n
nunibuvar
2021. február 5. 22:57
#18
NAIV!Kár, hogy nem varrtad el egyik-másik szálat és nem folytattad. Pedig remek, izgalmas történet, és valami gyönyörű is... és felemelő, főleg, amikor tovább gondolom! Lehet, hogy ez is volt a cél? Mert akkor elérted! Érdemes a folytatásra, a tőled megszokott magas színvonalon. Az áradozást meghagyom a többi kommentelőnek, én csak annyit, hogy tollforgató emberként a sárga irigység hányat velem fekete epét... 🙂 Mert régi olvasód vagyok, csak a lustaságom miatt késtem eddig a hozzászólásommal: grafománia ellen nagyon be vagyok oltva, és ilyenkor sajnálom. Persze a dobogós írásaid (Medvebocs, Érett asszony, Méretes szívatás) nagyságrendekkel jobbak, de ez csak a magam véleménye. Sosem hittem volna, hogy egyszerre lehet elérzékenyülni, miközben a kukim feszes-katonás vigyázzba vágja magát. Egészen a férfikönnyekig!... Úgy voltam eddig, hogy férfikönnynek csak Trianon napján van dolga-helye. Valami újat tanítottál nekem, és köszönöm. Lehet, hogy érzelgős vén f@szi leszek maholnap hetven felé, de VÁLLALOM, még ha cikiznek is érte. Adott Isten feneket, cikizőknek nyelveket! Neked meg adjon Isten legjobb egészséggel szorgalmat és örömet az íráshoz. A tehetség már úgyis megvan. Most verj a kezemre és kergess aludni, mert nekem korán szól a vekker... 🙂
1