A+ A-

Tanuljunk festeni! 1. rész


Írta: kimbelina (http://kimbelina69.blogspot.com/2009/08/learning-from-master.html)
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com, http://pavlovurasag.blogspot.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2011. január
Sóhajtva léptem hátra a faltól, és végignéztem a sarkot, amit lefestettem. Az ecsetről jókora festékcsöpp készült lehullani, de a padló helyett sikerült a leterített rongyra irányítanom. Szép kis hétvége elé néztem.
Ez reménytelen, gondoltam, és letettem az ecsetet, egy rongyba töröltem a kezem. Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ez nekem nem megy. Ráadásul nekem a tökéletesség a mániám. Ideje eldöntenem, mi fontosabb számomra: bebizonyítani, hogy milyen csodásan festek, vagy utána elégedetten végignézni a rendes munkán. És ahogy elképzeltem, hogy a barátaim átjönnek majd, és én büszkén vezetem körbe őket, már meg is volt a válasz. Itt profikra van szükség.
Csak pár hónapja vettem ezt a házat, amikor ideköltöztem az ország másik részéből. A szüleim támogatása és az új fizum nélkül nem tudtam volna megvenni ezt a csodás kis házat ezen a fákkal szegélyezett, csöndes, barátságos környéken. Annyira tetszett ez a hely, hogy még ezt a komoly felújítást is bevállaltam, csak az enyém lehessen.
Csak azzal nem számoltam, hogy nem értek sem a tetőfelújításhoz, sem a külső, sem a belső festéshez. És nem is volt rá időm, hogy mindent saját kezűleg csináljak meg. De amikor szakembereket hívtam, hogy felmérjék a munkát és árajánlatokat adjanak, folyton csak a testemet nézték, vagy ki akarták használni a naivitásomat, és túl sokat kértek. Életemben most voltam először egyedül - nem volt velem sem apám, sem semmiféle pasi, hogy elrendezze helyettem a dolgokat - és el sem tudom mondani, milyen nehéz volt elérni, hogy a férfiak komolyan vegyenek. Jó, az igaz, hogy jólesik, ha egy pasi a mellemet vagy a lábamat bámulja, még egy-egy koktélra is meg tudtam így hivatni magam, de ezúttal mindez csak jobban felsrófolta az árat.
Először néhány főiskolás srácot béreltem fel, hogy kívülről fessék le a házat. Éppen akkor járták házról házra a környéket melóért, amikor az új fűnyíróval kínlódtam. Biztosítottak róla, hogy előző nyáron végig házakat festettek, mondtak egy jó alacsony árat, és megígérték, hogy rögtön kezdenek. Tetszett az ajánlat, reméltem, hogy jó munkát végeznek majd, és az sem baj, ha lesz miben gyönyörködnöm. Hát mi rossz van abban, ha egy egyedülálló, 26 éves fiatal nő megnéz két 19-éves fiút, akik félmeztelenül mászkálnak a létrán? Igazán semmi.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 tiborg 2011. 02. 9. szerda 00:23
nem ertem a diferenciat, de vegeredmenyre mindegy.
#4 Pavlov 2011. 02. 8. kedd 07:17
Sajnos az már totál átírás lenne, az nem a kenyerem.
#3 tiborg 2011. 02. 6. vasárnap 03:47
Kituno fordotas, jo sztori, de miert nem hasznalsz magyar neveket? A helyszin semleges, lehet akarhol.A profi udvariasagot betartottad,kozolted a szerzo nevet a sztori eredetet,nincs akadalya a total atirasnak.
#2 Pavlov 2011. 02. 4. péntek 18:54
A fordítás megjelenésére interjút is készítettem a szerzőnővel, itt olvashatjátok: http://pavlovurasag.blogspot.com/2011/02/interju-kimbelinaval.- html
#1 Törté-Net 2011. 01. 31. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?