A+ A-

Kegyetlen nász

Szép márciusi nap volt, amikor megérkezett a kikelet. Új szelek hoztak új illatokat, az új illatok pedig új érzéseket keltettek a zsigerekben, és az ifjú érezte, hogy az ő életében is változások indulnak meg ezzel. Nézte a harmatos füvet, hallgatta a madarak boldog énekét a park árnyas fái alatt, és olyan szabadnak érezte magát, mint még soha. Szikrázva sütött a Nap, rekkenő forrósággal árasztotta el a világot, hogy ismét új életet fakasszon belőle, mert a télben szunnyadó erők felébredtek, olyan utakat törve maguknak, amelyeket egy évben csak egyszer járnak be.
Jázminillat és borzongató szél. A tavasz sóhajai.
Az ifjúnak kiszáradt a torka. Hűsítőt venni lépett be a boltba, ahol azonnal észrevette a nőt. Háttal állt neki, és az egyik polcon keresgetett valamit, de ő nem látta, mi után kutat, mert nem tudta elszakítani tekintetét körvonalairól. Pedig első pillantásra semmi különöset nem látott benne. Erős testalkatú és magas, mint minden más nő náluk. Lazán öltözködött, bár a haja ápolt, blúza furcsán, érdekesen lógott rajta. Na, de a nadrágja, az feszült rajta, de pattanásig. Az ifjú nézte elakadt lélegzettel, és azt hitte, menten szétrobban a szíve, olyan hangosan kezdett el dobogni.
- Biztosan mindenki hallja! – gondolta riadtan, s kezét a mellkasára szorította, mintha ezzel csillapítani tudná vére lüktetését. Majd körül akart nézni, hogy ellenőrizze: nem vette-e észre a többi vásárló a rátörő izgalmat. Ám a nő alakjához láncolt szeme nem engedelmeskedett akaratának. Csak állt, meredten az ajtóban, ahol vékonyka, alacsony testével eggyé akart válni a mellette levő fallal. Vére forrón tüzelt, ereiben különös áramlatok indultak, miközben lábai önálló életre keltek, és valami delejes vonzásnak engedelmeskedve előre vitték. Előre a nő felé.
Nem értette, mi ez, hiszen még soha sem érzett hasonlót. Szinte reszketett az izgalomtól, tenyere izzadni kezdett. Őrült kíváncsiság fogta el, hogy láthassa a nő meztelen testét. Pedig olyan egyszerű volt eddig az élet. Izgalmak nélkül tette mindenki a dolgát, külön a nők, és külön ő, az ifjú… most azonban minden összezavarodott egyetlen pillanat alatt. Mintha valami megérett volna, hogy mély gyökeret eresztve életre keljen benne.
Vágy! – csapott belé villámként a felismerés. A delejes vonzás, ami vadul szaggatja érzékeit, már az igazi VÁGY. Erről mesélt az anyja. Óvta tőle, a lelkére kötötte: ha megérzi, fordítson hátat neki. De ő csak állt dermedten, és nem mozdult. Hirtelen kibírhatatlanul vágyott arra, hogy megérintse azt a nőt, áhítozott rá, hogy a húsába markoljon, hogy megérezze ízét, beszívja páráját.
Jázmin és borzongás. Maga az élet áradt, tüzesen és megállíthatatlanul vadul az ereiben.
Megint érezte… már a nő felől érezte az illatot, amitől végigfutott a gerincén valami féktelen bizsergés. Úgy tűnt, mintha elcsavartak volna egy kapcsolót a testében, mire visszafordíthatatlan folyamatok indultak el benne, és a vágy hervadhatatlanul ágaskodó fává terebélyesedett ifjú lelkében… és a nadrágjában.
Ott érezte, lent az ágyékában a vágy feszítő erejét, mikor a nő lábujjhegyre állt, hogy levegyen a felső polcról egy üveget. Mert a szoros nadrág, amelyről azt hitte, hogy jobban már nem feszülhet, még jobban kidomborodott a mozdulattól. Noha nem volt testhezálló darab, mégis teljesen megtöltötte az a kicsattanóan buja és masszív test, amiről még mindig nem tudta levenni a szemét.
Hirtelen tudatosult benne, hogy a nő fenekének félholdjai között mélyülő völgyben egy papírlapot sem lehetne elhúzni. Vajon milyen lehet, amikor az a keményen szétomló fenék őrölni kezd egy vad szerelmeskedésben? Még nem tudta… nem tudhatta, milyen egy nő közelről. Gyorsan vette a levegőt és megremegett. Lábai önkéntelenül haladtak, ám mielőtt megállt volna a nő közvetlen közelében, mégis sikerült becsuknia a szemeit, és léptei tovább vitték.
Hangos csörömpölésre eszmélt, amikor véletlenül nekiment egy konzerves polcnak. Lopva nézett vissza, és meglátta a nő ragadozó tekintetét, amellyel őt vizslatja. Mintha kést vágtak volna belé, olyan fájdalmas ijedtség szállt rá erre. Zavartan igazgatta egy darabig a konzerveket, és ettől lelohadt kissé izgalma.
Továbbment az italokat rejtő sorba, ahol keresgélés közben eszébe ötlött népük törvénye. Tanítónői szigorúan beleverték a Törvény visszavonhatatlanságát. Nem dacolhat vele! Ha eljön az idő, nem állhat neki ellent… márpedig az anyja mást mondott! Vajon mi az igazság? Bárcsak az apját meg tudná kérdezni… de hogy is tudná, hiszen meghalt mielőtt ő született…
Levett egy üdítőt, aztán a pénztár felé indult. Gondolatai olyan zavarosan csapkodtak közben, hogy alig bírta azokat összerendezgetni, ám zavarodottsága furcsa beletörődéssé enyhült, amikor újra megpillantotta azt a nőt, ráadásul pont az orra előtt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.49 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50
2019. 05. 30. csütörtök 11:29
nem tudtam végig olvasni Válaszolok rá!
#8 Andreas6
2019. 05. 30. csütörtök 07:35
Máshol már olvastam ezt az eszement hülyeséget. 1 pont. Válaszolok rá!
#7 listike
2019. 05. 30. csütörtök 07:32
Hatalmas nagy baromság. Válaszolok rá!
#6 tcsabesz77
2019. 05. 30. csütörtök 07:20
Gyenge! 2pont. Válaszolok rá!
#5 gyuri0926
2019. 05. 30. csütörtök 07:06
Sosem értettem , hogy aki beküld ide bármit , miért ismeretlen, nem képes kitalálni egy bármilyen nevet . Válaszolok rá!
#4 feherfabia
2019. 05. 30. csütörtök 07:04
Nem tetszett! 3pNem tetszett! Válaszolok rá!
#3 veteran
2019. 05. 30. csütörtök 05:27
Nem tudtam értékelni. Válaszolok rá!
#2 A57L
2019. 05. 30. csütörtök 03:40
Nagyon furcsa írás. Válaszolok rá!
#1 Törté-Net
2019. 05. 30. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről? Válaszolok rá!