Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Kedves matthew! Kétségtelen, hogy egy erotikus lapon TIT-előadást tartani meddő kísérlet, de talán nem haszontalan. Magyarázatát lásd lejjebb. Az aktusok részletezését az előző részekben megtalálod, többet lehetett volna írnom, mást nem, ennek a résznek nem is ez volt a célja. Köszönöm és üdv!
Kedves big2.0! Örülök, hogy értékelted, mert a mai napig is nagyon ellentmondásos az eredeti, ókori görög felfogás szerinti pederasztia megítélése, pedig nyomokban a mai napig is megmaradt az ún. természeti népek némelyikénél, ahol a nevelés része a fiatal (beavatandó) fiú és felnőtt férfi tanítója közötti nemi kapcsolat. Ezt sem ők, sem az ókori görögök nem tartották természetellenes, homoszexuális megnyilvánulásnak, csak a férfivá válás természetes elemének. Ennek megértése, pláne elfogadása a mai, keresztény erkölcs talaján álló ember számára nyilván nagyon nehéz. Köszönöm és üdv.
1
m
matthew
2013. augusztus 26. 01:44
#12
Nagyon jó befejezés, és bár nagyon tetszett a sok érdekes infó, ezektől elég unalmas lett. Én hiányoltam az aktusokról szóló erotikus részeket, de így is jó! 😉
1
b
big2.0
2013. augusztus 20. 21:03
#11
Nekem nagyon tetszett és a történelmi háttér megismertetése véleményem szerint nagyon hasznos és találó fogás volt. 🙂 Üdv.
Kedves gaborthefirst! Elmégy ám te a majd' megmondom hová! Hiába is próbáltad korábbi megnyilatkozásaidban magad nihilista, hedonista, világtól utálkozó (hadd ne soroljam tovább!) álca mögé bújtatni, azért érző ember vagy te is, és ez - szándékod ellenére - csak megmutatkozik időnként. Ez így OK, mert ettől ember az ember! Üdv
1
g
gaborthefirst
2013. április 12. 21:27
#9
Büszke is lehetsz az érzéseidre, és szerintem legyél is egyrészt arra hogy vannak, másrészt meg arra amilyenek! Ahogy szavakba öntöd az sem mindennapi ám! Persze hogy ezt tedd, és semmiképp ne erőlködj, hogy megfelelj egy pepszi-érzésű de-generációnak. Az csak a tomkrúznak sikerülhet a lehetetlen küldetéseiben. 😀 Bekaphatja az idiótája! Az, hogy értelmezed a történeteidet pont olyan mintha a vicc poénját magyaráznád, szerintem méltatlan, értelmetlen és felesleges! Nekik az a sorsuk, hogy ők a fogyasztótársadalom agymosott rabszolgái. Nem is kéne megzavarnod őket, a boldog-bamba állapotukat, mert aztán csak selejtet termelnek, az meg kidobott pénz. Szerintem hagyd őket, 'had szaladgáljanak a plázákban. Különben is szükség van rájuk, kellenek a vásárlók, mert valakiknek meg kell venniük azt a sok értelmetlen baromságot amit legyártatnak velük, különben leáll a gazdaság, annak pedig beláthatatlan következményei lennének. Hát mindíg voltak emberveszteségek most sincs ez másképp, minden nem lehet... Sajnálni pedig azért nem szabad őket (sem), mert az gyengeség márpedig erősnek kell lennünk! Muszály!!! A gyengéket eltapossák oszt annyi nekik. A hipokrita egyházak azt mondják erre isten útjai kifürkészhetetlenek. Hát én nem tudom, de ők sem, mindenesetre hangzatos ... Nemzedékek vesznek ám el menthetetlenül, és nincs mit tennünk, őket le kell írni. Persze lenne megoldás. Az intézményes oktatás feladata lenne a jövő generációját kinevelni. Azonban sem ember, sem pénz, sem fegyver, sem paripa nem áll rendelkezésre, de ami a legfontosabb, nincs meg a szándék, hiszen minden kormány csak négy évre gondolkodik, egyik sem kíván közép-hosszú távra beruházni, sőt pont az áll érdekükben, hogy minél több csirke-tekintetű adóalany álljon a rendelkezésükre, akiket aztán pillanatnyi érdekük, és kedvük szerint fejhetnek és terelhetnek egyik választóurnától a másikig. Idomítható tömeget akarnak! Nem kell nekik és nem is szeretik a gondolkodó embereket, mert veszélyes rájuk nézve. Utálják a fajtánkat! De mivel kevesen vagyunk nem törődnek velünk! Ezért aztán írj, írj azoknak akik értenek, mert értelmesen csak ennyit tehetsz meg! Ha vígasztal például én szívesen olvasom az írásaidat, mint ahogy ezt a remekművedet is, és biztos vagyok benne, hogy vannak ezzel így még jónéhányan! Kösz! Üdv!
Kedves gaborthefirst! Mint láthatod, ez a rész okozta olvasóimnak a legnagyobb csalódást, pedig az egész történetnek ez a kulcsa. Főhősöm, aki meggyőződéses heterónak és nagy nőcsábásznak érzi magát, egy váratlan esemény (a tóban lubickoló meztelen kamasz fiúk látványa) és egy igen erős nemi késztetés (Tomi maszturbálása, majd a fiúk közös (homo)szexuális játéka hatására rádöbben, hogy másfajta érzés is rejtőzik a lelke mélyén, ami eddig talán még nem is tudatosult benne. A Tominak adott válaszából azonban kiderül, hogy más is mocorog valahol a macsó érzések alatt, mert bevallja, hogy heves vágyat kelt benne egy meztelen kamasz fiútest látványa, ezt azonban nem tartja homoszexualitásnak, sőt elítélően nyilatkozik a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról, azonban nyilván ráébred az ellentmondásra (egy kamasz fiú ugyanúgy azonos nemű, mint egy felnőtt férfi!) ezért próbálja meg olyan hosszasan, - mellesleg teljesen helytálló érvekkel - az általa annyira csodált antik görög példákkal elfogadhatóvá és indokolttá tenni (saját maga előtt is!) a fiúkkal folytatott szexuális játékot. Amire nem számított: a játékból komoly valóság lett, mert a közösen átélt gyönyörök csodája és saját személyisége mélyen megérintette a fiúkat, különösen Tomit, ezért volt olyan nehéz mindnyájuk számára az elválás. Tudod, régen megette a fene, ha a szerzőnek magyaráznia kell a saját írását, mert ha az olvasó lelkét az első találkozáskor nem érinti meg a történeted, akkor hiába erőlködsz, nem tudtad úgy megírni, ahogy ők elvárták. Arra viszont büszke vagyok, hogy éppen így akartam szavakká formálni az érzéseimet, oszt akinél koppan, OK, akinél nem, annyi... Üdv és kösz!
1
g
gaborthefirst
2013. április 12. 12:36
#7
Magával ragadó, lenyűgöző olvasmány! Szépségesen szép! Megható volt, teljesen elérzékenyültem! 🙂 Méricskélni, osztályozni, pontozni. Hát sokfélék vagyunk. Mindenkinek meg nem lehet megfelelni. Speciel én útálom, ha engem dícsérnek, meg gyanús is. Meg különben is ki ő, hogy ítélkezzen? És mihez kezdjek az ítéletével? Hiszen csak egy hüje a mind közül inklúdingmí. Ha sokan vannak attól sem változik semmi...
10 pont. Most tényleg ettől lett jó? Sz@rd le írkálj! Üdv
Tisztelt Szerkesztőség! Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok. Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.
Kedves macsek2! Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, mondjuk két orális aktus között egy kis ismeretterjesztés, két maszti között meg még egy, bár nyilván nem az volt a célom. Hősöm, aki alapvetően hetero beállítottságú, sikeres nőcsábász, számára is váratlan módon összegabalyodik három kamaszfiúcskával és ebben a részben erre próbál magyarázatot találni. Bár egyértelműen elutasítja a homoszexualitást, ezt ki is fejti a srácoknak, ugyanakkor a lelke mélyén csak csak mocorog valami - ezt hívja a szexuálpszichológia látens (lappangó, rejtett) homoszexualitásnak -, mert amikor kilesi a fiúk játékát, nem bír és nem is akar uralkodni az elfojtott, vagy talán nem is tudatosult érzésein. Viszont a kamaszokkal folytatott játékokat nem tartja homoszexuális megnyilvánulásnak, ezért próbálja olyan hosszasan mentegetni magát az általa annyira csodált antik görög korral, amikor magatartása teljesen normálisnak minősült volna. Ebbe a részbe - pont a lelki háttér boncolgatása miatt - dramaturgiailag nem igazán fért bele ennél több és részletesebben (vagy durvábban) ábrázolt) nemi aktus. Hogy emiatt unalmas? Ez van. Viszont gondolatokban és érzelmekben ez a rész a legárnyaltabb, oszt' asse semmi, bár arra nem igazán lehet kiverni.
Kétségtelen, hogy egy erotikus lapon TIT-előadást tartani meddő kísérlet, de talán nem haszontalan. Magyarázatát lásd lejjebb. Az aktusok részletezését az előző részekben megtalálod, többet lehetett volna írnom, mást nem, ennek a résznek nem is ez volt a célja.
Köszönöm és üdv!
Örülök, hogy értékelted, mert a mai napig is nagyon ellentmondásos az eredeti, ókori görög felfogás szerinti pederasztia megítélése, pedig nyomokban a mai napig is megmaradt az ún. természeti népek némelyikénél, ahol a nevelés része a fiatal (beavatandó) fiú és felnőtt férfi tanítója közötti nemi kapcsolat. Ezt sem ők, sem az ókori görögök nem tartották természetellenes, homoszexuális megnyilvánulásnak, csak a férfivá válás természetes elemének. Ennek megértése, pláne elfogadása a mai, keresztény erkölcs talaján álló ember számára nyilván nagyon nehéz. Köszönöm és üdv.
Elmégy ám te a majd' megmondom hová! Hiába is próbáltad korábbi megnyilatkozásaidban magad nihilista, hedonista, világtól utálkozó (hadd ne soroljam tovább!) álca mögé bújtatni, azért érző ember vagy te is, és ez - szándékod ellenére - csak megmutatkozik időnként. Ez így OK, mert ettől ember az ember! Üdv
Az, hogy értelmezed a történeteidet pont olyan mintha a vicc poénját magyaráznád, szerintem méltatlan, értelmetlen és felesleges! Nekik az a sorsuk, hogy ők a fogyasztótársadalom agymosott rabszolgái. Nem is kéne megzavarnod őket, a boldog-bamba állapotukat, mert aztán csak selejtet termelnek, az meg kidobott pénz. Szerintem hagyd őket, 'had szaladgáljanak a plázákban. Különben is szükség van rájuk, kellenek a vásárlók, mert valakiknek meg kell venniük azt a sok értelmetlen baromságot amit legyártatnak velük, különben leáll a gazdaság, annak pedig beláthatatlan következményei lennének. Hát mindíg voltak emberveszteségek most sincs ez másképp, minden nem lehet... Sajnálni pedig azért nem szabad őket (sem), mert az gyengeség márpedig erősnek kell lennünk! Muszály!!! A gyengéket eltapossák oszt annyi nekik.
A hipokrita egyházak azt mondják erre isten útjai kifürkészhetetlenek. Hát én nem tudom, de ők sem, mindenesetre hangzatos ...
Nemzedékek vesznek ám el menthetetlenül, és nincs mit tennünk, őket le kell írni.
Persze lenne megoldás. Az intézményes oktatás feladata lenne a jövő generációját kinevelni. Azonban sem ember, sem pénz, sem fegyver, sem paripa nem áll rendelkezésre, de ami a legfontosabb, nincs meg a szándék, hiszen minden kormány csak négy évre gondolkodik, egyik sem kíván közép-hosszú távra beruházni, sőt pont az áll érdekükben, hogy minél több csirke-tekintetű adóalany álljon a rendelkezésükre, akiket aztán pillanatnyi érdekük, és kedvük szerint fejhetnek és terelhetnek egyik választóurnától a másikig. Idomítható tömeget akarnak! Nem kell nekik és nem is szeretik a gondolkodó embereket, mert veszélyes rájuk nézve. Utálják a fajtánkat! De mivel kevesen vagyunk nem törődnek velünk! Ezért aztán írj, írj azoknak akik értenek, mert értelmesen csak ennyit tehetsz meg!
Ha vígasztal például én szívesen olvasom az írásaidat, mint ahogy ezt a remekművedet is, és biztos vagyok benne, hogy vannak ezzel így még jónéhányan! Kösz! Üdv!
Mint láthatod, ez a rész okozta olvasóimnak a legnagyobb csalódást, pedig az egész történetnek ez a kulcsa. Főhősöm, aki meggyőződéses heterónak és nagy nőcsábásznak érzi magát, egy váratlan esemény (a tóban lubickoló meztelen kamasz fiúk látványa) és egy igen erős nemi késztetés (Tomi maszturbálása, majd a fiúk közös (homo)szexuális játéka hatására rádöbben, hogy másfajta érzés is rejtőzik a lelke mélyén, ami eddig talán még nem is tudatosult benne. A Tominak adott válaszából azonban kiderül, hogy más is mocorog valahol a macsó érzések alatt, mert bevallja, hogy heves vágyat kelt benne egy meztelen kamasz fiútest látványa, ezt azonban nem tartja homoszexualitásnak, sőt elítélően nyilatkozik a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról, azonban nyilván ráébred az ellentmondásra (egy kamasz fiú ugyanúgy azonos nemű, mint egy felnőtt férfi!) ezért próbálja meg olyan hosszasan, - mellesleg teljesen helytálló érvekkel - az általa annyira csodált antik görög példákkal elfogadhatóvá és indokolttá tenni (saját maga előtt is!) a fiúkkal folytatott szexuális játékot. Amire nem számított: a játékból komoly valóság lett, mert a közösen átélt gyönyörök csodája és saját személyisége mélyen megérintette a fiúkat, különösen Tomit, ezért volt olyan nehéz mindnyájuk számára az elválás.
Tudod, régen megette a fene, ha a szerzőnek magyaráznia kell a saját írását, mert ha az olvasó lelkét az első találkozáskor nem érinti meg a történeted, akkor hiába erőlködsz, nem tudtad úgy megírni, ahogy ők elvárták. Arra viszont büszke vagyok, hogy éppen így akartam szavakká formálni az érzéseimet, oszt akinél koppan, OK, akinél nem, annyi...
Üdv és kösz!
Méricskélni, osztályozni, pontozni. Hát sokfélék vagyunk. Mindenkinek meg nem lehet megfelelni. Speciel én útálom, ha engem dícsérnek, meg gyanús is. Meg különben is ki ő, hogy ítélkezzen? És mihez kezdjek az ítéletével? Hiszen csak egy hüje a mind közül inklúdingmí. Ha sokan vannak attól sem változik semmi...
10 pont.
Most tényleg ettől lett jó?
Sz@rd le írkálj! Üdv
Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok.
Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.
Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, mondjuk két orális aktus között egy kis ismeretterjesztés, két maszti között meg még egy, bár nyilván nem az volt a célom. Hősöm, aki alapvetően hetero beállítottságú, sikeres nőcsábász, számára is váratlan módon összegabalyodik három kamaszfiúcskával és ebben a részben erre próbál magyarázatot találni. Bár egyértelműen elutasítja a homoszexualitást, ezt ki is fejti a srácoknak, ugyanakkor a lelke mélyén csak csak mocorog valami - ezt hívja a szexuálpszichológia látens (lappangó, rejtett) homoszexualitásnak -, mert amikor kilesi a fiúk játékát, nem bír és nem is akar uralkodni az elfojtott, vagy talán nem is tudatosult érzésein. Viszont a kamaszokkal folytatott játékokat nem tartja homoszexuális megnyilvánulásnak, ezért próbálja olyan hosszasan mentegetni magát az általa annyira csodált antik görög korral, amikor magatartása teljesen normálisnak minősült volna. Ebbe a részbe - pont a lelki háttér boncolgatása miatt - dramaturgiailag nem igazán fért bele ennél több és részletesebben (vagy durvábban) ábrázolt) nemi aktus. Hogy emiatt unalmas? Ez van. Viszont gondolatokban és érzelmekben ez a rész a legárnyaltabb, oszt' asse semmi, bár arra nem igazán lehet kiverni.