A+ A-

Életünk végéig tanulunk

Nem is tudom, hol kezdjem.
Csak állok az ablak előtt és bámulok kifelé a langyos nyári éjszakába. Még tisztán emlékszem mindenre. Kimegyek a kertbe, hogy érezhessem a friss levegőt, és mélyen beszívhassam magamba az emlékkel együtt. Akkor is ilyen gyönyörű csillagos volt az ég...

Mikor megismertem a férjem, még kamasz voltam. Úgy képzeltem rajta kívül soha nem lesz más férfi az életemben és nem is akartam, hogy legyen. Azt hittem vele fogom leélni az életem, mert Ő a nagy szerelmem. A saját kis világomban éltem és nem tudtam elképzelni sem, hogy rajta kívül vannak más férfiak is. Szerettük egymást és boldogok voltunk. Minden úgy történt, ahogy az lenni szokott. Mikor elvégeztem a főiskolát, összeházasodtunk és vettünk egy szép kis házat. Éltük az életünket. Hétköznap mindketten dolgoztunk, én emellett vezettem a háztartást és hétvégén eljártunk szórakozni a barátainkkal vagy egyszerűen csak otthon maradtunk pihentünk és szeretkeztünk. Erre hétköznap ritkán került sor a feszített munka után mindketten úgy zuhantunk az ágyba. Jó volt a szex. Legalábbis én így gondoltam. Más férfivel nem feküdtem le rajta kívül így nem igazán volt összehasonlítási alapom. Nagyon szerettem és soha nem csaltam volna meg... Ez sajnos rá nem volt igaz.

Mint az égből a villámcsapás úgy ért, amikor bejelentette: Megismert valakit és válni akar. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez igaz és ez mind velem történik. Hogy lehetséges? Egy világ tört össze bennem és azt hittem nem élem túl. Pedig voltak jelek, csak nem akartam észrevenni őket. Egész addigi életemben vele voltam és most hirtelen egyedül maradtam. Teljesen egyedül. Féltem. Képtelen voltam bejárni dolgozni és napokig elő sem jöttem a szobámból. Időközben visszaköltöztem a szüleimhez, akik próbáltak segíteni, de hiába. Depressziós lettem, azt hittem én rontottam el valamit és biztos az egész az én hibám. Teljesen elhagytam magam, úgy éreztem egy roncs vagyok és az is lettem. Egész nap nem csináltam semmit csak feküdtem vagy interneteztem. Így kezdődött az egész.

Azelőtt főként csak a munka miatt kellett a világháló, de most elkezdtem a saját szórakoztatásomra használni. Tetszett, hogy beszélgethetek ismeretlen emberekkel úgy, hogy nem látnak, nem hallnak, nem kell kiadnom magam és mindenféle következmény nélkül, ismerkedhetek. Csak annyit mutatok magamból, amennyit akarok. Azelőtt hülyeségnek tartottam a "csetelést", de most szinte a rabja lettem. Találtam egy helyet, ahol nagyon jó volt a társaság és szinte törzstag lettem. Nagyon jókat dumáltunk és aztán főként egy valakivel... Már nem is tudom, hogyan alakult ki de egyre többet és többet beszéltünk. Éjjel nappal az interneten lógtam és a szüleim csak azt harsogták, hogy ez nem normális és nem viselkedhet valaki így 24 évesen. Nem érdekelt. Szinte már csak Miatta jártam fel csetelni és mindig Őt kerestem. Aztán visszamentem dolgozni, kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy egyedül vagyok és próbáltam új életet kezdeni. Ritkábban tudtam Vele beszélni aztán már nem is tudtunk. E-mailban tartottuk a kapcsolatot és nem hittem, hogy ennyire meg lehet ismerni valakit a neten keresztül. Mindent leírtunk egymásnak és a legjobb barátok voltunk. Többre nem is vágytam és nem hittem, hogy így bele lehet szeretni valakibe. Ahhoz azért több kell. Aztán eltelt 1 év és ő megkérdezte, hogy szeretnék-e vele találkozni?

Nem tudtam, mit tegyek. Nem akartam szétzúzni azt, ami addig kialakult köztünk, viszont féltem, ha találkozunk, akkor az tönkre tehet mindent. Persze közben azért kíváncsi voltam rá és megbántani sem akartam. Néhány napig rágódtam, hogy mi legyen? Végül úgy döntöttem, hogy találkozzunk. Akkor már nagyon izgatott voltam, de próbáltam úgy gondolni rá mintha csak egy régi ismerőssel találkoznék. Megbeszéltük az időpontot és a helyet, én meg egész nap próbáltam magam valamiképp helyre pofozni. Órákig áztam a kádban, hajat mostam és másképp formázva szárítottam meg, mint szoktam. Bekentem magam testápolóval és gondosan kiválasztottam, hogy mit vegyek fel. Kisminkeltem magam, amit a válás után eddig egyszer sem tettem. Szempillafestés, némi púder majd egy finom árnyalatú rúzs. A tükörhöz hajolva megállapítottam, hogy nem is nézek ki olyan rosszul. A kedvenc illatú parfümömből tettem egy leheletnyit a nyakamra és a csuklómra. Ránéztem az órára és hirtelen rádöbbentem, hogy el fogok késni. Rohantam a kocsihoz.

Nők. Mindig ezt csinálják. Folyton késnek, főleg ha randiról van szó. Bár, ha jobban bele gondolok ez nem is igazi randevú. Inkább csak egy találkozó egy jó baráttal. Azért már nagyon várom, hogy végre lássam. Valamiféle képet ugyan alkottam róla magamban, hogy hogyan nézhet ki, de majd meglátjuk. Remélem tetszetni fog neki ez az étterem, amit választottam. Igényes, remek a kiszolgálás és van egy csodálatos kert, ahova ilyenkor nyáron ki lehet ülni. Vacsorázunk, aztán majd meglátjuk mi lesz. Ha tényleg olyan, mint amilyennek megismertem nem lesz baj. Jöjjön már a fenébe is, utálok várni. Minden egyes nőt megnézek, aki belép az ajtón, abban a reményben, hogy ő az. Remélem, egyből kiszúrja a rózsát, amit már így is agyonszorongattam. Úristen. Ez nem lehet igaz. Istenem, kérlek, add, hogy ő legyen az. Felém néz, észreveszi a rózsát, rám mosolyog. Erre nem számítottam. Ez minden elképzelésemet felülmúlja. Hosszú, selymesen csillogó világos barna haj, mély barna szempár és csodásan telt ajkak. Elegáns testhez simuló nadrág van rajta és nem sok találgatásra ad okot. A mélyen kivágott felső, pedig kiemeli formás melleit. Ah, ez már kínzás. Ahogy odalép hozzám, megérzem az orromban a parfümje illatát és ez adja az utolsó döfést.

Nincs menekvés. Szabadkozik, amiért elkésett, de nem nagyon érdekel. Teljesen elbűvölt ez a nő. Vacsora közben jókat nevetünk, beszélgetünk ugyanolyan a humora, mint a neten és ez tetszik. Koncentrálnom kell, hogy visszafogjam magam, mert legszívesebben átölelném és megcsókolnám. Nem akarom, hogy azt higgye, azért jöttem ide, hogy ágyba döntsem. Pedig most már másra sem tudok gondolni. Fizetek. Nem akarom, hogy máris vége legyen az estének. Sétát ajánlok, amit ő elfogad.

Szép este van, az ég pedig varázslatosan csillagos, de én csak őt nézem. Nem tudom levenni róla a szemem. Fekete nadrág és sötétkék ing van rajta, mely kiemeli a szeme színét és az óceánt jutatja eszembe. A szeme volt, ami már az első pillanatban megfogott. Ha belenézek egyszerűen elveszek a szikrázó kékségbe, és úgy érzem a mélybe zuhanok. Pedig nem akarom ezt érezni. Gyenge és esendő vagyok mellette, ha hozzámérne biztos, hogy nem tudnék ellenállni. Már amikor beléptem az étterem ajtaján akkor láttam, hogy milyen helyes. Szinte áradt belőle a férfiasság. Reszketek. Nem tudom, hogy a kissé lehűlt levegő vagy a közelsége miatt. Vagy mindkettő. Hülye kis libának érzem magam. Sóvárgok utána pedig még csak most ismertem meg. Ez nem igaz, hisz már ismertem. De ez most más, itt van előttem teljes valójában. Mit művelek? Győzködöm magam, hogy ha lefeküdnék vele, akkor abban nem lenne semmi szokatlan. Ez nem én vagyok! Nem szoktam egy este alatt lefeküdni valakivel! De hisz miket beszélek, még soha senki mással nem feküdtem le a volt férjemen kívül. Hirtelen tapasztalatlannak érzem magam. Így 25 évesen.

Most vajon mi történt? Hirtelen olyan csöndes lett. Gyönyörű az arca, ahogy megvilágítja a hold fénye. Olyan érzéki és mégis olyan ártatlan. Hogy tudta elhagyni a férje? Átölelem és érzem, hogy reszket. Szorosan hozzámbújik és én majd megőrülök annyira kívánom. Megállunk és nézzük a csillagokat. Közben cirógatom a hátát és érzem, ahogy megfeszül az egész teste. Nem akarom elijeszteni, de egyszerűen nem bírok magammal. Ráhajtja a fejét a vállamra és egy mély sóhajtással magamba szívom az illatát. Szeretem ezt az illatot. Nem bírom tovább. Magamhoz húzom és megcsókolom. Csak lágyan, finoman kipuhatolva a száját és esélyt hagyni a visszavonulásra. De nem teszi. Csodálatos az íze pont így képzeltem. Aztán már ő is visszacsókol és egyre jobban elmerülünk egymásban. Már nem is érdekel semmi, csak érezni akarom a testét. Elkezdem a nyakát csókolni és hallom, ahogy egy visszafogott nyögés előtör belőle. Megrészegít. Eddig főleg én voltam az aktív, de most beletúr a hajamba és felhúz magához. Valamit súg a fülembe, először nem értem, de aztán megismétli.

Hallom a saját hangom, ahogy reszketve súgóm, hogy: Akarlak! Minden ellenállás megszűnt bennem és kívánom. Annyira kívánom. Még soha senkit nem kívántam így. Valamiféle állatias ösztön tőr elő belőlem nem tudom honnan. Nem emlékszem már, hogyan kerültünk a szobájába. Összemosódott minden. Lefektetett óvatosan az ágyra és csak nézett. Féltem és zavarban voltam. A volt férjem sosem nézett így rám. Az egész testem tüzelt már csak a pillantásától is és alig vártam, hogy hozzám érjen. Lassan levetkőztetett és ráérősen elkezdte simogatni a testem. Teljesen megőrjített vele. Aztán elkezdett csókolni és így haladt lefelé a testemen pontról pontra, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre. Mire a mellemhez ért, már alig bírtam magammal. Hangosan, nyögtem és ziláltam. Elkezdett játszani a nyelvével, hol beszívta a bimbókat, hol csak körbenyalta és engem már ezzel az eksztázisba jutatott. Mire leért oda, ahol az igazi gyönyör forrása volt, már teljesen benedvesedtem. És folytatta tovább az édes kínzást. Nyelvével kínzó lassúsággal ingerelte a csiklóm és éreztem, hogy elborít a kéj, most már nincs visszaút. Érezni akartam magamban. Átvettem az irányítást.

Nicsak. Eddig olyan volt, mint egy szűz lány, most meg úgy viselkedik, mint egy sokat tapasztalt nő. Mondjuk eddig sem volt ellenemre, hogy én kényeztessem. Egy ilyen testet bárki szívesen becézget. És ahogy reagál minden egyes érintésemre. Az eddigi nőim közül egyik sem adta át magát ennyire az élvezetnek, mint ő. Csodásan simogatja a kis kezeivel a farkam. Ahogy elkezdi csókolgatni, és amikor hirtelen eltűnik a farkam a szájába, úgy érzem menten elélvezek. Gyorsan felemelem és most már semmi finomkodás nincs a mozdulataimban. Megfordítom és bevezetem a szerszámom abba az édes kis barlangba. Csodálatos érzés, ahogy körülfon mindenhol. Gyorsítom a tempót és most már én is hangosan nyögök közben mindenhol folyik rajtunk a verejték. Állat mód tör ki belőlem az egészen idáig felhalmozódott vágy. A szemébe nézek és látom, hogy már ő sincs messze. Aztán látom, ahogy megfeszül a teste és hangos, érzéki nyögések közepette elélvez. Még érzem magam alatt a rángatózását, amikor őrülten a kéjtől és a látványtól megrészegülten beleélvezek abba a gyönyörű testbe. Elmondhatatlan élmény.

Egymásba fonódva fekszünk, és még mindig nem bírom elhinni, ami történt. Soha nem akarom ezt az érzést elfelejteni. És soha nem akarom őt elengedni. Hát ilyen az, ha igazán jó a szex? Fantasztikus. Még sokat kell tanulnom. Szeretnék, és ami a legfontosabb tőle szeretnék sokat tanulni. Ezt neki is elmondom. Csak mosolyog. Eltűr egy rakoncátlan tincset az arcomból és azt mondja: Ne aggódj rengeteg időnk lesz egymásra. Ha akarod, az idők végezetéig...

Megrázkódóm. A kellemes emlék hatására egy bizsergés fut végig a gerincoszlopom mentén. Bentről aggódó hangok hívnak a melegbe: Édesem, nehogy megfázz és tudod a babára is vigyáznod kell! Kezem akaratlanul is gömbölyödő pocakomra siklik és elmosolyodom.
Az idők végezetéig...
Szavazz Te is!

Átlag: 6.66 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2013. 12. 18. szerda 07:33
Nagyon szép.
#5 Kaszkadör 2012. 02. 3. péntek 11:52
Szép be fejezés...
#4 kelyhecske 2010. 06. 15. kedd 23:26
nem baj ha csöpög ...én szeretem a happy end-t
#3 vidra 2005. 09. 29. csütörtök 19:32
csöpög,de nagyon.......
#2 Andreas 2005. 09. 28. szerda 08:36
Tökéletes, szép. Kár, hogy nem mindenkinek van része ilyenben.
#1 Törté-Net 2005. 09. 26. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?