A+ A-

Lépcsőházi mese

Ropognak a falevelek a paták alatt. Csendbe burkolózik az őszi erdő. A tisztás szélén felkapja a fejét, és reccsenő zörgéssel veti magát a sűrűbe a vad.
Finoman meghúzza a kantárt. Horkanva torpan meg a hatalmas jószág. Sóhajtva leveti magát a nyeregből, a csörgedező patakhoz vezeti a mént és kiköti egy arra kószáló ághoz.
Lemálházik, és a fűre terített pokrócra heveredik az árnyékban. Hallgatja a csönd ezer arcát.
A fák közt megbúvó madarak pittyegését, a bokor alján csörtető rigót, a viháncoló szellőt, amint játékosan megrángatja a bokrok szoknyáját. A bak visszasétál a tisztás szélére. Tétován beleszagol a levegőbe, és megnyugodva rágcsálja tovább a fűcsomót a kökénybokrok alatt.
Lehúnyja szemét, és újra pörgeti magában az elmúlt napok emlékét. Maga sem hitte volna, hogy valaha is ilyen történhet vele. Oly mértékben elvesztette a fejét, mint a csikó, amely először érzi a karám nélküli tágas szabadságot. Rombolt, szakított, tört és zúzott láncokat, kötöttségeket, konvenciót, meghazudtolva a józan eszet egy életre.
Mégis: mosolyogva idézi fel magában azt a pillanatot, mikor révedezve gyalogolt végig a folyó partján az éjszakai csendben. Még most sem érti, mi történhetett, mi vitte oda, pont oda, az éjszaka közepén. Képtelen volt elaludni, erre határozottan emlékszik. Maga sem értette, miért, pedig épp eléggé fárasztó napokon volt túl. Kavargó lavinaként szakadt rá a család, a munka és az egész kilátástalan mókuskerék terhe. A szervezte már az utolsókat rúgta, de képtelen volt kikapcsolni akár egy pillanatra is. Még mindig maga előtt láta a koporsót, hallotta a rögök dobbanását, és éjjel, nappal ugyanazt a tompa fájdalmat érezte. Unos-untalan az az átkozott felirat lebegett a szeme előtt. "Élt 30 évet". Hogy érhet véget egy élet ilyen könnyen és gyorsan, mindössze egy átkozott figyelmetlenség és egy nyavalyás kereszteződés miatt, ahol sárgán villogott a lámpa?
Nyughatatlanul rótta a várost, mikor az éjszaka közepén kiáltozásra lett figyelmes. Meglepetten kapta fel a fejét. A közeli pincehelyiségből áradt ki a zajos társaság. Mintha úgy köpné ki magából az épület őket, akárha elfajzott alvilági lényeket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.85 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2016. 01. 11. hétfő 09:49
Nem rossz.
#6 Törté-Net 2009. 03. 31. kedd 21:03
Sajnos megint közbe kellett szólnia a moderációnak.
Sokszor leírtuk, lehet nem-tetszést nyilvánítani, de a gyanúsítgatásért stílusért nem rajongunk.

Valamint Törté-Net nem egyenlő Remete, főként mivel a Törté-Net csapata (és egyben a Goldengate csapata) közel sem egy személyből áll.
És igen, fennt vannak a Szerkesztőség tagja által írt történetek az oldalon, de inkább a 6-os átlag környékén. Ez van. :)
#5 Remete 2009. 03. 31. kedd 16:28
Kedves Valaki!
Szövegedben felismertem ugyan néhány indulattól fröcsögő kifejezést, de az egész szöveg magyarra fordításával nem boldogulok. Fordíttasd le valakivel, akkor tovább vitázhatunk.
#4 Remete 2009. 03. 31. kedd 14:09
Valaki Drága! Elegáns stílusoddal azt akartad kifejezni, hogy nemtudod elviselni a sok-sok leütést, mert meghalad Téged. Te az egyben való leütés híve vagy (boxerrel? bunkócskával?) Fájdalmadra még kis időt, néhány napot, hetet várnod kell. Amikor végre eljön a Te időd, akkor aztán üthetsz, mint a Párt ökle. Légy türelemmel!
#3 Remete 2009. 03. 31. kedd 09:15
Üdv a másik oldalon Mirrmurrka!
Tőlem is ment a tizes, de sok jóra azért itt ne számíts. Engem várt az egypontos kommandóból valaki, kedden szokták kiosztani nekem az egypontjaimat, de most Te jöttél, így kaptál is belőle. Ha már itt vannak, ne menjenek dolguk végazatlen. Naccerű volt az írásod.
Üdvözöllek!
#2 worluk 2009. 03. 31. kedd 02:12
ccccoooooooollllllll!!!!!!
10*
#1 Törté-Net 2009. 03. 31. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?