekhez se érkezzek késve, mert nagyon fontos az állandóság. A zórakozóhelyen, ahová esténként jártam, már minden lány, de a pultos, a biztonsági őr is tudta, hogy nálam van tampon és betét is, ha éppen az kellett. Ha, megjött a havibaj, nem baj, megkerestek engem! Később, már nekik is volt a pult alatt néhány darab vész esetére. Én adtam nekik oda! Tud ön ennyire szenzitív lenni a gyerekekkel? Képes ön tenni valmit is értük még akkor is, ha nem Öntől, a nagy kritikus és "jólmegmondomnekiavélenényem" állítólag író? Elolvstam a múveit, igen. Szánalmasnak tartom, hogy a történet egyharmada a száritókötél baszogatásáról szól. UNCSIII! és maga ossza nekem az észt az írásról? Nevetnem kell azon! Vagyis, én már sok mindent letetten az asztal lapjára, Ön, mit tud felnutatni a gyerekek védelme érdekében? Hány, gyerekekről szóló itteni sztörihoz írta oda, hogy: "Hát, öregem, ezt talán mégse kéne!" Szóval, pofa súlyba és inkább olvassa mémkedés nélkül hogy hátha tanulhat tőlem valamit! Akkor talán ön is kedvet kap ahhoz, hogy a környezetében élő gyerekekre legalább oda figyeljen, ha a szüleik nem teszik azt meg! Higgye el, ha azt mondom, hogy a gyerekekkel foglalkozni és velük törődni talán a legcsodáatosabb dolog, ami létezik! Mert, ők a jövő! ha meg, továbbra is a kóstolgatós stílust tartja ésszerőbbnek, akkor én, csak szánni tudom Önt, a nagy és neves írót. Hiszen, tollforgatáson kívöl nem is csinált semmi valóban hasznosat...
Így, közelebb a hetvenhez, mint a húszhoz már előfordul, hogy az ember nem annyira akarja a szexet, mint régen. Ez egy boldog állapot. Aki nem hiszi, próbálja ki! Nekem is így volt, éltem csendesen békében, elégedetten az életemmel és a múltammal, míg be nem esett egy Kamilla nevű dög az ajtón. Nem hazudtam szerelmet, már nem. Csak dugtunk, de azt gyakran, ami már a heti kettőt is súrolta. Nem volt rossz, de igazán hiányoltam az életem korábbi, békés szakaszát. Ki akar heti kétszer arra kelni, hogy egy nő matat a lába közt?! Sokat gondolkodtam, hogy mit is csináljak, míg eszembe jutott, hogy a torte-net oldalon találhatok erre szaktekintélyt. Meg is kérdeztem a makktársat, hogy mit tegyek, mire azt javallotta, hogy mondjam azt, hogy nem áll fel. Ki is próbáltam, jött a lány és közöltem vele a tényt, hogy bocsi, már nem áll fel. Erre a kis dög elém térdelt és meghazudtolt. Majdnem felrobbant a fejem is a farkam után. Mit mondjak, nem voltam elégedett. Telt-múlt az idő és végül annyira bosszantott a dolog, hogy megnéztem a Dr. House-t végig, aztán elmentem a klinikára egy igazi urológushoz. Elmondtam neki a panaszom, mire kiröhögött. Az asszisztense viszont komolyan, hosszan nézett rám és mikor viszonoztam a pillantást, elpirult. Zavarba jöttem. A doki közben levetkőztetett, kézbe vette a farkam és megnézte közelről. Hát, mit mondjak, nem állt fel… Felidéztem egy-két történetet ebben a témában, de úgy sem. Aztán odahívta a vonzó asszisztenst és megkérte, hogy tartsa addig, míg előveszi az ultrahangot. Sajnos szinte azonnal kemény lettem, amit a szakirodalomban merevedésnek hívnak. A hölgy vérvörösen állt ott és a falat bámulta. Halkan pisszegtem, amikor pedig rám nézett azokkal a csodálatos szürke szemeivel, megérintettem a csuklóját. Erre megszorult a keze a farkamon és ijedten rántott egyet, amitől nekem valahogy inverz módon nagyon jó lett. A doki éppen akkor fordult vissza és telibekaptam… Annyira ordított, hogy térdig húzott gatyával rohantam ki a folyosóra, még csepegő farokkal. Az asszisztens sajnos nem jött utánam, így a románcunknak vége lett.
Tanulság: nőgyógyásznál nem szexelünk!
Az asszisztenst kérem, ha olvassa, dobjon egy mailt, szívesen megismerkednék vele a más körülmények ellenére is.
Az intelligens szopórobotról jut eszembe. Lenne kedved írni egy fogalmazást 5000 leütésben, amiben bizonyos politikusok felvetik, hogy csak nők végezhetik a férfi-doppingvizsgálatot és fordítva? Mondjuk Gini és Lola részvételével.
Szerintem te az építő kritikát is köpködésnek veszed. Ezt csak azért mondom, hogy felkészítselek, hogy írni nem olyan egyszerű, mint szeretnénk hinni. Magunkból kiönteni valamit az még nem történet, nem egy elmesélt eseménysor, stb. Szóval előre is bocs, ha a második mondat után megunlak. De az ömlengéseid után remélem, hogy meg tudsz lepni.
Töltöttem fel három sztorit, a grincseknek is, bár nem tudom, hogy mikor engedélyezik. Nem érdekel sem a pontozás, sem a negatív és nem építő kritika! Vagyis, lehet bátran lepontozni és köpködni, nem hat meg! Van egy célom és az iránt megyek, ha megfeszülnek, akkor is! Bármilyen más megjegyzést szívesen fogadok.
A következő téma, ami felötlött bennem, az nem csak azoknak szól, akik pedofilok és akik már vonzalmat éreznek a gyerekek iránt, hanem bárkinek, akit érdekel ( Kivéve Éva596-ot... Ne is olvassa el! Önnek elég az, amit tud, vagy tudni vél.) A téma: Miért ne tedd meg? MIlyen problémákat okozhat egy gyereknek egy szexuális esemény akkor is, ha úgy érzi, hogy számára az kellemes élmény? Van ilyen, egyre gyakrabban, mint régebben. Ám, az még nem jelenti azt, hogy később azt már nem traumának látja. Tehát, ha valamelyik olvasó tervezi, hogy macerálja a lányát, vagy a fiát, vagy még csak tervezi azt megtenni, jó ha tudja: Hiába volt a gyereke aktív résztvevője az eseményeknek, hiába volt a saját akaratától vezértelt, eltelik tíz év, vagy tizenöt és a gyereke rá döbben arra, hogy azért lett olyan az ő szexuális élete, amilyen, mert gyerekkorában macerálták! És akkor nem biztos, hogy Önre fogja nyitni az ajtót öreg korára! Most derülnek ki olyan abúzusok, amelyek akár évtizedekkel ezelőtt történtek meg. Tehát, nem biztos, hogy a gyereke, vagy bármelyik gyerek, akivel szexuális viszont tartott venn, hász év múlva is mosolyogni tud magára! A másik ok, hogy miért ne tedd meg, az nem más, minthogy önnek egy orgazmust jelent, a gyereknek pedig azt, hogy a szexuális élete eltért attól, amilyennek lennie kellene és vissza tértni arra az útra igen nehéz! Tehát, tönkreteszi egy ember életét akár egyetlen eseménnyel is. Megéri ez? Azért, hogy elélvezzen? Nincs keze és elég pornóoldal? A szex olyan séles pektrumú... MIért pont a gyerekek felé fordul? Kerresni kellene más élvezeti forrást. És mi van akkor, ha a gyerek nem akarja azt, hogy megtörténjen? Az már erőszak, ha mégis megteszi vele. Ismerek több nőt is, aki éppen emiatt lett leszbikus, mert megundorodott a férfiaktól. Tényleg ezt a sorsot akarja szánni annk a gyereknek, akihez Ön hozzá nyúl? Hozzá nyúl... Ez is olyan téma, amelyre most ki kell térni. Ha önnnek néha elkalandozik a keze a gyereke testén és azt gondolja, hogy azzal nem tesz rosszat, annak még nem lesz káros hatása, akkor téved! Akár egyetlen nemi szervet, mellbimbót és egyéb erogén zónát érő érintés is okozhat a gyerekben olyan változásokat, amelyek következményei beláthatatlanok. Például, már néhány erős stimulációtól is felgyorsulhat a testi fejlődése. Ami Önnek csak egy simi a punciján, vagy a péniszén, az neki már sokkal nagyobb jelentőséggel járhat. meggyőződésem az, hogyha tíz éves lányt látok, aki már kezd cicisedni, akkor 95%-ban már volt macerálva valamilyen szinten korábban! 5 %-ot adok a genetikának, bár az is sok! Ha egy gyerek már nyolc évesen maszturbál (Nem szabad összetéveszteni ezt az önstimulációval! Kérésre arról is írok!), akkor annak is oka van! Egyre több a koravén gyerek! Akiknek a szex szinte semmit nem jelent érzelmi síkon, csupán a testi élvezet a cél. Valóban ezt a jövőt szánja a gyerekeknek? Elhiszem, hogy Önnek izgató egy pubertáló, vagy akár egy fiatalabb gyerek teste. De biztos, hogy ő a megfelelő a kielégülés megszerzésére? Ha Ön nem családtag, hanem tanár, edző, vagy bárki más, aki kapcsolatba kerül gyerekekkel: A szülők megbíznak Önben és nem azért bízzák Önre a gyereköket, hogy ön macerálja, hanem, hogy tanítsa... De nem a szexre! És ez utóbbira a gyereknek sincs szüksége! El a kezekkel a fehérnemű-teerületektől! Még véletlenül se! Értik? Ha Ön még csak barátkozik a gondolattal, sokak reagálhatják arra, hogy barátkozzon inkább egy nagy fehér cápával! Az erkölcsök nem viccből léteznek! Nem pisálunk egy parkban a bokorban, nem baszunk ugyanott egy padon és nem macerálunk gyerekeket éppen azért, mert annak káros hatásai vannak! Inkább örüljön annak, hogy van etalon, amelyet követni lehet! Nekem még tanították gyerek koromtól kezdve, hogy: "Házi nyúlra nem lövünk!". Önnek nem tanították, hát most én megtanítom önnek és fogadja el!
Folytassam még? Vagy feleslegesen pötyögtettem le ezt? Lehet köpködni ezt is, akinek ez okoz orgazmust...
Akkor, minek válaszolt az utolsó üzenetemre? Valójában, Ön is ugyanazt szajlózza már több üzenetben is, miért ne tehetném meg én is? nekem legalább van okom, én legalább tesztek is valamit és nem csak malmozok! Egyetértünk abban, hogy nekünk nincs mit kommunikálnunk egymással, maradjon is így. A meddő vitát időpazarlásnak tartom. Vannak mások, akik érdeklődők, mint amilyen Ön volt az elején de sértve érezte magát. Tudja, most az óvoda jutott az eszembe, erre a szintre már nem vagyok hajlandó leereszkedni.
Tisztelt Gaiai Úr! Végig olvastam hosszú eszmefuttatását, és csak megerősített abban, amit cvirágnak írtam, illetve a kérdésemre adott válaszára május 3.-án. Nem óhajtok Önnel a továbbiakban semmilyen formában értekezni, mert megint mellébeszélt. Elolvastam újra, mit írtam akkor Önnek, és teljesen egyértelműnek találtam. De nem a kérdésemre válaszolt, hanem újra leírom, egy más értelemben használt "hajlam" kifejezést kiragadva teljesen másról. A tegezést szándékosan változtattam önözésre, mert ilyen kifordító, kiferdítő illetővel nem vagyok hajlandó tegeződni, sőt megkérem, hogy miután egyetlen kérdésemre képtelen volt két hatalmas mennyiségű szövegben válaszolni, hagyjon engem békén, és írosgasson azoknak, akik még nem unják, hogy ugyanazt a témát ragozza, és ne nekem, akinél nincs senki aki jobban elitélné, a pedofíliát, a családom belüli erőszakot, a családon belüli szexet, ami arról szól, hogy a szülő szexel a tőle függő gyermekével. Hiába csinosítják itt a történeteket, hogy azt a gyermek is akarja, kívánja. Én ezennel Önnel minden kommunikációt befejezettnek tekintek.
Olvastam itt kritikákat, amiért hálás vagyok, mert úgy érzem, megint írnom kell. Természetes, hogy miindenki szemezget a címkék alapján, ami őt érdekli. Például, a családi szex téma sokakat nem érdekel, ezért nem is olvassák azokat el. Pedig, el kéne azokat is, ha másért nem, hát tanulni lehet azokból nem is keveset! Például egy kitalált cím: "Nagyapa és az unokája." Amelyben megdugja a nagyapa a kislány unokáját. És ekkor egy szülő, aki ezt elolvassa felismeri: "Hát ilyen is van? Jobb, ha figyelem a lányom nagyapját, hogy mit csinál!" Vagy, ha arról szól a történet, hogy egy kislányt molesztál az apja, a történet elolvasása után az anyának feltűnhetnek olyan jelek, amelyeket azelőtt észre sem vett. "Hoppá! Ebben a történetben a férfi szereplő éppen úgy viselkedik, mint a férjem!" Vagy: "Miért fészkelődik a lámnyom a széken? És furcsán is visekledik. Olvastam a Törté-net.hu oldalon egy torténetet. Talán őt is... Gyere csak ide lányom! Most megnézem a puncid!" Vagy: "Mi ez a folt a lányom blúzának elején? Meg is van keményedve, ahogy megszáradt. Lehet, hogy sperma? Hiszen, a mostohaapja vigyázott rá tegnap egész délután. Olvastam pár történetet, tudom, hogy az apák is methetenek ilyent a gyerekkel." Sokszor, ilyen apróságokon múlik, hogy egy abúzus kiderül, vagy titokban marad! Most, csak ennyit akartam írni.
Kedves Éva! Átolvastam megint a kommentjeimet és a válaszaimat is. Nem volt egyértelmű a kérdése, olvassa viszont, amit írt. Én azt gondoltam, hogy Önt az okok és folyamatok érdeklik és nem gondoltam arra, hogy Önt pusztán az érdekli, miért érdeklie itt az embereket ez a téma? Ezt benéztem, de Ön sem egyértelmően tette fel a kérdését. Jól esett volna, ha pontosítja az igényét, akkor arra is szívesen válaszoltam volna. Mivel én másképp értelmeztem a kérdést, úgy gondolom, arra megfelelően válaszoltam. Ön azt kérte, hogy írjam meg a véleményem ezzel kapcsolatban, de azt már nem pontosította, hogy mivel kapcsolatban, hiszen a különböző témák összeolvadtak. Csak ennyit kérdezett, amit megtettem. Kihegyezve a "hajlam" szót, mert sok ember azt hiszi, hogy az összes pedofil esemény amiatt történik meg, de ez nem igaz. Vagy, az jobb lett volna, ha nem közlök mást és elfogadom a hajlamot az egyetlen oknak, amikor tudom, hogy nem csak az van? Leírtam, hogy ém hogyan látom ezt a problémát, ahogyan Ön kérte. Több egyéb okot is felsoroltam, amelyek nem légből kapottak. Én azt adtam, amit ön kért tőlem. Véleményt, amellyel lehet egyet érteni és lehet elvetni azt. Ön lekezelő stílusról írt, amely egyáltalán nincs szándékomban. Ám, meg kell írnom azt, amit szereintem az emberek gyakran rosszul látnak. Persze, ezzel sem kell egyetérteni és jó is, ha vitába szállnak velem, mert egy állítást igenis meg kell védeni. De akor tudom, hogy az emberek legalább vitatkoznak erről a problémáról és nem csak elsiklanak felette. És itt nem olvassák el az előzményeket, ezért említek többször egy dolgot, ha éppen a témába illik. Mégis, hogyan lehetne erről a témáról yrni, vitatkozni másképpen? Javasoljon más megoldást, mert kritikát azt kaptam, de megoldást még nem. Ön hogyan kommunikálna arról, amire fel akarja hívni a figyelmet? Várom a javaslatait. Tudom, már rühelli a stílusom, de azért engedje meg, hogy példákkal illusztráljam, mire gondolok most. Régebben gyakori probléma volt, hogy a boltokba nem tudtak az anyák bemenni a babakocsival, így kint hagyták előtte. Amikor ezt láttam, oda mentem a gyerek közelébe, aki a kocsiban volt és vigyáztam rá addig, amíg az anya kijün. MIért tettem ezt? Mert már akkor is tudtam, hogy egy ilyen szituáció veszélyes lehet egy gyerekre! Én nem haltam bele, hogy tíz perccel tovább maradok ott, a gyerek pedig talán megúszott egy attrocitást. Én akkor így gondolkoztam. Teltek múltak az évek. és engem is utolért a közömbösség szele. Láttam egy anyát a München-Főpályaudvar aluljárójában, amint kint hagyja egy élelmiszer kereskedés előtt a babakocsit. Láttam, de azután a telefonom simogattam, hátha ír az, akire várok. Két perc múlva sikoltásra kaptam fel a fejem! Az anya kereste a gyerekét! Valaki eltolta a babakocsival! A gyerek meglett, a két nőt, akik még az aluljáróban tolták a babakocsit sikerült feltartóztatni. Egyértelmő gyerekrablás volt, de én akkor már nem álltam a kocsi mellé! Azóta is ég a pofámról a bőr, hogy hagytam, a közömbösség eluralkodjon rajtam! Akár egy idegen ember is sokat tehet a gyerekek védelmében! Csak egyszer voltam közömbös, meg is történt a baj! Másik példa: Budapest Nyugati-pályaudvartól nem messze. Egy három éves szőke kislány sétált el előttem a járdán. Ösztönösen a hozzátartozóit kerestem, de nem láttam senkit. Ezért, a lány után szaladtam és megállítottam őt. "Hol van anya és apa?" "Nem tudom." Találtam egy elveszett gyereket! A Mekis biztonsági őrnek adtam le, amír rendőrt hívok. Tudtam, egyszerúbb beszaladni a pélyadvar rendőrőrsére, mint telefonálni, mert az lassabb. A Meki előtt éppen két rendőr állt a pirosra várva. Ők vitték el a kislnyt végül. Ez a sztori nem azért léényeges, mert tettem, amit tettem, hanem azért, mert akár több ezer ember is elsétált a kislány mellett anélkül, hogy feltűnt volna nekik ez a súlyos probléma. Az a kislány akkut veszélyhelyzetben volt! Kisétálhatott volna a 9.es busz elé, vagy elrabolhatta volna őt egy pedofil, aki kihasználja ezt a ziccert. Ilyen és ehhez hasonló problémákra akarom felhívni a figyelmet és sajnálom, ha a stílusom, vagy a mondanivalóm nem nyerte meg a tetszését, ám nem tudom másképpen kommunikálni ezt a problémát. Egy barátom például azt javasolta, hogy írjem meg a könyvem viccesre, legyenek benne poénok, mert akkor biztos, hogy sikeres lesz. Nem reagáltam rá semmit. Hogyan lehetne egy pedofíliát tárgyaló könyvet viccesre írni, amikor az egyáltalán nem vicces? Ez hülyeség! Valójában nem én vagyok a lényeges és nem a stílusom, hanem a mondanivalóm. Ezért, mindenkit arra kérek, hogy csakis azt nézzék és ha lehet, kicsit gondolkozzanak el azon.Más vágyam nincsen.
Hol vannak a korábbi kommentjeim?
Nekem az összes szavam, amit itt leírtam valaha (Sajnos, a feltöltéseim még nem jelentek meg...) a saját elmém szülöttei! Vagyis, én nem koppintottam azokat sehonnan! Elég extrémek ahhoz, hogy érezhető legyen azokról, valóban az én szüleményeim. Ön vajon, elmondhatja ezt önmagáról amikor írói észt oszt és kritizál másokat? Mert, a neve alatt megelent írások számos olyan jelet tartalmaznak, amelyek alapján nagy eséllyel nem az Ön alkotásai, legalábbis teljességükben biztosan nem azok. Talán klónok egy témára.
Ez nem egyéni alkotás!
Egyszer írt nekem egy ismerősöm, hogy hallgassam meg a zenéjét, amit alkotott. Az Fb. profilján ki volt emelve, hogy ő zeneszerző. Gondoltam, mit veszíthetek, meghallghatom az alkotását. Mit veszítettem? Időt! Tuc-tuc dallamok össze mixelve innen-onnan! Amikor kérdezte, hogy mit szólok az alkotásához és válaszoltam, akkor megsértődött. pedig én akkor az igazat írtam meg. "Te egy lator vagy, nem zeneszerző! Egy hangot sem te találtál ki!"
Nos, ahogy Ön is írta, hogy az első művem elolvassa, őgy én is szívesen olvasom... De csak amiről egyértelműen érzem, hogy az Öné! Máskülönben, a kiritikái azokkal szemben, akik valóban a sajátjukat publikálják vállalva a veszélyét annak is, hogy mások akár elítélhetik őket emiatt, a kritikái érveényüket vesztik! Higgye el, sok témában nagy bátorság kell az őszinte megnyilatkozáshoz... Bár ennek Ön nyilvánvalóan nincs tudatában, ha előítéletesen mocskol másokat nyitottság helyett.
Tudatában vagyok annak, hogy ezt sem olvassa végig: Ilyen egy beszűkült tudatállapotú ember. Ilyen ember is van, el kell fogadjam. Ön bizonnyal nem egy kellemes vitapartner. Örülök, hogy nem vagyok ilyen mentalitású...
Pedig, voltak a válaszomban jó dolgok is leírva, hasznos dolgok, amelyeken legalább elgondolkozhatott volna függetlenül attól, hogy én személy szerint nem vagyok Önnek szimpatikus...
Tárgyi tévedés és fröcsögés: Nekem első kézből vannak információim, amelyeket Ön elvet és ehhez joga van. De ettől nem én leszek szegényebb, hanem Ön! Tárgyi tévedést említeni egy olyan témában, amelyről Önnek halvány fogalma sem lehet, az elég merész, de Ön tudja!
Látványos semmi? A korábbi válaszából egyértelmű, hogy Önnek nagy tapasztalata lehet ebben a látványos semmiben! Különben nem reagálna így és legalább kicsit nyitott lenne más ember véleménye, gondolatai, érzései iránt. Ön egy grincs és annak megfelelően fogom kezelni Önt!
Csá. Az első írásodra szánok időt, de őszintén gondolom, hogy az is csak pazarlás. Sok sikert a látványos semmihez.
Eszembe jut egy film, már nem emlékszem a címére, nézzék el nekem. A jelenetben valami rossz dolgot akart megtenni egy talán tizenhárom éves fió és azt egy számára ismeretlen nő látta. A nő rá szólt, hogy hagyja abba, amit tenni készül A fiú így válaszolt:
"Miért szól bele, hogy mit csinálok? Maga nem az anyám!"
A nő így válaszolt:
"Tévedsz, fiam! Mi mindannyian a szüleid vagyunk!"
Ez a mondat bele égett a tudatomba! Mert, egy társadalomban élünk és valójában egymástól függünk! És akár egy, a gyerek számára idegen ember is megakadályozhatja azt, hogy egy gyerek butaságot kövessen el!
A gyerekek már egyre jobban magokra és egymásra vannak utalva. A szülők hulla fáradtan érnek haza a munkából és sokszor szinte semmit nem törődnek a gyerekükkel. Ne mondják, hogy nem így van! Egy szükségszálláson szinte az összes gyereket én tanítottam meg arra, hogyan kell biztonságosan átkelni az úttesten, mert a szülei kőket erre nem tanították meg és sok blokk fék lett az ára. Hála az ABS-nek, nem lett komolyabb baj. Pótoltam náluk, ami a szülőktől elmaradt.
De, akár feltűnhet az is bárkinek, hogy mit keres egy középkoró férfi egy csapat gyerek között? Nem kell egyből rosszra gondolni, de érdemes megfigyelni, hogy mi történik a férfi és a gyerekek között. Hogyan beszélnek és érintkeznek egymással. Sok pedofilnak ugyanis az a trükkje, hogy gyerekcsoportokba épülnek be és elkülönítik a számukra vonzó falatot! Aprólékos, de célra vezető procedúra ez. A bizalom megszerzése, megfigyelés, kiválasztás, elkülőnítés és végül befolyásolás, vagy más szóbal manipuláció.
Ha, valaki lát egy gyerek csoportot és velők egy felnőtt férfit, akkor szánjon arra némi időt, hogy leül a közelükben és megfigyeli őket.
"Vajon, miért simogatja annak a lánynak a derekát? Most pedig már a popsijára tévedt a keze! Mégis, kicsoda ez a férfi?" Ha, ezt tapasztalja, próbáljon bizonyítékok kreálni akár a telefonjávbal és utána hívjon rendőrt! Higgye el, nem fognak megorrolni önre a bejelentéséért! De, elejét vehetik egy előkészülő abúzusnak!
A korábban emlétett gyerekeket megtanítottam arra, hogy ne ott dobják el a szemetet, ahol éppen voltak, hanem sétáljanak el azzal a négy méterre lévő szemetesig. Hogyan? Amikor egy csomagolás a földre esett, szó nélkül felálltam, felvettem és a szemeetesbe dobtam.
"MIért csinálod ezt?" -kérdeztzék a gyerekek.
"Mert, én szeretek tiszta környezetben lenni. Nem szép ez a rét szemét nélkül? Ha, neked fáj a lábad, hogy el vidd addig a szemetesig, nem baj, majd én elviszem helyetted és bele dobom oda. De, miért nem dobjátok ti is oda, hiszen ingyen van!"
A szégyenérzet csodákra képes! Azok a gyerekek már nem dobálják el a szemetet!
Megfelelő módszerrel a gyerekek megtaníthatók a társadalom normáinak az elfogadására, csak észérvekkel kell azokat alátánasztani. Nem elég az, ha rá szólunk:
"ne dobáld el a szemetet, szedos kölyök!", mert akkor az ellenkező reakciót érjük el. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell okosabbnak és rafináltabbnak lenni. Megmosolygom ezt a mondatot, mert ma már a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint régen és már ezt a szintet kell felülmúlni.
De, higgyék el, ha azt állítom, felemelő érzés látni azt, ha egy gyerekben a tanítás gyökeret eresz és szárba szökken. Érdemes tehát irányytani a gyerekeket a helyes irányba, ha azok, akiknek köteleségük volna, nem teszik azt meg.
Én legalább próbálok valamit tenni a gyerekek védelme érdekében. Ön mit tud felmutatni? Hány gyereket mentett már meg életében akár az öngyilkosságtól is? Nekem volt öngyilkos jelöltem, egy tizenhat éves lány, akit egyébként ismertem, mert egy városban laktunk, a chat.hu-n, ahol valóságos időben közölte, hogy már fgolyik a vére a padlóra. Tudja Ön, hogy milyen a rendőrökkel kommunikálni, hogy menjenek ki a lány lakásába és törjék rá az ajtót, mert különben meghal? És tudja Ön, hogy milyen trrauma volt ez nekem akkor? Hogy feladtam azt a több éves segélsező tevékenyxéget, sasmely miatt a modik már benengedtek a szobámba gyerekeket is, hogy segítsek neki, amibn tudok? Nem voltam képes megbírkózni a felelősség súlyával. Majdnem meghalt egy lány valós időben tapasztalva! Nem halt meg, de nem sokon múlott. Rá törték az ajtöt.
Hány lányt mentett meg attól, hogy hibát kövessen el? Hány tinédzser gondjaival foglalkozott korábban? Hány tinédzser kérdezte Önt már a szedsuális problémáiról inkább Önt, mint a saját szüleit? Vajon ,todná Ön, a nagy hatalmú író, hogy mit mondjon egy tinédzser fiúnak, ha a szexról kérdezi Önt? Vagy, csak arról, ha arról érdeklődik, hogy milyen gumit kell vennie, ha baszni akar? Tudja ön egyéltalán, hogy milyen gumik vannak ,vagy csak leveszi a polcról a megszokottat, ami lehet, hogy méretben nem is megfelelő... Nem baj, jó lesz azis, a lényeg, hogy Ön, a nagy és fellengzós író ne szaporodjon, mindenkinek jobb lesz így... Ha, használja egyáltalán...
Hány bukott tanulót hozott fel négyes-ötös szintre a szabadidejében? Tegye ki az asztalra, hogy mit tett Ön a gyerekekért amióta él! Egyáltalán: MIkor ült le egy gyerekkel játszani? Vagy, tanulni? Én két éven át tanítottam olyen bukott gyerekeket, akiről az összes tanár levette a kezét! Volt diszlexiás, diszmorfémás, hiperaktív gyerek is közöttük (Önnek néhány fogalom ismeretlen lehet, guglizzon utánna!) és még sorolhatnám! és mindet ingyen tettem, a szabadidőmben, minka után! Felültem a biciklimre esőben, hóban, szében és eltekertem a gyerekekhez. Az általános iskolákban a tanárok a telefonszámon terjesztették a problémás gyerekek szüleinek, hogy próbálkozzanak nálan, hátha segíthetek! Tudja, mi az a határidőnapló? Több, mint negyven különböző korú gyereket tábláztam be ott ügyelve arra, hogy egyik gyerekhez se érkezzek késve, mert nagyon fontos az állandóság.
A zórakozóhelyen, ahová esténként jártam, már minden lány, de a pultos, a biztonsági őr is tudta, hogy nálam van tampon és betét is, ha éppen az kellett. Ha, megjött a havibaj, nem baj, megkerestek engem! Később, már nekik is volt a pult alatt néhány darab vész esetére. Én adtam nekik oda!
Tud ön ennyire szenzitív lenni a gyerekekkel? Képes ön tenni valmit is értük még akkor is, ha nem Öntől, a nagy kritikus és "jólmegmondomnekiavélenényem" állítólag író?
Elolvstam a múveit, igen. Szánalmasnak tartom, hogy a történet egyharmada a száritókötél baszogatásáról szól. UNCSIII! és maga ossza nekem az észt az írásról? Nevetnem kell azon!
Vagyis, én már sok mindent letetten az asztal lapjára, Ön, mit tud felnutatni a gyerekek védelme érdekében? Hány, gyerekekről szóló itteni sztörihoz írta oda, hogy: "Hát, öregem, ezt talán mégse kéne!"
Szóval, pofa súlyba és inkább olvassa mémkedés nélkül hogy hátha tanulhat tőlem valamit! Akkor talán ön is kedvet kap ahhoz, hogy a környezetében élő gyerekekre legalább oda figyeljen, ha a szüleik nem teszik azt meg! Higgye el, ha azt mondom, hogy a gyerekekkel foglalkozni és velük törődni talán a legcsodáatosabb dolog, ami létezik! Mert, ők a jövő! ha meg, továbbra is a kóstolgatós stílust tartja ésszerőbbnek, akkor én, csak szánni tudom Önt, a nagy és neves írót. Hiszen, tollforgatáson kívöl nem is csinált semmi valóban hasznosat...
Fórum: Nőgyógyásznál (torte-net.hu)
Így, közelebb a hetvenhez, mint a húszhoz már előfordul, hogy az ember nem annyira akarja a szexet, mint régen. Ez egy boldog állapot. Aki nem hiszi, próbálja ki! Nekem is így volt, éltem csendesen békében, elégedetten az életemmel és a múltammal, míg be nem esett egy Kamilla nevű dög az ajtón. Nem hazudtam szerelmet, már nem. Csak dugtunk, de azt gyakran, ami már a heti kettőt is súrolta. Nem volt rossz, de igazán hiányoltam az életem korábbi, békés szakaszát. Ki akar heti kétszer arra kelni, hogy egy nő matat a lába közt?!
Sokat gondolkodtam, hogy mit is csináljak, míg eszembe jutott, hogy a torte-net oldalon találhatok erre szaktekintélyt. Meg is kérdeztem a makktársat, hogy mit tegyek, mire azt javallotta, hogy mondjam azt, hogy nem áll fel.
Ki is próbáltam, jött a lány és közöltem vele a tényt, hogy bocsi, már nem áll fel. Erre a kis dög elém térdelt és meghazudtolt. Majdnem felrobbant a fejem is a farkam után. Mit mondjak, nem voltam elégedett.
Telt-múlt az idő és végül annyira bosszantott a dolog, hogy megnéztem a Dr. House-t végig, aztán elmentem a klinikára egy igazi urológushoz. Elmondtam neki a panaszom, mire kiröhögött. Az asszisztense viszont komolyan, hosszan nézett rám és mikor viszonoztam a pillantást, elpirult. Zavarba jöttem. A doki közben levetkőztetett, kézbe vette a farkam és megnézte közelről. Hát, mit mondjak, nem állt fel… Felidéztem egy-két történetet ebben a témában, de úgy sem. Aztán odahívta a vonzó asszisztenst és megkérte, hogy tartsa addig, míg előveszi az ultrahangot. Sajnos szinte azonnal kemény lettem, amit a szakirodalomban merevedésnek hívnak. A hölgy vérvörösen állt ott és a falat bámulta. Halkan pisszegtem, amikor pedig rám nézett azokkal a csodálatos szürke szemeivel, megérintettem a csuklóját. Erre megszorult a keze a farkamon és ijedten rántott egyet, amitől nekem valahogy inverz módon nagyon jó lett. A doki éppen akkor fordult vissza és telibekaptam…
Annyira ordított, hogy térdig húzott gatyával rohantam ki a folyosóra, még csepegő farokkal. Az asszisztens sajnos nem jött utánam, így a románcunknak vége lett.
Tanulság: nőgyógyásznál nem szexelünk!
Az asszisztenst kérem, ha olvassa, dobjon egy mailt, szívesen megismerkednék vele a más körülmények ellenére is.
A téma: Miért ne tedd meg?
MIlyen problémákat okozhat egy gyereknek egy szexuális esemény akkor is, ha úgy érzi, hogy számára az kellemes élmény? Van ilyen, egyre gyakrabban, mint régebben. Ám, az még nem jelenti azt, hogy később azt már nem traumának látja. Tehát, ha valamelyik olvasó tervezi, hogy macerálja a lányát, vagy a fiát, vagy még csak tervezi azt megtenni, jó ha tudja: Hiába volt a gyereke aktív résztvevője az eseményeknek, hiába volt a saját akaratától vezértelt, eltelik tíz év, vagy tizenöt és a gyereke rá döbben arra, hogy azért lett olyan az ő szexuális élete, amilyen, mert gyerekkorában macerálták! És akkor nem biztos, hogy Önre fogja nyitni az ajtót öreg korára!
Most derülnek ki olyan abúzusok, amelyek akár évtizedekkel ezelőtt történtek meg. Tehát, nem biztos, hogy a gyereke, vagy bármelyik gyerek, akivel szexuális viszont tartott venn, hász év múlva is mosolyogni tud magára!
A másik ok, hogy miért ne tedd meg, az nem más, minthogy önnek egy orgazmust jelent, a gyereknek pedig azt, hogy a szexuális élete eltért attól, amilyennek lennie kellene és vissza tértni arra az útra igen nehéz! Tehát, tönkreteszi egy ember életét akár egyetlen eseménnyel is. Megéri ez? Azért, hogy elélvezzen? Nincs keze és elég pornóoldal? A szex olyan séles pektrumú... MIért pont a gyerekek felé fordul? Kerresni kellene más élvezeti forrást.
És mi van akkor, ha a gyerek nem akarja azt, hogy megtörténjen? Az már erőszak, ha mégis megteszi vele. Ismerek több nőt is, aki éppen emiatt lett leszbikus, mert megundorodott a férfiaktól. Tényleg ezt a sorsot akarja szánni annk a gyereknek, akihez Ön hozzá nyúl?
Hozzá nyúl... Ez is olyan téma, amelyre most ki kell térni. Ha önnnek néha elkalandozik a keze a gyereke testén és azt gondolja, hogy azzal nem tesz rosszat, annak még nem lesz káros hatása, akkor téved! Akár egyetlen nemi szervet, mellbimbót és egyéb erogén zónát érő érintés is okozhat a gyerekben olyan változásokat, amelyek következményei beláthatatlanok.
Például, már néhány erős stimulációtól is felgyorsulhat a testi fejlődése. Ami Önnek csak egy simi a punciján, vagy a péniszén, az neki már sokkal nagyobb jelentőséggel járhat.
meggyőződésem az, hogyha tíz éves lányt látok, aki már kezd cicisedni, akkor 95%-ban már volt macerálva valamilyen szinten korábban! 5 %-ot adok a genetikának, bár az is sok!
Ha egy gyerek már nyolc évesen maszturbál (Nem szabad összetéveszteni ezt az önstimulációval! Kérésre arról is írok!), akkor annak is oka van! Egyre több a koravén gyerek! Akiknek a szex szinte semmit nem jelent érzelmi síkon, csupán a testi élvezet a cél. Valóban ezt a jövőt szánja a gyerekeknek?
Elhiszem, hogy Önnek izgató egy pubertáló, vagy akár egy fiatalabb gyerek teste. De biztos, hogy ő a megfelelő a kielégülés megszerzésére?
Ha Ön nem családtag, hanem tanár, edző, vagy bárki más, aki kapcsolatba kerül gyerekekkel: A szülők megbíznak Önben és nem azért bízzák Önre a gyereköket, hogy ön macerálja, hanem, hogy tanítsa... De nem a szexre! És ez utóbbira a gyereknek sincs szüksége! El a kezekkel a fehérnemű-teerületektől! Még véletlenül se! Értik?
Ha Ön még csak barátkozik a gondolattal, sokak reagálhatják arra, hogy barátkozzon inkább egy nagy fehér cápával! Az erkölcsök nem viccből léteznek! Nem pisálunk egy parkban a bokorban, nem baszunk ugyanott egy padon és nem macerálunk gyerekeket éppen azért, mert annak káros hatásai vannak! Inkább örüljön annak, hogy van etalon, amelyet követni lehet!
Nekem még tanították gyerek koromtól kezdve, hogy: "Házi nyúlra nem lövünk!". Önnek nem tanították, hát most én megtanítom önnek és fogadja el!
Folytassam még? Vagy feleslegesen pötyögtettem le ezt? Lehet köpködni ezt is, akinek ez okoz orgazmust...
Egyetértünk abban, hogy nekünk nincs mit kommunikálnunk egymással, maradjon is így. A meddő vitát időpazarlásnak tartom. Vannak mások, akik érdeklődők, mint amilyen Ön volt az elején de sértve érezte magát. Tudja, most az óvoda jutott az eszembe, erre a szintre már nem vagyok hajlandó leereszkedni.
Végig olvastam hosszú eszmefuttatását, és csak megerősített abban, amit cvirágnak írtam, illetve a kérdésemre adott válaszára május 3.-án. Nem óhajtok Önnel a továbbiakban semmilyen formában értekezni, mert megint mellébeszélt. Elolvastam újra, mit írtam akkor Önnek, és teljesen egyértelműnek találtam. De nem a kérdésemre válaszolt, hanem újra leírom, egy más értelemben használt "hajlam" kifejezést kiragadva teljesen másról.
A tegezést szándékosan változtattam önözésre, mert ilyen kifordító, kiferdítő illetővel nem vagyok hajlandó tegeződni, sőt megkérem, hogy miután egyetlen kérdésemre képtelen volt két hatalmas mennyiségű szövegben válaszolni, hagyjon engem békén, és írosgasson azoknak, akik még nem unják, hogy ugyanazt a témát ragozza, és ne nekem, akinél nincs senki aki jobban elitélné, a pedofíliát, a családom belüli erőszakot, a családon belüli szexet, ami arról szól, hogy a szülő szexel a tőle függő gyermekével. Hiába csinosítják itt a történeteket, hogy azt a gyermek is akarja, kívánja.
Én ezennel Önnel minden kommunikációt befejezettnek tekintek.
Természetes, hogy miindenki szemezget a címkék alapján, ami őt érdekli. Például, a családi szex téma sokakat nem érdekel, ezért nem is olvassák azokat el.
Pedig, el kéne azokat is, ha másért nem, hát tanulni lehet azokból nem is keveset! Például egy kitalált cím:
"Nagyapa és az unokája." Amelyben megdugja a nagyapa a kislány unokáját.
És ekkor egy szülő, aki ezt elolvassa felismeri:
"Hát ilyen is van? Jobb, ha figyelem a lányom nagyapját, hogy mit csinál!"
Vagy, ha arról szól a történet, hogy egy kislányt molesztál az apja, a történet elolvasása után az anyának feltűnhetnek olyan jelek, amelyeket azelőtt észre sem vett.
"Hoppá! Ebben a történetben a férfi szereplő éppen úgy viselkedik, mint a férjem!" Vagy:
"Miért fészkelődik a lámnyom a széken? És furcsán is visekledik. Olvastam a Törté-net.hu oldalon egy torténetet. Talán őt is... Gyere csak ide lányom! Most megnézem a puncid!" Vagy:
"Mi ez a folt a lányom blúzának elején? Meg is van keményedve, ahogy megszáradt. Lehet, hogy sperma? Hiszen, a mostohaapja vigyázott rá tegnap egész délután. Olvastam pár történetet, tudom, hogy az apák is methetenek ilyent a gyerekkel."
Sokszor, ilyen apróságokon múlik, hogy egy abúzus kiderül, vagy titokban marad!
Most, csak ennyit akartam írni.
Átolvastam megint a kommentjeimet és a válaszaimat is. Nem volt egyértelmű a kérdése, olvassa viszont, amit írt. Én azt gondoltam, hogy Önt az okok és folyamatok érdeklik és nem gondoltam arra, hogy Önt pusztán az érdekli, miért érdeklie itt az embereket ez a téma? Ezt benéztem, de Ön sem egyértelmően tette fel a kérdését. Jól esett volna, ha pontosítja az igényét, akkor arra is szívesen válaszoltam volna. Mivel én másképp értelmeztem a kérdést, úgy gondolom, arra megfelelően válaszoltam. Ön azt kérte, hogy írjam meg a véleményem ezzel kapcsolatban, de azt már nem pontosította, hogy mivel kapcsolatban, hiszen a különböző témák összeolvadtak. Csak ennyit kérdezett, amit megtettem. Kihegyezve a "hajlam" szót, mert sok ember azt hiszi, hogy az összes pedofil esemény amiatt történik meg, de ez nem igaz. Vagy, az jobb lett volna, ha nem közlök mást és elfogadom a hajlamot az egyetlen oknak, amikor tudom, hogy nem csak az van?
Leírtam, hogy ém hogyan látom ezt a problémát, ahogyan Ön kérte. Több egyéb okot is felsoroltam, amelyek nem légből kapottak. Én azt adtam, amit ön kért tőlem. Véleményt, amellyel lehet egyet érteni és lehet elvetni azt.
Ön lekezelő stílusról írt, amely egyáltalán nincs szándékomban. Ám, meg kell írnom azt, amit szereintem az emberek gyakran rosszul látnak. Persze, ezzel sem kell egyetérteni és jó is, ha vitába szállnak velem, mert egy állítást igenis meg kell védeni. De akor tudom, hogy az emberek legalább vitatkoznak erről a problémáról és nem csak elsiklanak felette.
És itt nem olvassák el az előzményeket, ezért említek többször egy dolgot, ha éppen a témába illik.
Mégis, hogyan lehetne erről a témáról yrni, vitatkozni másképpen? Javasoljon más megoldást, mert kritikát azt kaptam, de megoldást még nem. Ön hogyan kommunikálna arról, amire fel akarja hívni a figyelmet?
Várom a javaslatait.
Tudom, már rühelli a stílusom, de azért engedje meg, hogy példákkal illusztráljam, mire gondolok most.
Régebben gyakori probléma volt, hogy a boltokba nem tudtak az anyák bemenni a babakocsival, így kint hagyták előtte. Amikor ezt láttam, oda mentem a gyerek közelébe, aki a kocsiban volt és vigyáztam rá addig, amíg az anya kijün. MIért tettem ezt? Mert már akkor is tudtam, hogy egy ilyen szituáció veszélyes lehet egy gyerekre! Én nem haltam bele, hogy tíz perccel tovább maradok ott, a gyerek pedig talán megúszott egy attrocitást. Én akkor így gondolkoztam.
Teltek múltak az évek. és engem is utolért a közömbösség szele. Láttam egy anyát a München-Főpályaudvar aluljárójában, amint kint hagyja egy élelmiszer kereskedés előtt a babakocsit. Láttam, de azután a telefonom simogattam, hátha ír az, akire várok. Két perc múlva sikoltásra kaptam fel a fejem! Az anya kereste a gyerekét! Valaki eltolta a babakocsival!
A gyerek meglett, a két nőt, akik még az aluljáróban tolták a babakocsit sikerült feltartóztatni. Egyértelmő gyerekrablás volt, de én akkor már nem álltam a kocsi mellé! Azóta is ég a pofámról a bőr, hogy hagytam, a közömbösség eluralkodjon rajtam!
Akár egy idegen ember is sokat tehet a gyerekek védelmében! Csak egyszer voltam közömbös, meg is történt a baj!
Másik példa: Budapest Nyugati-pályaudvartól nem messze. Egy három éves szőke kislány sétált el előttem a járdán. Ösztönösen a hozzátartozóit kerestem, de nem láttam senkit. Ezért, a lány után szaladtam és megállítottam őt.
"Hol van anya és apa?"
"Nem tudom."
Találtam egy elveszett gyereket! A Mekis biztonsági őrnek adtam le, amír rendőrt hívok. Tudtam, egyszerúbb beszaladni a pélyadvar rendőrőrsére, mint telefonálni, mert az lassabb. A Meki előtt éppen két rendőr állt a pirosra várva. Ők vitték el a kislnyt végül.
Ez a sztori nem azért léényeges, mert tettem, amit tettem, hanem azért, mert akár több ezer ember is elsétált a kislány mellett anélkül, hogy feltűnt volna nekik ez a súlyos probléma. Az a kislány akkut veszélyhelyzetben volt! Kisétálhatott volna a 9.es busz elé, vagy elrabolhatta volna őt egy pedofil, aki kihasználja ezt a ziccert.
Ilyen és ehhez hasonló problémákra akarom felhívni a figyelmet és sajnálom, ha a stílusom, vagy a mondanivalóm nem nyerte meg a tetszését, ám nem tudom másképpen kommunikálni ezt a problémát.
Egy barátom például azt javasolta, hogy írjem meg a könyvem viccesre, legyenek benne poénok, mert akkor biztos, hogy sikeres lesz. Nem reagáltam rá semmit. Hogyan lehetne egy pedofíliát tárgyaló könyvet viccesre írni, amikor az egyáltalán nem vicces? Ez hülyeség!
Valójában nem én vagyok a lényeges és nem a stílusom, hanem a mondanivalóm. Ezért, mindenkit arra kérek, hogy csakis azt nézzék és ha lehet, kicsit gondolkozzanak el azon.Más vágyam nincsen.