A+ A-

A művész úr

Nem tudom, mióta ücsörgök ezen a partin, de annyi szent, hogy baromi unalmas, azonban hatalmas pofátlanság lenne lelépni. Egyébként is, nekem itt munkám van. Meg kell győznöm ezt a felfuvalkodott állatot, hogy a mi kiadónknál kerüljön nyomdába a kézirata. Az eget rengetően nagy egója mellett, remek művészi vénákkal lett megáldva. Összesen hét hangszeren játszik profi módon és a hangja is elképesztő. Ezen felül gyönyörűen tud rajzolni és festeni, s mint már kiderült, tehetséges író. A legutóbb kiadott könyve, csakhogy nem nyolc millió dollárt profitált, s ebből bőven jutott a kiadónak is.
A feladatom mindössze annyi, hogy rávegyem, nálunk jobban jár, nagyobb cég vagyunk, több országba tudjuk eljuttatni a könyvét. Egyszerűnek tűnik, mégsem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Már alapjában is nehéz volt bejutni ide. Végigálltam a sort, hátha marad még jegy, azonban rengeteget küldtek ki neves embereknek, akiket Niall itt akart tudni, így csak ötvenhárom darab belépő maradt a kasszásnál, ami hat emberrel előttem fogyott el. Sírni tudtam volna, ugyanis, ha most elbukok, a főnököm kinyír, viszont mikor közöltem melyik kiadót képviselem itt, s hisztiztem addig, míg meg nem kérdezték Niall-t, hogy beengedhetnek-e, készségesen nyitottak előttem ajtót. Igen, kissé ciki volt a helyzet, de a munkám függ tőle.
Közel kellene férkőznöm Niall-höz. Lehúzom a pezsgőspoharam tartalmát, s talpra állok. Egyenesen a szőke srác irányába tartok, aki azóta, hogy felálltam le sem veszi rólam a szemem. Mikor odaérek, levesz a mellette álló pincér tálcájáról két poharat, majd az egyiket felém nyújtja. Bájologva fogadom el, s csevejbe kezdünk. A humora valóban briliáns, ám pontosan ért ahhoz, hogyan fényezze magát. A társasága kellemes, ennek ellenére soknak tűnik a vele töltött idő. Két óra hosszán át beszélgetünk már, az emberek lassacskán kezdenek fogyni.
- Felkínálhatok egy fuvart? – Közel vagyok már a célhoz, bolond lennék visszautasítani az ajánlatát. A csípős hidegben várakozunk a limuzinra, közben egyikünk sem szól a másikhoz. Talán megtört a varázs. Mindketten a távolba bámulunk, egészen addig, míg a jármű be nem gurul elénk.
- Ugye te csak azért vagy itt, mert szeretnél átcsábítani a kiadódhoz? – Egy másodpercig megfagy bennem a vér. Ezt most jól hallottam? Kínos csend áll be, csak a limuzin motorjának hanga hallatszódik, s persze a kinti moraj.
- Honnan tudod? – Ennyire átlátszó lennék? Ennél kellemetlenebb helyzetben még soha nem voltam.
- Túlságosan rámenős voltál. Akármennyire is bunkó, vagy nagyképű voltam, te nem mentél el, csak adtad alám a lovat. Már rájöttem, ezt csak akkor csinálják az emberek, mikor akarnak valamit. – ebben teljesen igaza van. Most nem szabadna feladnom, rámenősnek kell lennem, még akkor is, ha ez nem az én műfajom.
- Szóval? Mibe kerülne? – Niall szimplán egy huncut mosolyra húzza száját, de rögtön tudom, mire céloz. Ha, még nem említettem volna, nemcsak a tehetségéről híres. Nagy szoknyapecér hírében áll, persze feltételezem ennek a fele sem igaz, de valami valóság lehet mögötte.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2019. 04. 9. kedd 03:55
Nulla a köbön.
#7 cscsu50 2019. 04. 4. csütörtök 06:44
Hát elég gyenge.
#6 sunyilo 2019. 04. 3. szerda 21:06
Nem díjnyertes, az biztos...
#5 gyuri0926 2019. 04. 3. szerda 17:08
Ez sem valami vaskos sztori
#4 genius33 2019. 04. 3. szerda 07:34
Hát elég gyengére sikerült.
#3 veteran 2019. 04. 3. szerda 07:29
Nem döntött csúcsot.
#2 feherfabia 2019. 04. 3. szerda 06:54
Nem egy remekmű!5P
#1 Törté-Net 2019. 04. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?