Veszprém
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#25 XXIII.István 2015. 03. 31. kedd 15:54
Köszönöm! Megtisztelsz, hogy foglalkozol szerény írásművemmel. Várom az eredményt. megígérem, hogy nem foglak"dicsérgetni".
#24 Ulysses 2015. 03. 30. hétfő 21:33
Kellett nekem hozzászólni? Most magyarázkodhatok. smile
Kezdjük a kommenteléssel! Ha a párbeszéd első mondatához fűzül egyet, akkor kényelmesen követhető az olvasó számára, éppen ki beszél. Nem hiszem, hogy olyan fantáziátlan, ügyetlen író lennél, aki nem képes kitalálni egy szófordulatot, amivel helyettesíthető a "mondta" vagy "kérdezte".
"- Kérjünk szobaszervizt, vagy menjünk el vacsorázni? - Néztem rá tanácstalanul." Nos?
"Éva" karaktere. A 22-es hozzászólásban már próbáltam magyarázni, hogy nem vonom kétségbe a valódiságát. Szerintem mégis a hitelesség rovására ment, hogy valami szerelem szárnyán lebegő tüneménynek ábrázoltad.
Kicsit sajnálom, hogy nem ismerhetjük meg a folytatást. Ennek persze az az előnye, ki-ki a maga szája íze szerint gondolhatja tovább.
Nem szerénységből, pláne nem álszerénységből tartom magam amatőrnek. Igazából talán az erősebb önkritikám különböztet meg az itteni átlagírótól. Ha megígéred, hogy nem dicsérgetsz, akkor szabadnapomon igyekszem az írás legalább néhány részletét "lektorálni".
#23 XXIII.István 2015. 03. 30. hétfő 02:46
Látod, így értem, miért jelezted a "kommentek" hiányát. Viszont azt olyan "sántának" éreztem, hogy a párbeszédekhez odabiggyesszem: "...mondta X vagy ...kérdezte Y" és így tovább.
No persze, az egész történet az én "személyes szűrőmön" keresztül folyik s a párbeszédeket nem "élőben hallgatva" jegyzeteltem. Lévén, hogy férfi vagyok, valószínűleg nem mindig sikerült a hibátlanul visszaadnom a női lélek finomságait a szövegben. Ellenben, ha ismerted volna ill. ismernéd "Évát"(nem egészen tizenöt éves kora óta ismerem), elhinnéd nekem, hogy ha nem is tökéletes, de teljesen hiteles maga a karakter. Tudom, hogy nem szokványos - és nem is igen ismerek hozzá hasonló nőt, de maga a történetük sem szokványos, mondhatnám elképesztő. Valószínűleg, amennyiben nem a környezetemben - mondhatnám, a szemem láttára és a fülem hallatára - történtek volna ezek a dolgok, komoly kétségeim lettek volna.
Egyébként a story "lírai" volta időnként "magával ragadott". Újraolvasva, bizony helyenként kissé dagályos lett. No ez az amikor a szakács túlfűszerez?
Ami a folytatást illeti, én is elgondolkoztam rajta, hogy közzé tegyem. Az igazi szereplők kértek rá, hogy ne tegyem. Meggyőztek.
Ami meg az "amatőrségedet" illeti - a megnyilatkozásaidból az derült ki a számomra, hogy nem ezek a "művek" teszik ki, olvasmányaid jelentősebb hányadát...Aki pedig rendszeresen igényesen készített és tálalt étkeken élt, az akkor is meg tud ítélni egy ételt, ha esetleg nem tud annál sokkal jobbat készíteni...te meg úgy tűnik, hogy "főzni" is tudsz.
#22 Ulysses 2015. 03. 29. vasárnap 19:18
Hízelgő, hogy fontosnak tartod a véleményemet. Magam is amatőr vagyok, nagyon kevés saját írásom van, és azokat jó mélyen elrejtettem. Bennem nincs meg az a bátorság, hogy kiálljak velük a közönség elé.
Az E1 előadásmóddal nincs bajom, én is így kezdtem. Megvan a maga előnye és hátránya is. Szerintem ezt a formát te jól használtad.
A kis Éva karakterében nem a hihetőséget hiányoltam. Inkább az az érzésem, hogy túlidealizált. A dialógusokban pedig az tűnt fel, hogy őt is úgy beszélteted, ugyanolyan szófordulatokkal, mint a férfi szereplőt. Ok, elfogadom, hogy ő az a lány, az egy az ötvenezerből. Viszont a történet szempontjából lett volna előnyösebb, ha a korosztálya nyelvezetét használja. A szép gondolatok maradhatnak, bár helyenként túlírtad, csöpögős lett. (Nem a lírai betűzésre célzok.) A kommentek hiányával kapcsolatban nézzünk egy példát!
"- Kérjünk szobaszervizt, vagy menjünk el vacsorázni?
- Nekem most nincs kedvem enni, inkább innék egy sört, ha nem ellenzed.
- Ez nekem is jó, én sem vagyok éhes, viszont annál szomjasabb.
- Nekem ráadásul melegem is van, könnyítek a ruházatomon - mondta és mindössze egy falatnyi tangát hagyott magán s dőlt az ölembe - simogass, szeretem a kezedet - folytatta."
A negyedik mondatból kellett visszafejtenem, hogy az elsőt ki mondta.
A "lektorálás" kicsit erős nekem. smile Az amatőrségem okán. Meg az az említett terjedelem is elég ijesztő. Az időm is véges. Ideje lenne egy újabb fordításba kezdenem, mert hamarosan lejár a VIP-em.
A történet, a cselekmény egyébként tetszett. Az érzések, érzelmek, kétségek ábrázolása jól átjött. Ma - ahányszor csak eszembe jutott ez a sztori - azon agyaltam, vajon mi történhetett a továbbiakban.
Visszaolvastam ezt a hozzászólásomat, és szemet szúrt pár szó az idézetből. "...könnyítek a ruházatomon..." Ilyent nem mond egy 18 éves lány, még akkor sem, ha vegyésznek készül!!! Helyesbítek, akkor főleg nem mond ilyent. Nos, ilyenekre utaltam feljebb. (Azt hiszem, még nincs vége az írásról kezdett beszélgetésünknek.)
#21 XXIII.István 2015. 03. 29. vasárnap 10:28
Köszönöm a kritikát Ulysses. Ennek a novellának a pontozása már régen nem érdekel, sokkal inkább az olyanok véleménye, mint "author-é"vagy éppen a tiéd. Az írást némileg determinálta, hogy egy tematikus pályázatra készült. Valamint az is, hogy eléggé az utolsó pillanatra született meg. Meg aztán igazából én csak amatőr vagyok.
Azt viszont tudni kell, hogy magát a story-t, szinte 100%-ban az "élet írta". A szereplők, események valósak. Természetesen a nevek, helyszínek úgy változtatva, hogy legfeljebb az a néhány ember ismerhetné fel, akik részesei voltak. Az "ich roman" forma csak technikai - nem én vagyok a valós főszereplő viszont személyesen ismertem, nagyon is jól ismertem/ismerem őket. Tudom, Éva alakja, karaktere nehezen hihető - különösen a mai átlagos "tizennyolévesek" ismeretében. Ne felejtsük el, hogy ő egy több, mint húsz évvel ezelőtti és akkor sem átlagosnak számító tini volt - szóval a figura hiteles.
Ellenben - olvasva néhány írásodat - kíváncsi lennék, hogyan "lektorálnád" az írást. Tényleg, nincs kedved megmutatni? Örülnék.
#20 Ulysses 2015. 03. 28. szombat 21:03
Túl hosszú ahhoz, hogy részletesen elemezzem. (Mennyire utáltam a gimiben ezt a szót, meg magát a feladatot is!) Nagyon érdekes írás. Nekem legjobban az egyedisége tetszett. Ha kritikát szeretnél, számos apróbb-nagyobb hibát fedeztem fel benne. Ami nem tetszett: a női karakter nagyon valószerűtlen. Sok helyen álomszerűnek éreztem. A párbeszédekben spóroltál a kommentekkel. Lehet, hogy te pontosan tudtad, melyik sor, kinek a szövege, de az olvasók ritkán gondolatolvasók. Véleményem szerint egy 18 éves lány nem így beszél. Na jó, a többségük. Talán tízezerből egy ilyen lehet, vagy ötvenezerből.
Az írástechnikai hibák közül egyet emelnék ki: miért spóroltál a felkiáltó és kérdőjelekkel?
Összességében kicsit nyersnek érzem ezt az írást. Olyan értelemben, hogy nem hagytad pihenni, ülepedni, túl hamar beküldted. Helyenként, egyes fejezetek remekműhöz méltóak. Másutt meg zavaró fogalmazás, ügyetlen szórend kiált javításért, átdolgozásért.
A pontokkal ne foglalkozz! A belé fektetett munkát, vagy az értékét tekintve nálam így is kap helyet az első tízben.
#19 XXIII.István 2015. 03. 28. szombat 10:10
Miért nem lepődöm meg "A57L" véleményén...? Egyáltalán képes voltál végigolvasni vagy úgy jártál, mint vadász és/vagy vidraa műveivel - nem mintha magamat hozzájuk merném hasonlítani csak ez is olyan "hosszú", hogy a közepénél már elfáradsz és nem igazán tudod, hogy mi volt az elején...? Amúgy semmi baj ha neked nem tetszett, de tényleg...!
#18 A57L 2014. 11. 1. szombat 11:46
Nekem sem tetszett.
#17 ukmukfukk 2014. 05. 18. vasárnap 16:16
Uncsi.
#16 papi 2013. 06. 3. hétfő 05:34
Mindenféle nyelvtanári csűrést-csavarást félretéve a történet nagyon jó, és nagyon jól van megírva.
#15 author04 2013. 03. 17. vasárnap 12:46
Természetesen sikerült, minden OK! Ha megtisztelsz, szívesen fogadom a mondandódat az oz4@freemail.hu címen, bár a " régi és gusztustalan" jelződ nem sok jóval kecsegtet. Éppen ezért előre mondom, hogy - bár nyilván nem tudhatom, hogy mi a szándékod a történeted közlésével - nem tisztem bárki tetteit megítélni, mert mindennapjaimban igyekszem egy majd' kétezer éves elvet követni: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"(János 8.7.)
#14 XXIII.István 2013. 03. 14. csütörtök 17:36
Kedves author04!

Én kérem elnézésedet, ha félreérthető voltam - látod az íráséli közlekedés hátránya: hiányzik mögüle a testbeszéd. Egyáltalán nem bántottál meg. Egyszer, ha adsz egy nem nyilvános elérhetőséget - s persze érdekel is - módot kerítek rá, hogy elmeséljem neked a történetet.
Remélem sikerült eloszlatnom a félreértést, rosszul érezném magam, ha mégsem!
#13 author04 2013. 03. 14. csütörtök 11:00
Üzeneted hangvételéből úgy érzem, hogy akaratlanul megbántottalak, nagyon sajnálom, nem ez volt a célom. Ha úgy gondolod, inkább ne is tartsuk egymással a kapcsolatot, nem szokásom magamat másokra erőszakolni, csak jól esett egy értelmes emberrel megosztani gondolataimat. Bocsánatot kérek, hogy szándékodon kívül előfordultam az életedben.
#12 XXIII.István 2013. 03. 14. csütörtök 09:50
Kedves author04!
Nem várom senkitől, hogy "könyörögjön" bármiért is nekem!
A "honlap fura urairól" meg nem kívánok hosszabban értekezni - régi és gusztustalan történet. Azóta nem publikálok itt - ennyi.
#11 author04 2013. 03. 14. csütörtök 04:41
Kedves XXIII.István!
Köszönöm az elismerésedet, a nyelvújítást Kazinczyék azért valamivel jobban csinálták, de egy kis nyelvi tréfát időnként megengedhet magának az ember, főleg értő társ előtt.
Jómagam mélységesen elítélek mindenfajta szélsőséges megnyilvánulást, demonstrációt és provokatív magatartást (azok a fránya idegen szavak!)természetesen mindkét (hetero-homo) részről. A homoszexuálisok iránti türelmem természetesen nem határtalan. Amikor kamasz fiamat az utcán leszólította és majdnem hazáig követte egy férfi, nálam is elszakadt a cérna és bár életemben nem ütöttem meg embert, ezúttal kivételt tettem volna, de mire leértem, eltűnt az a rohadék. Ezt leszámítva mind az irodalomban (Gide, Baldwin, Musil, Th.Mann) mind a filmművészetben (elég csak a közismerten homo P.Pasolini filmtrilőgiájára utalnom)csak ízlésesen ábrázolt homo kapcsolatokkal találkoztam. Ha Petronius "A nemes paripa", vagy Aelianus "A szerelmes delfin" című novellája itt jelenne meg (mekkora anakronizmus!) valószínűség szerint - minden ellenérzésed dacára - Te is 10-est adnál rájuk. (Nem kioktatásképpen mondom, de utóbbi szerzőt szélesebb körben is ismerhetik az "Androkles és az oroszlán" című elbeszéléséről, hiszen még rajzfilm is készült belőle, tudod, amikor a szökött rabszolga megszabadítja kínjaitól az oroszlánt, melynek tüske fúródott a talpába, aztán három évig az oroszlán barlangjában él és amikor újra fogságba esik és az amfiteátrumban oroszlán elé vetik, az oroszlán nem más, mint amelyet megmentett. Természetesen az oroszlán a lábához kuporodik, megmentve ezzel Androkles életét.) Életem első homo pornófilmjét már nagyon régen, egy szigorúan hetero társaságban láttam, két tizenéves fiúcska szeretkezését ábrázolta, és a társaság hölgytagjai - 6 lány és asszony, köztük a feleségem - gyönyörűnek és ízlésesnek találták. A film nekem is nagyon tetszett és ezt az érzést próbáltam visszaadni a saját homo novelláimban, az idegen eredetűeknél meg természetesen a forrásom érzéseit tolmácsolom, persze átfésülve. Nyilván, ha olyan "élmény" az első, amilyenről Te beszámoltál, én is másképp viszonyulok a dolgokhoz, talán azért is adtam az "Efeboszok 5. részében főhősöm szájába a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról szóló véleményt, mert az ilyesmi bennem is viszolygást kelt.
Uram! Azt hiszem, a témát alaposan kiveséztük, minden más szó csak levegőmasszírozás lenne, hiszen többet tudnék írni, mást nem. Remélem, nem gondolod, hogy pálfordulásra akarlak késztetni a homo témákkal kapcsolatban, egyszerűen csak szerencsésebb körülmények között találkoztam ezzel a problémával és - a fiamat ért inzultust, meg a meleg felvonulásokat leszámítva - bennem nem alakult ki olyan éles ellenérzés a homo társadalommal szemben.
Utolsó:
1.)Nem válaszoltál a "honlap urai" kifejezést firtató kérdésemre.
2.)Azt azért ne várd, hogy térden állva könyörögjünk a folytatásért, mert vagy érez az ember belső késztetést az írásra, vagy nem. Oszt' annyi.
#10 XXIII.István 2013. 03. 14. csütörtök 02:18
Kedves author04!
Ami a homoszexualitást illeti - leszámítva azt a néhány "bepróbálkozót" a fiatalabb éveimben, akiket kénytelen voltam elhárítani - udvariasan vagy keményen, kit hogy' lehetett - én egyszerűen nem foglalkoztam vele. Ma is az a véleményem, hogy a hálószobák falai között, semmi közöm hozzá, mindenkinek magánügye - akár csak az én heteroszexualitásomhoz nincs másoknak köze. A mi viszont az utóbbi 15-20 évben ez ügy kapcsán történik, no attól hányingert kaptam: ld. melegfelvonulás és egyebek(jelzem intelligens "meleg" nem is fordul ott elő!). Mindehhez hozzájött egy személyes élményem - nem érdekes, hogy hol, minden esetre nyilvános helyen - belebotlottam egy "párocskába": kb.120 kg-os, kigyúrt, kopasz és "összefirkált" ürge serénykedett, egy hasonló "súlycsoportba" tartozó, hájtömeg seggében, akinek folyamatosan csorgott a nyála. No, a szó szoros értelmében - fizikailag - kidobtam a taccsot. Sajnos akárhányszor feljön a téma, a lelki szemeim előtt megjelennek ezek a képek és jön a hányinger. Ezzel együtt én most sem foglalkoznék velük csak ne akarnák rám kényszeríteni magukat(ld.pl.melegfelvonulás és társai). Na ennyit a "homofóbiámról".

Önmagad hozzáértésének(mármint irodalmi)lebecsüléséhez("botcsináltabb"...hu, a kis nyelvújító) csak annyit: Ahhoz, hogy meg tudd ítélni a marhapörköltről, hogy jó-e, nem kell mesterszakácsnak lenned - sőt talán még el sem kell tudni készíteni azt(igaz az nem árt, ha az életedben moslékon kívül mást is ettél már - szerintem Neked, biztosan nem kell megmagyaráznom, hogy ezt hogyan értem). Ráadásul, mintha volna némi fogalmad, ama bizonyos főzésről is!
Szóval köszönöm a rám szánt idődet - s a, bár nagyon szelíd, kritikádban is igyekszem megtalálni a megszívlelendőt.
Lehet, rábeszélsz...talán mégis küldök be valami újat(előfordulhat, hogy van bennem egy adag exhibicionizmus...?).
#9 author04 2013. 03. 13. szerda 17:53
Kedves XXIII.István!
Kötelességem volt válaszolni a műveddel kapcsolatban, hiszen megtisz-teltél a felkéréssel, hogy véleményezzem a "Veszprém"-et. Megmondom őszintén, rossz döntésed volt, nálam botcsináltabb (figyeled ezt a fokozást?) kritikust keresve sem találhattál volna, hiszen soha nem foglalkoztam irodalomelmélettel, dramaturgiával, irodalomtörténettel, de miután kitüntettél a bizalmaddal, ódzkodva bár, de eleget tettem a kérésednek és igyekeztem őszintén leírni mindazt, amit a novellád olvastán éreztem. Szerencsére könnyű helyzetben voltam, hiszen a befejezésen kívül más kifogásolnivalóm nem volt, bár a kérésed alapján feljogosítva éreztem magam keményebb véleményalkotásra is, mert hazudni nem szeretek, nem is igazán tudok. Mivel érzem saját korlátaimat, jómagam - egy-két igazán színvonalas alkotást leszámítva - általában nem fűzök megjegyzést a megjelent történetekhez, nem is szavazok, ám ha nagyon ritkán megteszem, azt mindig névvel vállalom. Emlékszel, már elmondtam a véleményemet a névtelen "szakértői" szavazással kapcsolatban, én emiatt inkább nem is voksolok, mert akkor kötelességemnek érezném a kritikát is, de mi a búbánatért bántsak valakit azért, mert csak annyira képes, amit már egy néhányszor kielemezgettünk? Ha valaki beküld egy történetet és a szerkesztőség rostáján nem akad fenn, akkor én bíráljam a saját ízlésem alapján azt, akit esetleg a jó szándék vezet, csak éppen nem tud írni? Inkább csak akkor nyilvánítok véleményt, ha igazi gyöngyszemet találok, sajnos, nem túl sok dolgom akad ilyen tekintetben.
Így inkább általánosságban fogalmaztam meg a nézeteimet. Az olvasókról és a szerzőkről alkotott véleményemmel (ld. "Efeboszok" fene tudja melyik rész)nyilván sikerült sokak tökére lépnem (de úgy teljes testsúllyal ám!) mert azóta a legelső - természetesen névtelen - szavazatom mindig 1-es. Ezt megint nem véleményezném, mert annál szerzőként sokkal büszkébb és igényesebb vagyok, hogy felvegyem a kesztyűt ilyen alakok ellen - más kérdés, hogy a névtelenség miatt nem is lenne kivel szemben - és én nyugodtan nézek a tükörbe mondjuk a most indult "Kamaszfiúk" sorozat után, mert tudom, hogy az én mércém szerint is jó. Sőt. (Nahát, ezek a szerzők!)
Más. Nem én vagyok az egyetlen, aki örülne, ha a történeted folytatása a fejedből lecsúszna az ujjaidba. Ami a "honlap urai" kifejezésed értelmét illeti, nem világos előttem, mentségemre szolgáljon, hogy tisztes életkorom ellenére igencsak kezdőnek számítok a lapon, ha egyértelműbben meghatároznád, tudnám, kikre gondolsz, bár a véleményem akkor sem változna és ezt megírtam Partysunnak is: ha tiszta a lelkiismereted az utolsó pont leírása után, megnyugodhatsz. Arra gondolj, hány olvasódnak szerzel örömöt a folytatással, a többi meg nagy ívben le van sz@rva. (Beh csufi voltam, fúj!)
Szerencsés helyzetben vagy, hogy történeted valós, megélt alapokon nyugszik, én a homo novelláimmal elég sokat kínlódtam, mert a nem "Idegen ötlet alapján" jelzésű történeteknél a hetero kapcsolataim érzelmeit és hevületét kellett átvinnem egy számomra is idegen - bár a Te felfogásodnál talán általam jobban tolerált - közegbe. Hogy ez mennyire sikerült, ezt csak egy azonos nemű párját féltőn szerető és becsülő ember tudja megítélni. Én nem ítélem el élből a homoszexu-alitást, hiszen ez nem olyan identitás és életforma, amit tudatosan választ magának az ember, és ha már balszerencséjére ilyenné formálta a Teremtő, akkor is joga van a mindent kiteljesítő szerelemre, még ha jelen társadalmunk ezt az alapvető jogát és igényét minden lehetséges eszközzel korlátozza és elítéli.
Ennyit szerettem volna hozzátenni az előző mondandómhoz, azzal a megjegyzéssel (ez talán erőt ad neked), hogy nézd már meg az olvasóid számát és nézd meg az átlagodat Azt a néhány gyökér szavazót leszámítva Te nyertél. Meg persze mi. Oszt' asse semmi!
#8 XXIII.István 2013. 03. 13. szerda 09:05
Kedves author04!
Először is köszönöm a részletes kritikát - bár sokan lennének, akik hasonlóan állnának hozzá - akár, ha negatív is lenne esetenként(ha jogos!)

Valóban a bevezetés azért született, mert ez az írás a "segítsük a magyar turizmust" című pályázatra született. Hiszed vagy nem, ezt a történetemet is - legalább háromnegyed részben - az "élet írta". "Durva hamisítás" lett volna, a másféle kimenet. Az én "önkényem" az, hogy szeretem az "ich roman" formát használni - valahogy jobban kézre áll.

(Miskolcról persze nem szólhattam ezen a szinten, bár - az akkori munkámból kifolyólag, a "régi időkben" - sok-sok hetet töltöttem ott is, ám a jelenlegi várost nem igazán ismerem.)

Valóban a fejemben kész' van a folytatás - már csak azért is, mert az "élet" is tovább írta ezt a történetet - természetesen, ha eldöntöm, akkor még közölhető formába kell öntenem. Végül is, inkább nyitva hagytam a végét s ennek kimenete, az is lehetne, hogy az olvasók fantáziájára bízom a "befejezést"...(Jelzem, több novellácskám és fordításom, gyakorlatilag készen áll viszont a "honlap uraival" szembeni - szerintem jogos - ellenérzéseim miatt, még nem vitt rá a lélek, hogy közlésre beküldjem. Komoly "csatát" vív bennem, az olvasóim/szavazóim iránti tisztelet és a jelzett ellenérzés.)

Még-egyszer köszönöm a hozzászólásod!
#7 author04 2013. 03. 13. szerda 05:46
Kedves XXIII.István!
Szokásom szerint nem olvastam el a bevezetést - nekem a szerző ne magyarázza el előre, hogy mit miért írt, és főleg ne, hogy azt hogyan értsem, mert az a műből vagy átjön, vagy nem. Éppen ezért meglepett egy ilyen témájú oldalon az egyébként igen hangulatos útikalauzod az első részben, világos, hogy ezer szállal kötődsz ehhez a gyönyörű városhoz, ahol én csak egy néhány órás kirándulást tettem egy csoporttal, a fő csapásirány a gyerekek miatt természetesen az állatkert volt, emiatt nyilván nem kelthetett bennem mélyebb érzelmeket a leírásod, bár arra tökéletesen alkalmas volt, hogy felkeltse a figyelmemet a történelmi városrészek iránt. Aztán amikor a történet végén elolvastam a bevezetődet, rögtön kiviláglott, hogy itt nyilván pályázatról volt szó egy megadott témában.
A műről:
Hálás témát választottál, ez az irodalomban és a filmvásznon is kedvelt alaphelyzet: idősebb férfi és az őt ifjúkori szerelmére emlékeztető lány, illetve idősebb nő és egykori szerelme fiának véletlenszerű találkozása, ez rendkívül alkalmas a lelki háttér boncolgatására és a gondolat- és érzelemgazdag ábrázolásra. Szépen kibontottad a történetet, jól illeszkedik a múlt és jelen kapcsolata, párbeszédeid hitelesek és gördülékenyek. Nem akarlak fényezni a stílusodat illetően, tisztán megmutatkozik a belső késztetésed az igényes, érzelemdús kifejezésmódra. Külön öröm a testiség finom, szélsőségektől mentes bemutatása (tudod, hogy ez a /hím/vesszőparipám). Szóval, úgy jó az egész, ahogy van. Egy kritikai megjegyzés: a befejezés sejthető volt, nem is ez a bajom. Úgy érzem, hogy "dobtad" a végét, lezártál egy történetet, ami így nincs lezárva. Lehet, hogy terjedelmi okokból - egy szuszra olvasni így is elég hosszú - nem folytattad, nem tudom, volt-e mód a a kiírás szerint történetek tagolására, de számomra ez így befejezetlen, emiatt a történet menetére csak 9-est adok. Érdemes lenne folytatni, még sok izgalmas lehetőség van ebben a háromszögben és minden adottságod megvan a színvonalas folytatáshoz. Mivel a fájdalmasan szép emlékek és a gyönyörű jelen a fő vezérmotívum, én éppen ezért kerülném az antik görög drámák - egyébként igen hatékony - megoldását és nem tragédiával oldanám fel a konfliktust.
Remélem, azt válaszolod, hogy éppen most végzed az utolsó simításokat a folytatáson.
Ui.: Szerencséd, hogy a miskolci szálat nem bontogattad jobban, mert lokálpatriótaként - bár már régen elszármaztam szülővárosomtól - ízekre szedtem volna a művedet.
#6 Pontifex 2010. 12. 24. péntek 01:20
??!!