A+ A-

Kikötői kalandok 1. rész - Béka vele

- Szép jó napot, kedves Zoltán!
- Jó napot, doktor úr! - biccentettem oda a Ford Galaxy volánja mögül kiintegető középkorú férfinak.
- Majd olyan egy óra múlva jön a lányom és a családja, lenne szíves beengedni őket? - kérdezte pár perccel később, mikor leparkolta a Galaxy - t, és felhuppant a porta mögött felsorakoztatott biciklik egyikére.
- Persze, természetesen - feleltem a porta ajtófélfájának támaszkodva. - Mint mindig.
- Köszönöm szépen, Zoltán - azzal elkerekezett a kikötő belseje felé, ahol több mint száz vitorlás - kicsik és nagyok - sorakoztak.
Flegmán néztem, ahogy a jó doktor lefordul a kereszteződésben és eltűnik a szárazon hagyott hajók és a roskadozó zuhanyzó mögött. Ez is hét napból ötöt itt dekkol, aztán az ember csodálkozik, miért tart olyan sokáig, hogy bejusson egy orvoshoz szakvizsgálatra.
Visszabújtam a bódémba, melyet portának csúfoltak. Háromszor hármas fatákolmány, erősebb viharban azon imádkozom, hogy ne dőljön össze. A szél még zárt ablak és ajtó mellett is keresztülfúj rajta, a nyári hőségben pedig szaunát lehetne nyitni benne.
Mint most. Alig volt kilenc óra, de a higanyszál már túlmászott a huszonöt fokon. A bódéban ugyan még érezni lehetett az éjszaka hűvösségét - mármint huszonöt fokhoz képest hűvös -, de jól tudtam, délre kint lesz harminc, bent meg negyven fok. Így hát gyorsan meg is szabadultam trikómtól.
Éppen azon voltam, hogy visszabújjak hófehér pólómba, mikor egy ismerős hang csendült az ajtó felől.
- Ó, chipp and dale show?
Oldalra sandítottam. Eszter volt az, a vitorlás tábor egyik bébicsősze. Kerek arcán széles vigyor terült szét, és leplezetlenül méricskélt. Ezzel természetesen zavarba hozva engem.
A biztonsági őröket két sztereotípia lengi körbe. Az egyik, hogy kivénhedt, elhízott, nyugdíjas katonák, rendőrök vagyunk. A másik véglet meg az ifjú, kigyúrt seggtitán. Na most, nálam odáig igaz, hogy ifjú. Huszonhat éves vagyok és a cégnél csak két nálam fiatalabb van. Nem vagyok elhízott, se kigyúrt, sőt, százhetvennyolc centimhez mindössze hatvan kiló társul, ennek megtartása is gyötrelmes. És rendesen eszem, edzek, csak sikeresen olyan géneket örököltem a szülőktől, amik ellehetetlenítik a testsúlygyarapodást. Apám nyolcvan kilóval már daginak számít a családban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.97 pont (67 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherfabia 2014. 09. 23. kedd 05:52
9P
#8 A57L 2013. 12. 8. vasárnap 08:42
Elég jó.
#7 papi 2013. 06. 2. vasárnap 11:18
Egész jó, folytasd
#6 genius33 2013. 01. 19. szombat 11:13
Nemrossz eddig smile
#5 bikmakk 2011. 09. 8. csütörtök 17:51
Folytasd!
#4 tiborg 2011. 09. 8. csütörtök 09:05
Jo osszealitasu, jo helyesirassal megirt sztory. Elvezet volt a sok fercmunka utan olvasni. Rudinak is tetszett!!!
#3 Yankie 2011. 08. 4. csütörtök 02:02
Humoros, összeszedett, jól megírt történet! Egyet értek Pavlov mesterrel, ebben a történetben még igencsak vannak lehetőségek! Folytasd! smile
#2 Pavlov 2011. 08. 1. hétfő 09:52
Remek történet! Jó volt olvasni, látszik rajta a gondos munka. A sztori is nagyon jó, de a sorozatnak kitalált alapszituáció is sokféle lehetőséget kínál. Lányok meglesése, jachtos meghívások orgiákba, MILF-ek, leány- és legénybúcsúk...

Remélem, minél hamarabb jön a második rész. Jól gondolom, hogy abban a doki lánya környékezi majd meg főhősünket?
#1 Törté-Net 2011. 08. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?