Izabella, a modell

Izabellával egy modellválogatón ismerkedtem meg, ahol a sok meztelen, esetlenül csetlő-botló, zavarát mosollyal leplező lány közül kitűnt magabiztonságával, kecses mozgásával, s nem utolsó sorban észtveszejtő idomaival. Kreol, hamvas bőre, vállközépig érő, dús fekete , mélytüzű, barna szemei, mélyvörösbe hajló ivelt, s duzzadt ajkai külön-külön is rabul ejtették a nézőt, az összhatás azonban olyan volt, hogy közelébe érve csak a legfegyelmezettebb férfíak nem tettek jól körülírt szexuális ajánlatokat.

Egyébként ez volt az a hely, ahol a lányoknak be kellett mutatni a legtöbbször csak önmaguk, vagy – szerencsésebb esetben – mások által is megcsodált testüket, itt nem számitottak az előzően kimondott dicsérő szavak, itt csak az számított, hogy "mit hoztak", mit tudtak bemutatni!

Sokan már a vetkőzésre felszólítö szóra visszaléptek, pedig a hirdetés világos volt: aktmodell jelölteket kerestünk, tehát senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy itt fel kell tárni a "meztelen valóságot", meg kell szabadulni gátlásaiktól, no, meg a ruháktól is, hogy bemutathassák a birálóknak testüket, akik igyekeztek felmérni a külcsínt, a fotózhatóságot, s a lányok üzleti esélyeit.

Izabella azon kevesek kőzé tartozott, aki amatőr Iétére is profiként viselkedett, tennészetesnek vette, hogy vetkőzni kell, s közben pózolni, fotózzák, körbenézik, sőt, egyik-másik nyáladzó zsűrítag végigtapogatja, előszeretettel időzve el a bársonyos bőnel "bevont" ruganyos keblek állagának vizsgálatánál.

Az alkalmi zsűri gyorsan megszabadult a szakmailag nem megfelelő jelöltektől, a nem szép, vagy butácska lányoktól. Ezen a rostán Izabella simán túljutott. Valamennyiünket megnyerte okos és kedves csacsogása, nem különben szépséges arca, kissé duzzadt ajkai, s igéző szemei. A szép arc és a karcsú testén feszülő óriásdudák számomra eleve eldöntötték, hogy nálam ez a lány biztos "továbbjutó"!

A második fordulóban a zsűri tagjai – valamennyien fotósok – próbafelvételeket készítettek a jelöltekkel. Ugy intéztem, hogy Iza kartonja hozzám kerüljön, s amikor felhívott, megkérdeztem tőle, hogy nem zavarná-e, ha elvinném egy vidéki utamra, s útközben fényképezném?

Miután a legcsekélyebb ellenkezést sem éreztem, így néhány nap múlva valóban velem jött. Egy kis Balaton-parti
nyaralófaluban volt dolgom, s már a hosszú úton kellemes társalgás folyt köztünk. Amikor megkérdeztem, hogy
mivel foglalkozik, Iza lazán válaszolt: