A+ A-

Levizsgáztam

Belégzés.
A gyomromban lévő görcs egyre jobban feszült. Remegés járta át a bensőm, összefűzött ujjaim már nedvesek a verítéktől. A szoknyámat simítgattam idegességemben, a bőröm szinte eggyé vált a nejlonharisnyával, a fehérneműm is rámtapadt, úgy érzem, akár szoknyán keresztül is látszik a vonala. Már csak ketten voltak előttem.
Kinyílt az ajtó, egyik társam jött ki, hüvelykujját magasra tartva vigyorgott rám, de a felügyelőtanár rögtön másik irányba terelte, hogy véletlenül se beszélgessünk. Az idő telt-múlt, az ölemben lévő jegyzet már aligha segített nekem, de egyszerűen képtelen voltam eltenni. Ez volt a félév legfontosabb vizsgája.
Ismét kinyílt az ajtó, én következtem, az utolsó. 'Csak magabiztosan, és nyugodtan!' mondtam magamban. Felszegett fejjel indultam be a terembe. Az első padra voltak téve a tételek, a mellette lévőre lap és íróeszköz. A professzor nem volt sehol, csak a tanársegéd. Értetlenkedve álltam a pad előtt, mire a tanár úr észrevett:
- Na, mire vár, húzzon tételt! förmedt rám.
- De... professzor úr hol van?- kérdeztem.
- Azzal maga ne törődjön- mondta, azzal egy papírlapot adott a kezembe. Kihúztam a
tételt, megnéztem és elborzadtam. A legrosszabb téma volt, ami nincs is rendesen benne a könyvben. Kóválygó fejjel ültem le, és írtam a vázlatot. Közben néha odapislantottam az előttem felelőre és azt kívántam bárcsak én kaptam volna azt a témát.
A tanár úr nem adta jelét, hogy figyelne a felelőre, rendezgette a papírjait, néha felpillantott rám, hogy dolgozom-e. Ekkor gyorsan lehajtottam a fejemet és írást mímeltem. Közben azt vettem észre, hogy a tanár úr tulajdonképpen nem is azt nézi,hogy írok-e, hanem az ingem. Lenéztem, hátha van rajta valami folt, vagy esetleg kigombolódott egy gomb. De inden rendben volt vele. Kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy tanár úr a mellem fixírozta. Meglepődtem. 'No jó gondoltam- miért ne menjünk bele a játékba.'
Pont végeztek előttem, így helyet tudtam foglalni a tanári asztal előtt. Már csak ketten maradtunk. Még egy kicsit fészkelődtem, rendezgettem a vázlatomat, majd egy ártatlan mosolyt küldtem a tanár úr felé. Nem mosolygott vissza, szinte szoborszerű arccal nyújtotta a kezét a tételért. Belekezdtem a mondanivalómba. Közben kicsit köhögtem, éreztem, hogy kiszáradt a szám, de rendületlenül és egy kicsit magasabb hangon folytattam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.03 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 10. 31. péntek 19:27
Gyenge.
#3 genius33 2012. 09. 17. hétfő 09:56
Bezony, jól megirt.
#2 Pavlov 2011. 10. 6. csütörtök 08:03
Egész jó! Jól használtad a paneleket benne.
#1 Törté-Net 2011. 10. 6. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?