A+ A-

Fantázia szülte

Régóta vártuk ezt a napot mindketten. Százszor elképzeltük már magunkban, milyen lesz, százszor elterveztük, hogy mit mondunk majd, mit teszünk... De most, hogy itt vagyunk végre kettesben, a tervek semmivé foszlottak, eltörölte valamennyit a pillanat varázsa.
Szótlanul nézzük egymást, szívem hevesen kalapál, azt dörömböli odabenn: gyerünk, gyerünk, mire várunk még?! A könnyed, frivol mondatok már elhangzottak, a kétértelmű szavak és suta poénok megvoltak, nincs több kibúvó.
A szemembe fúrod tekinteted, s mintha gondolataimba látnál: magadhoz húzol, számhoz hajolsz. Gyengéden megcsókolsz, majd elválsz ajkaimtól kicsit, homlokunk összeér, ahogy egymást átölelve állunk.
- Szeretlek, Boszorkány - suttogod, és a várt félmosoly nem marad el részemről.
- Én is szeretlek, Makacs - felelem, s ezúttal szenvedélyesebb, hosszú csók következik. Kívánlak.
Kezeid kalandozásba kezdenek, az egyik lesiklik a derekamon, másik felfelé indul a hasamon, és mellemnél állapodik meg. Épp a tenyeredbe illik, hát finoman masszírozni kezded a ruhán át, s olykor két ujjad közé sodrod keményedő bimbómat. Szinte hallani vélem kérdésed: minek hordok melltartót? Valamiért haragszol erre a ruhadarabra, de most nem adsz hangot ezzel kapcsolatos véleményednek.
Az én kezeim is útra kelnek. Végigsimítok nyakadon, majd tarkód vonalán tovább, és a hajadba túrok. Számat erővel elszakítom a tiédtől, de csak azért, hogy apró harapásokkal borítsam a nyakad és a füled. Szeretem a bőröd ízét, szeretem az illatod, szeretem rágcsálni a fülcimpád... Mindenestül érezni akarlak. Másik kezem már fenekednél jár, s akárha össze lennénk kötve: te is akkor markolsz a hátsómba, amikor én a tiédbe.
Mintha áramütés ért volna, a vérem már vadul száguld ereimben, pulzusomtól kiakadnának a mérőműszerek. Kíváncsi vagyok, a te szíved is így zakatol-e. Kezemet pólód alá csúsztatom, s meggyőződöm róla: igen.
Az ötlet neked is megtetszik, tenyered vékony, testre tapadós felsőm alatt kúszik, és amikor feljebb ér, az utált melltartóba ütközik. Nem kedveled a kezed és a bőröm közt lévő akadályt, igyekszel is gyorsan megszabadítani tőle. Ujjaid fürgén kikapcsolják, és a pánt nélküli ruhadarab a fotel felé repül. Tekintetünk nem követi, mert az ágy irányába botladozunk csókolózás közben, s mire megtesszük a kilométereknek tűnő pár lépést, mindkettőnkről lekerül a felső.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.25 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2015. 01. 16. péntek 20:25
Tényleg nem rossz.
#5 A57L 2013. 10. 27. vasárnap 05:38
Nem rossz.
#4 v-ir-a 2010. 02. 7. vasárnap 20:36
nekem is tetszett:-)
#3 fekszipapa 2008. 09. 1. hétfő 14:19
nagyon jó
#2 fekszipapa 2008. 08. 24. vasárnap 11:52
#1 Törté-Net 2005. 09. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?