A+ A-

Apám barátja

Mellette fekszem, alszik, a szuszogása belekeveredik a tűz pattogásába. Szeretném, ha hozzámérne újra és újra, de legalább most leplezetlenül nézhetem. Szorít az érzés, majd belefulladok abba a lelkemben kavargó egyvelegbe, ami rám zúdult az elmúlt pár órában, és persze az sem semmi, ami a testemben sajog, az édesen fájó vágyakozás, az izomláz, a bizsergés, ami múlni nem akaró. Használtak és élveztem, fájt, de majd darabjaimra hulltam szét az orgazmusok alatt, aminek az utórezgései mintha most is bennem hullámzanának.
Megváltoztam és át. Miatta.
A lángok a kandallóban lassan alélnek, a narancssárgájuk mind kopik. Kezd lehűlni a levegő, de nem fázom. A meztelen, erős test melegít, akivel második napja vagyok összezárva, és aki elvette a szüzességemet fiú létemre, azt, amiről nem is tudtam, hogy neki akarom adni. A vöröses fény bevilágítja nem csak a faburkolatú teret, hanem különös hangulattal vonja be a szeretőm arcát is, ami álmában nyugodtnak és kisfiúsnak tűnik. Pedig apám barátja, én tizenkilenc, Ő negyven.
A barna haja szexin kócos, az egyenes álla, és orra férfiasan szép arcon nyugszik. Szeretem nézni, gyönyörködök benne, és folyamatosan kívánom. Delejbe vitt, amiből nincs szabadulás. Az egyik izmos combja kilóg a takaró alól, az erős karja birtoklóan ölel át, még így is, ernyedőn. Ben maga az álompasi, nem csak nekem, hanem sok nőnek is! Hogy kerültem a hegyekbe, egy faházba, és vele egy ágyba?
A hét elején kezdődött.
A kisváros utca menti fái, és a parkok, hóba és dérbe öltöztek, fáztam, a leheletem porcukor felhőnek tűnt. Amikor az iskolából hazaértem egy idegen férfit találtam az asztalunk mellett. Apám egyik gyerekkori barátját, Ben Kowalskit, a milliomost. Állítólag már többször kisegített minket, ezért a szüleim roppant kedvesek voltak hozzá.Nem tetszett, hogy ott van, főleg amikor rám terelődött a szó, én lettem a téma. Testvérem nincs, így végig kellett hallgatnom a pelenkás koromról szóló élménybeszámolókat is. Égtem, mint a rongy, főként, mert a férfi szürke és parancsoló szemeivel többször is rám nézett. Mintha mulatott volna magában, szikrázott a tekintete, rám férfi úgy még az életben nem nézett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.2 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 tomm6 2015. 10. 11. vasárnap 16:03
Tetszett.
#13 gaborthefirst 2013. 05. 19. vasárnap 13:25
Persze ettől még egy tehetségtelen író továbbra is az marad, mert a tehetség nem tanulható. smile
#12 gaborthefirst 2013. 05. 19. vasárnap 13:04
Egyetértek veled. Avatott szem felismeri az egyedi stílusjegyeket. smile Jogi téma esetén, amennyiben korábban olvastam már az illető írását gyakran előfordul, hogy az első mondat után tudom ki írta, illetve közös írások esetén tudható, hogy melyik mondatot ki írta, mert annyira más és így jellegzetes minden ember stílusa, gondolkodásmódja.
Egyébként a több írói néven való publikálás nem feltétlenül elítélendő, amennyiben az pl az olvasók tesztelésére irányul (előítéletesek kiszűrése), lehetséges, hogy egyesek így próbálnak objektív visszajelzésekhez jutni. smile
Üdv!
#11 Aelm 2013. 05. 19. vasárnap 11:59
Pár mondat elég a stílusjegyek felismeréséhez.Kommenből is szoktam látni,ki, kicsoda....BIZTOS NEM VAGYOK EZZEL EGYEDÜL.
LEGYEN Ő, VAGY SEM.(Szerintem ő, de ez egy magánvélemény, nem kívánok ezzel a támával foglalkozni.)
#10 gaborthefirst 2013. 05. 19. vasárnap 11:51
Egyet olvastam tőle. Semmiféle késztetést nem érzeztem a többire. Egyébként szerintem kevés rosszabb van egy kitartó ám tehetségtelen embernél ...
#9 Aelm 2013. 05. 19. vasárnap 08:59
Én nem csalódtam,a bevezetőiből felismertem,(stílujegyek)nem kislány, hanem egy hetvenes vénember, aki oylanokat ír,hogy két prosztatája van a férfiaknak. smile )Rokkant kislánynak is kiadta már magát máhol...
#8 gaborthefirst 2013. 05. 7. kedd 23:33
Aelm: én is csalódtam genius33-ban. Nem értem. Eddig kedveltem, mert mindíg kedvesen és kultúráltan nyilvánította ki véleményét, mégha szűkszavúan is. A neki nem tetsző írásokat is mindíg disztingváltan kommentálta, kifejezetten értelmes, jólnevelt, udvarias ember benyomását keltette bennem. Azt nem hinném, hogy színészkedett volna, és ez a valódi énje, így nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy pocsék napja volt... nem sikerült az érettségije, ilyesmi.
Aelm kérlek ne ragadtasd el magadat, ne mondj olyat, amit később majd megbánsz. Nyilván rosszul esik, de szard le, ez benne van a pakliban. Sokan szeretnek, velük, velünk törődj. Írjál még sokat! smile
#7 author04 2013. 05. 7. kedd 22:20
Kedves Aelm!
Itt megismétlem, amit a "Csatlakoztam..." c. történetedhez fűztem (#14):
Sajnálom, hogy elragadott az indulat, nem igazán szoktam meg tőled, főleg ilyen stílusban. Az "érjenek utol, ha tudnak" megjegyzéssel vitáznék, mert képtelenség mindig azonos színvonalon írni, nyilván neked is vannak gyengébb történeteid, hiszen te is csak emberből vagy. Én úgy vagyok veled, hogy a nekem tetsző történeteidhez szívesen fűzök megjegyzéseket, és a legmagasabb pontok valamelyikével értékelem, ami ezen kívül esik - vannak ilyen történeteid! - inkább nem kommentálom, de nem is szavazok, mert miért ártsak a jó szándék által vezetett szerzőnek? Szart meg mindenki tud írni, te is, én is, ennek megítélése az olvasók feladata, hiszen ha már vállaltuk a nyilvánosság előtti megjelenést, akkor vállaljuk fel annak következményeit is, még ha szöges ellentétben állnak alkotói szándékunkkal. Éppen gaborthefirst adott erőt nekem ahhoz, hogy túllépjek a "SZAVAZÁS!!!" hamis illúzióján, már néha meg is mosolygom a pontozásomat, egyben mélyen elgondolkodom: vajon megtettem-e mindent azért, hogy azok az érzések, amelyek sugallták a történeteimet eljussanak minden olvasómhoz? Ha tiszta a lelkiismeretem, - mert számomra alapfeltétel, hogy a szívemből, a lelkemből írjak - akkor legfeljebb megállapítom, hogy hiába erőlködöm a tiszta emberi érzelmek ábrázolásával, a közízlés mást kíván, de én nem vagyok hajlandó egy bizonyos - magam elé állított mérce szerinti - színvonal alá süllyedni, még ha ez nem is jár - a történeteimet szerintem jogosan megillető - magas pontszámokkal. Szerencsére becsületsértő megjegyzéssel nem találkoztam - nyilván, azonnal jogi lépéseket tennék -, a hűvös fogadtatás viszont egyáltalán nem foglalkoztat. Az igazi örömöt a történeteimhez fűzött elismerő megjegyzések jelentik, hiszen ilyenkor érzem, hogy sikerült valamit átadnom magamból, és egy röpke pillanatra kiragadnom a hétköznapok szürkeségéből az olvasóimat. Üdv.
#6 v-ir-a 2013. 05. 7. kedd 22:00
nekem tetszett smile
7 pont
#5 genius33 2013. 05. 7. kedd 10:04
Pfff... szar.
#4 Rinaldo 2013. 05. 7. kedd 09:17
A kis köcsög csak megadta magát.
#3 veteran 2013. 05. 7. kedd 08:41
nagyon gyenge:2pont
#2 gaborthefirst 2013. 05. 7. kedd 08:11
Azt hittem Ben fogja 'betörni' a srácot, mert így indult a történet. Az jobb lett volna... csak 9 pont.
#1 Törté-Net 2013. 05. 7. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?