Kikötői kalandok 2. rész - Teraszparti

Szavazás átlaga: 8.55 pont (65 szavazat)
Megjelenés: 2011. december 13.
Hossz: 42 715 karakter
Elolvasva: 2 400 alkalommal
Hamar eljött a szezon vége. Az idő ugyan nem fordult rosszra, még szeptember végén sem kellett attól tartanunk, hogy befagy a hátsó fertályunk, de azért a hajnalok már csíptek, és a Balatonban is csak a rozmár-ember hibridek mentek bele. Szóval hajóval kifutni ilyenkor már nem dívott. Ergo elkezdték kipakolni a ladikokat a partra, hogy letakarva téli álmot aludjanak, gazdáik pedig – révén vagyonos jószágok – valami melegebb éghajlaton töltsék el a cidris időket. Áthidalásul némelyik díszpinty magával vitte csónakját ezekre a melegebb égövekre.
De csak úgy nem lehet ám partra vetni ezeket a hajókat. Nem! Az idényt tisztességesen el kell búcsúztatni, mert anélkül a következő szezon nem lesz jó. Legalábbis állítólag van egy ilyen tengerészbabona, bár a terjesztők – alias kikötőtulajok – mivolta miatt én kételkedtem a létezésében. Akárhogy is, a vezetőség hatalmas bulit szervezett a nyitva tartás utolsó hetében. Természetesen évről-évre egyre nagyobb banzájt csaptak, mert azt ugye úgy kell. Kapjanak már ezek az úriemberek valamit a kikötőben hagyott milliókért. Elvégre, jövőre is inkább ott költsék el, minthogy teszem azt, odaadományozzák egy kórháznak vagy iskolának.
A buli az utolsó hétvégén került megrendezésre. Nekünk, biztonsági őröknek már hetek óta nem volt dolgunk – na, nem mintha összetörtük volna magunkat az év közbeni munkában. Augusztus végétől kezdve nem kellett a sorompót nyitogatnunk (augusztus huszadikán felcsaptuk és úgy hagytuk mindkettőt), se belépőt szednünk a vendégektől, se kiterelnünk a kocsikat a hajók közül. Egyedül a „járőrözés” maradt meg a listán, de mi rendes huszonnégyórázók voltunk. Azaz csesztünk rá!
A bulira persze mindenkit meghívtak. Vendégeket, azok családjait és barátait, na meg a kikötőben dolgozókat és azok pereputtyát. Így én is ott lehettem... megengedték, hogy aznap dolgozzak. Szerencsére a kikötőmester rendes alak volt – nem úgy, mint az a szerencsétlen létesítményigazgató –, így a welcome drinket én sem hagytam ki. Egy kupica házipálesz a kikötőmester készleteiből, egy pohárka bor az egyik tulaj szőlészetéből. Máris vidámabban álltam hozzá a munkához. Igaz, ha ezt a főnököm látta volna, abba a kupica fojtott volna bele, de amit ugye ő nem lát, az rám nem jelent életveszélyt.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 20 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.55 pont (65 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. január 19. 14:52
#9
Jó nyár búcsúztató.
1
A
AlexHun
2015. június 12. 13:27
#8
10Pont.
1
f
feherfabia
2014. szeptember 23. 06:33
#7
10P
1
a
A57L
2013. december 8. 08:41
#6
Jó írás.
1
p
papi
2013. június 2. 11:20
#5
Remek munkahej.
1
genius33
2013. január 19. 11:13
#4
Egész jó 🙂
1
v-ir-a
2011. december 16. 23:48
#3
így is lehet fogalmazni, nekem már unalmassá vált...nem is tudtam végigolvasni
1
Pavlov
2011. december 14. 07:17
#2
Egy kissé túl sok szálat vezettél be, így bonyolulttá és hosszúvá vált ez az epizód.
1
T
Törté-Net
2011. december 13. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1