A+ A-

Március sűrű volt 1. rész

Március elég sűrű hónap volt. Ráadásul akkor már egy ideje együtt voltunk Dorkával. Ebből a szemszögből nézve azt is mondhatnám, ez most olyan beismerés féle, még ha remélem is, hogy ő nem olvassa. Dorkával ugyanis felejthetetlen időt töltöttünk együtt... néha. De a legelső találkozástól kezdve tudtam, nem lehet tartós a kapcsolatunk, és a legelső találkozás 5. percétől, hogy nem fogom csukva tartani a szemem másokra, amíg együtt vagyunk, nem leszek hűséges. Idővel persze kiderült, hogy nem is kell csukva tartanom a szemem, mert hát... szóval együtt vizslattuk a lányokat. Talán ez volt az egész kapcsolatban a legjobb. De azt hiszem kicsit messzire kanyarodtam. Szóval március elég sűrű hónap volt. Abban a hónapban találkoztam ugyanis két Anitával is, és mindkettejükkel nagyon különleges kalandokban volt részem, de márciusban ismertem meg Mirjamot is, és ráadásul még Zsuzsát is. Mirjam és Zsuzsa története azonban csak később folytatódott, és talán én is csak máskor mesélem el. A két Anita azonban ahogy jött, úgy is tűnt el az életemből, csupán feledhetetlen nyomukat hagyták hátra az emlékeim között. Erről jut eszembe, hogy mennyire végig kísérik az életemet az A betűs lánynevek: A két Anita mellett 2 Annával, 3 Andival és 2 Adrival volt ilyen-olyan jellegű kapcsolatom.

Szerencsére a két Anitát nem nagyon keverhettem össze, tekintettel a kettejük között lévő 7 év korkülönbségre, valamint arra, hogy az idősebb együtt élt egy lánnyal, a mellesleg szintén A betűs, Annával. Mikor a fiatalabbik Anitát megismertem a chaten, akkor Dorkával egy ideje éppen nem tudtunk találkozni, mert nekem délelőtt, neki pedig délután voltak suli ügyben elfoglaltságai. Ennek egyenes következményeképpen én napközben chateltem, és beleakadtam ebbe a nagyon fiatal, korához képest nagyon intelligens, igencsak éretten gondolkodó lányba. Anitának pedig - azt hiszem - hízelgett, hogy egy nála jóval idősebb fiú beszélget vele, kíváncsi a gondolataira, az életére. Eleinte nem is nagyon esett szó köztünk másról, csak netes beszélgetésekről. Talán a második héten kerültek szóba csupán az adatok, akkor tudhattam meg, hogy 163 cm magas, 47 kg, hogy egyenes, hosszú, szőke haja van és zöldesbarna szeme, és hogy hosszúkás arccal, vékony alkattal és szerinte túl kicsi mellekkel van megáldva. Később megtudhattam, hogy azok a mellek éppen kellemesen formásak, feszesek, fiatalosan hetykék, de hiába bizonygattam ezt neki, az ő legkomolyabb problémája éppen a saját magával való elégedetlenség volt. Naponta órákat állt a tükör előtt magát vizslatva, pedig ő volt életemben a legszebb lány, akivel csókolózhattam, akinek megérinthettem a punciját.

No de az első héten még csak a lelke problémáiról beszélgettünk interneten keresztül, és tetszett nekem, hogy megbízik bennem. Többre nem is gondoltam, mert akkor még csupán kislányként tekintettem rá, valamint Dorkával már közben telefonon kellően húztuk egymást a hétvégi találkozásunkra. A teljes családja otthon volt, így egy újabb közös "eltévedést" terveztünk. Először csak sétálni indultunk, de végül egy parkban kötöttünk ki. Ott már nem bírtuk magunkat türtőztetni, és legalább a körülmények adta lehetőségekkel éltünk. Igaz, nem vigyáztunk kellően, így kissé mindkettőnket összepiszkoltam, de megérte a nyilvános hely nyújtotta izgalom miatt. A kézimunka mégis inkább csak fokozta a vágyunkat, így félretettük az aggályainkat a szülei miatt, és ellátogattunk hozzájuk. Mivel menet közben leellenőrizhettem, hogy az egymástól távol töltött időben helyettem senki nem pótolta az elmaradt csupaszítást, megtettem én. És akkor már felavattuk a frissen elkészült művet. Utána pedig a megérdemelt békés egymás mellett pihenés helyett veszekedtünk, minek nyomán újra azt éreztem, egyáltalán nem ért meg engem a kedvesem, és a szexen kívül semmi nem köt össze minket. És másnap beszélgettem Anitával a chaten, és rájöttem, hogy lélekben sokkal közelebb áll hozzám ez az ismeretlen kislány, és hogy személyesen is szeretnék vele találkozni. Úgy lett.

Anita belegyezett, hogy találkozzunk. Ő is meg akart ismerni engem, vagy nem is tudom... Ahhoz képest, hogy mennyi mindenről beszélt nekem nyíltan, azt ma sem tudom, miért akart találkozni velem, és hogy tudta-e, mi fog történni. A héten elég sokat tudtunk beszélni, immár nem csak chaten, hanem telefonon is. Megragadó volt, hogy milyen egyéniség, mennyire öntudatos, mennyire érett és mégis mennyire fiatal és tapasztalatlan. Ellentmondásos volt, és úgy látszik engem mindig az ilyen lányok fognak meg. Vasárnap volt az első találka napja - este. Náluk illetve a közelükben a villamosmegállónál beszéltük meg a találkozást. Mikor megérkeztem, nem volt ott, nem akarta, hogy mások meglássák, ezért telefonban mondta el, hogy merre nézzek, melyik panel lábánál, melyik sarkon láthatom. Nehezen vettem ki az árnyékban, de felé indultam. Meglepődtem, milyen gyönyörű. Nem is reméltem, nem gondoltam, hogy ennyire szép. Karcsú alakja a vékony kabát alatt jól kirajzolódott, hosszú, vékonyszálú szőke haja pedig álombelivé tette. Kedves, egyénies, finomvonalú, de kissé ijedt arca volt. Talán nem gondolt bele, hogy ennyivel idősebb leszek? Zavarban voltunk mind a ketten. Gyors puszival köszöntünk, aztán elsétáltunk a szomszédos rétre. Nehezen oldottuk fel a gátlásainkat.

Még akkor is akadozott a beszélgetés, mikor egy dombra leültünk egymás mellé. Aranyos volt, úgy kellett rábeszélnem, hogy üljön le ő is. Aztán lassan megnyílt újra, mint a chaten és telefonban korábban. Fura érzés volt, ahogy ugyanazokról a témákról beszélgettünk, de nekem teljesen más járt a fejemben, másképpen viszonyultam már a beszélgetőtársamhoz. Vágytam rá, hogy megérintsem, hogy megcsókoljam. Kívánatos volt. Ártatlan volt. De nem mertem kezdeményezni. Aztán kezdett hideg lenni a koratavaszi estében, és felajánlotta, menjünk be a lépcsőházukba. Szeretem azt a paneldzsungelt. Az ottani épületek lépcsőházai különállóak, vissza vannak húzva a liftekhez, ajtók előtti folyosókhoz képest, így a magasabb szinteken teljesen békések, üresek. Ráadásul még a különböző szomszédos lépcsőházak, tömbök folyosókkal is össze vannak kötve bizonyos szinteken, így átjárhatóak. Mi ekkor csak két lépcsőfordulónyit mentünk, aztán beszélgettünk tovább, a lépcsőházi ablaknak támaszkodva. Pocsék volt elbúcsúzni tőle, de el kellett érnem az éjszakai járatot, hogy elérhessem a sajátom hazafelé. Viszont a következő vasárnap újra találkoztunk. Immár a házuk előtt. Onnan mentünk sétálni a környékre. És egy meghitt pillanatban megcsókoltuk egymást.

A csókja félénk volt, ideges, és kapkodó. Igyekeztem megnyugtatni, átkarolni és a hátát simogatni. Olyan volt, mintha én csókoltam volna meg először. Igyekeztem mutatni neki, hogyan csinálja. Nem szóval, csak úgy az ajkaimmal. Finom volt a karomban tartani. Sokat csókolóztunk még, míg újra a lépcsőházukban kötöttünk ki. Ezúttal azonban majdnem a legfelső szinten. Hátrahúzódtunk ismét az ablakba, és ott fonódtunk össze. Kicsit távolságtartó volt, nagyon bizonytalan, és rettentően kívánatos. Nagyon nehezen türtőztettem magam, mikor néha tartózkodóbbá vált. Beszélgettünk egy keveset, de valahogy nem volt az igazi, mást akartam. Így persze a kettőnk közötti korkülönbségre terelődött a szó. Megnyugtattam, hogy ez engem cseppet sem zavar, csak az számít, hogy megértsük egymást. Talán kicsit jobban elengedte magát. Újra csókokkal próbálkoztam, fura volt, hogy ha éppen belefeledkeztem volna az ajkaival való játszadozásba, mindig elszakította magát tőlem. Igazán mély, hosszú csókokat nem engedett. Ekkor jött valaki. Míg odébb a folyosón bement a lakásába, eltakartam Anitát, nehogy felismerje. Aztán átmentünk az összekötő folyosón a másik lépcsőházba, mert ott kevesebben ismerték. Egy kis beugróban leterítettük a kabátokat és a földre ültünk egymás mellett.

Éreztem, amíg átsétáltunk, azalatt gondolkozhatott, mert másképp viselkedett. Talán eszébe jutott valami. Újra előkerült a magával elégedetlenség témája. Én nyugtattam őt, bizonygattam, hogy milyen szép, és meg is mutattam, mire gondolok. A kezemmel vettem sorra, mi szépet találok rajta. Sokáig simogattam az arcát, miközben a szemeiben gyönyörködtem, és a zavarát élveztem. Bátrabb lettem, és folytattam az önmagával való szembesítést. Elmondtam, milyen finom, vékony, és kétoldalról megfogtam a derekát: az egyik kezemmel az én oldalamon, a másikkal keresztbe nyúlva előtte. Aztán végigsimítottam feljebb az oldalán végig. Közben a melleihez is hozzáért az alkarom, de nem bántam, úgy maradtam. Éreztem az alkarom alatt a keblét, és a szemeiből kiolvastam, nem kell itt megállnom. Bár félt, szégyellte is magát, de kíváncsi volt és vágyakozó. Mikor fölfele húztam a kezem az oldalán, az ingét is feljebb húztam kicsinyt, így most a hasából is elővillant egy kevés. Oda tettem hát a kezem. Nagyon szép, lapos hasa volt. Mondtam is neki, és közben feljebb cirógattam, tolva a kezem előtt az ingét. Megcsodáltam a köldökét, és az ujjaimmal pedig az ing alatt körberajzoltam a mellei vonalát. Élveztem, hogy néha figyelte, mit csinálok, néha pedig csak a falnak támasztotta a fejét, és becsukott szemmel érezte.

Tenyerembe fektettem az egyik halmot, becézgettem, simogattam. Közben pedig lopva újra megcsókoltam. Ahogy becsukott szemmel, lassan fekvő helyzetbe csúszva feküdt mellettem, olyan ártatlannak, óvni, szeretni valónak tűnt. Lágyan, érzékenyen dédelgettem az apró, formás, elnehezülő kebleket, és a megkeményedő bimbókon futtattam az ujjaimat. Sóhaja mindennél többet jelentett akkor. Beleremegtem. Most már folytatnom kellett. Farmerére helyeztem a kezem, és a combjait kezdtem simogatni. Mintha az előző játékot folytatnám, mondogattam neki, hogy milyen formás, vékony lábai vannak. Körbejártam mindkettőt, és felfelé haladtam közben. Öntudatlanul nyitotta szét őket. Én pedig egészen határozottan tettem közéjük a tenyerem. Meglepődtem, mennyire forró. Feljebb a hasát simogattam újra, majd le a farmer vonaláig. Élmény volt végigsimítani azon a lapos hason. A nadrág alá csúsztattam a kezem. Egyre hevesebben lélegzett, és most már végig zárva tartotta a szemeit. Mivel így nem férhettem hozzá eléggé, kigomboltam az utolsó akadályokat. Még mindig nem nyitotta ki a szemét, de megemelte a csípőjét, és segített lecsúsztatni a combjára a nadrágot. Csúszott vele a bugyija is. Felejthetetlen kép, ahogy fekszik mellettem az a törékeny testű lány, emeli a csípőjét, és feltárja nekem a punciját.

Mikor megérezte a kezemet a szemérmén, felnyögött. Aztán - kicsit megijedt talán attól, hogy mit csinál - kinyitotta a szemét, rámnézett és félig felemelte a felsőtestét. Élvezettel figyeltem a hasizmai feszülését. Aztán végül engedelmesen hátrahanyatlott és csak annyit mondott, hogy vigyázzak, mert... Tudom, hogy miért, válaszoltam. Óvatosan csúsztattam a kezem lejjebb, kívülről érintve a szeméremajkait, aztán egészen lent nyitottam szét őket, és onnan kezdtem fölfele mozdítani az ujjam, immár az ajkai között. Nagyon nedves volt, egészen csatakos, és rettentően forró. Tüzelt a kezeim között az édes Anita, és ez a tűz hangosan tört elő belőle, mikor a csiklójához értem. Egészen olyan volt, mintha még ő maga sem ért volna így magához. Emiatt az érintésem egyszerre volt különlegesen izgató a számára, de nagyon idegen is. Minden pillanatban éreztem benne a vágy és a tiltakozás harcát. Jó kislány volt, aki küzdött magával - és velem. Én pedig egyre simogattam a csiklóját. Körbenedvesítettem, aztán fel-le mozgattam gyorsuló ütemben. Ettől a sóhajai nyöszörgéssé változtak. Remegett az egész teste. Rezegtettem, és ez minden tiltakozást kiölt belőle. Helyette új érzés született: elélvezett. A teste remegése az ujjaim alatt folytatódott.

De nem hagytam még pihenni. Becsúsztattam az össze-összeránduló hüvelyébe az ujjam, kitapintottam, meddig nyúlhatok belé, és behajlítottam benne. Belül simítottam végig a hüvelye falát - vigyázva a szüzességére -, közben pedig a másik kezemmel újra rátaláltam a csiklójára. Az első orgazmusa óta folyamatosan remegett, és egybefolyt az élvezése. Percekig tartottak az összehúzódások. A sarkát is oda-odakoppintotta a padlóhoz, ahogy a lába is megrándult néha. Közben pedig elhalkuló hörgése finom nyöszörgéssé változott. Teljesen leizzadt, és reszketett a teste. Megcsókoltam, hogy érezze, mennyire sokat jelentett nekem, ami történt. Életemben senkinek nem tudtam ekkora örömet nyújtani még csupán a kezeimmel. Visszacsókolt, de a csókja hideg volt. elkezdett dolgozni benne a bűntudat, hiába próbáltam nyugtatgatni. Hagytam, hogy visszahúzza magára a nadrágját, és felüljön. Átkaroltam, és csöndben ültünk egymás mellett. Én boldog voltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy rátaláltam. Sajnos ő akkor már nem azt érezte. Mikor éjjel az éjszakai járattal hazamentem, még mindig nagyon szótlan volt. Később, ahogy ültem a buszon, megértettem, hogy talán túl gyorsak voltunk: Egy nap alatt élte át élete első csókját és az első szexuális élményét. Mikor másnap hívtam, nem vette föl a telefont. Se az azt követő két hétben semelyik napon.

Sms-ben vettem rá, hogy legalább pár szó erejéig álljon velem szóba. Kicsit kemény módszerrel kényszerítettem: Leírtam, hogy vezetékneve és a címe alapján kikerestem a lakásuk telefonját a telefonkönyvből, és azon fogom hívni, ha a mobilját nem veszi föl. Ez hatott. A szüleit nem akarta belekeverni. Mikor beszélgettünk, elmondta, hogy túl idős vagyok hozzá, túl tapasztalt, és mivel nem tudnánk együtt mutatkozni a családja és a barátai előtt, ezért nem akar tőlem már semmit. A legrosszabb, hogy ezzel nem is nagyon tudtam vitába szállni, tökéletesen igaza volt. Mégis, tudtam, éreztem, hogy ez csak kifogás, hiszen előtte mégis találkoztunk, mégis velem volt a lépcsőházukban. Az igazi ok a bűntudata volt, amivel nem tudtam megküzdeni. Ez a bűntudat azonban kitermelte a megfelelő, vitathatatlan indokot, hogy ne láthassam többé Anitát. Talán egy hónappal később hívtam fel ismét, és beszélgettünk újra. Mintha a két találkozás meg sem történt volna. Jó volt. Utána gyakrabban beszélgettünk még, de egyszer előkerült a kérdés, hogy akkor miért nem folytatjuk. És ez rányomta a bélyegét a továbbiakra. Később már soha nem tudtunk igazán önfeledten beszélgetni, ezért egy idő után ezek a beszélgetések megritkultak, majd meg is szűntek. Ahogy addigra már a másik, idősebb Anitával is, akit abban a kéthetes telefonmentes időszakban ismertem meg...
Szavazz Te is!

Átlag: 7.12 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherkalman1 2016. 05. 18. szerda 13:08
Kellemes történet.
#6 tutajos46 2014. 02. 4. kedd 07:17
nem is tudom erre mit mondjak.
#5 Salix 2004. 07. 9. péntek 14:21
Nem rossz, bar kisse csapodar. En is szeretem a fiatal szüz lanyokat. Milyen idös volt a kiscsaj?
#4 A Hegylakó 2004. 01. 19. hétfő 23:08
Szerintem nem kellene lelőni.. tényleg: hány éves vagy, és hány éves a csaj?
#3 Gigász 2004. 01. 19. hétfő 17:36
hmm... nevetséges.. ha a kiscsajról ki írja h 13 év közüli lelövöm a fickót.. az eleje csapodár a vége összefüggéstelen.. a többit meg hagyjuk..max3...
#2 Törté-Net 2004. 01. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?
#1 A Hegylakó 2004. 01. 18. vasárnap 23:32
Ez szerintem egy elég jól sikerült történet:Ð