A+ A-

Naplórészlet

Kedves Naplóm!
Ez volt a második együttlétünk a történtek óta, és ez is iszonyat nagy dugás volt. Amióta nem vagyunk egy pár, azóta talán még inkább élvezem vele a szexet. Azt az őrült szerelmet, amit egymás iránt éreztünk, felváltotta egyfajta cinkos barátság. Eleinte nem akartuk beismerni, hogy a testi vonzalom még mindig él, de az fokozatosan, egyre erősebben adta jelét létezésének, és próbált feltörni, míg végül megadtuk magunkat neki. Valahogy felszabadultam a nyomás alól, amit az jelentett, hogy meg akartam felelni neki; akartam hogy szexinek lásson, és okosnak is tartson, hogy imádjon, hogy élvezzen velem szeretkezni. Most ez mind nincs. Úgy érzem, mindent megkaptam tőle, amit nő férfitól kaphat, vagy amire tudat alatt vágyhattam: szerelmet, szenvedélyt, a legszebb gyereket. Házasságot sosem kívántam, nem hiszek a házasságban... pontosabban nem hiszek a házasság utáni szenvedélyben.
Még ma is a legszebb és legkívánatosabb férfinak tartom, akivel valaha találkoztam, de mára nincs bennem semmi szorongás, semmi kényszer, hogy még többet és többet akarjak az életéből. Tudom, ha megdug, azért teszi, mert megkívánt, és kefélni akart velem; és más nem is érdekel. Ez tisztán érzékiség, hús a hús ellen... és ezt én gyönyörűnek találom a maga mocskosságában. Azt hiszem, megbaszni egymást durván és kéjesen, egyfajta bosszú mindkettőnk részéről... talán bosszú az elvesztett szerelemért. Nincs is ennél édesebb.
Mire találkoztunk, már annyira elborított a vágy, hogy szinte fájt. Lüktetett a puncim, nedves volt és síkos, csak arra várt, hogy az a farok beléhatoljon. Amikor megérkezett, legszívesebben lelöktem volna egy ágyra, és a puncimat a szájára nyomva, megparancsoltam volna neki, hogy nyaljon. Vagy csak ráültem volna, és ráhúztam volna magam arra a gyönyörosztó farkára, hogy iszonyatosan meglovagoljam. Nem tettem, mert amikor megláttam, annyira letaglózott a vágy, hogy nem voltam más, mint a saját könyörgő pinám, aki kész arra, hogy megadja magát, hogy megnyíljon a farkának. Kívántam, hogy azt tegyen velem, amit akar... és mintha megérezte volna, áthajolt a vezetőülésből, egyszerre a száját az enyémre tapasztotta, és a szokásos pinanedvesítő-farokállító csókunkkal már benne is voltunk a közepében. Ez mit sem változott, mintha nem létezne a világ, mikor megcsókol. Már ettől elvesztem az eszem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 03. 31. csütörtök 15:10
Nemsemmi..
#2 genius33 2012. 09. 26. szerda 07:03
Érdekes smile
#1 Törté-Net 2007. 06. 1. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?