Anna

Szavazás átlaga: 7.5 pont (48 szavazat)
Megjelenés: 2003. augusztus 25.
Hossz: 9 560 karakter
Elolvasva: 2 681 alkalommal
Sétáltam a vásárban. Akartam venni egy fehér hajgumit. Érdekes volt, mert teljesen kihalt volt az egész város, mintha csak pár osztálytársam meg én lettünk volna, de az osztálytársaim is elhúztak a legközelebbi kocsma felé. Egyetemista voltam. Szép lánynak tartottak, bomlottak utánam a fiúk. De nekem egy sem kellett, nem volt meg bennük az, amire szükségem volt.

Megláttam egy bódét, ami tulajdonképpen nem is volt más, csak egy asztal leterítve terítővel, meg a portékával. Mögötte egy pici, filigrán lány ült. Rövid szőkésbarna hajú, hatalmas szempillák, csillogó zöld szemek. Olyan volt, mint egy kisgyerek.

Nagyon elmerült egy vastag könyvben, amit bevont újságpapírral, hogy még csak véletlenül se lehessen tudni, mit olvas. Közben rágcsált egy almát, és tágranyitott szemeivel falta a sorokat. Tündéri látvány volt. Nem is akartam megzavarni. Késő. Felnézett, és kérdezte, mivel szolgálhat. Én álltam megbabonázva, és kellett egy fél perc, mire kijózanodtam. Rámosolyogtam – mi mást tehettem volna zavaromban –, és mondtam neki, hogy keresek egy fehér hajgumit. Lehetőleg valami puha anyagból.

Az asztalon jobbára kézimunkák, különböző anyagból összevarrt ruhák, egyéb tárgyak sorakoztak. Valahonnan előkeresett egy ilyesmi hajgumit, aminek a hátulja fehér volt. Hatalmas kérlelő szemekkel nézett rám, hogy vegyem meg. Megvettem hát, aztán beszédbe elegyedtünk.

– Akarsz sétálni egyet? – kérdezte mosolyogva.
– Persze, miért ne, de itt hagyod a cuccod?
– Jaj, jó hogy szólsz, összepakolok.
– És az üzletkötés? – kérdeztem megrökönyödve.
– Áh, ráér holnap. – kacsintott, és már pakolt is.

Sétáltunk hát, macskaköves utcákon, sikátorokon át. Nem is tudom, merre jártunk már, beszélgettünk, és nagyon jól éreztem magam. Helyes lány volt, és úgy tudott nézni, hogy beleőrültem. Megérkeztünk egy alacsony házikóhoz, aminek az ablakában muskátlik voltak. Annyira alacsony volt, hogy a tető ott kezdődött, ahol a fejem volt. Egy sikátorban volt a házikó, mellette magasodtak a bérházak. Nem tudom, hogy csöppent ide ez a pirinyó odú. Mindenesetre tetszett, hogy mindenütt zöldell a fű, és a házikó előtt van egy kb. 20 centis szakasz elkerítve, ahol virágok növekedtek.

– Itt lakom. Vigyázz a bejáratnál, lépcső van, és be ne verd a fejed. – mondta Anna. Így hívták. Sikerült bevernem a fejem, bármennyire vigyáztam. Lekóvályogtam a lépcsőn, és az első utamba akadó pirinyó kis székre leültem.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.5 pont (48 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. június 17. 14:23
#6
Jól sikerült.
1
a
A57L
2020. április 26. 04:08
#5
Szép és érzelmes lett.
1
Andreas6
2017. december 22. 09:29
#4
Megható, szép leírás. Talán még megtaláljátok egymást valamikor.
1
zsuzsika
2014. december 18. 08:20
#3
Jó.
1
l
listike
2014. november 28. 19:15
#2
Kedves, aranyos történet.
1
T
Törté-Net
2003. augusztus 25. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1