A+ A-

Magyarországi kiküldetés

Kreolbőrű lány vagyok, ezt anyai nagyapámtól örököltem, aki török nemzetiségű. Stuttgartban születtem, itt is élek és dolgozom, két évvel ezelőtt a főnökeim megkérdezték hogy hajlandó lennék-e Magyarországon tölteni kiküldöttként egy hosszabb időintervallumot... ezt az ajánlatot nem egyedül nekem tették, húszfős csapatot akartak Pestre költöztetni az említett két éves időszakra. Sikerült hosszas főnöki tájékoztató beszédek s ajánlatok végére megállapodniuk velem is abban, hogy megyek; külön magyar anyanyelvű tanárnőt alkalmaztak a csoportunknak, hogy gyorstalpaló oktatásban elsajátíthassunk némi alapfokú magyar tudást, ez a szerződésünk értelmében kötelező volt. A tanárnőnk Pestre is elkísért minket, folyamatos volt a tanulás, így ha nem is hibátlanul, de elég elviselhetően megtanultuk a nyelvet vele.
Szálláshelyet egy tömbházlakásban kaptam két lakótárssal, fiatal magyar lányok voltak, akik a főiskolával éppen csak végeztek, nagy szerencsénkre és kényelmünk kiszolgálására mindhármunknak külön szobája volt, úgy lehet jól elférni egymástól. Egyikük sem volt csúnya, mégis megjegyezték néhányszor, hogy nagyonis irigyelik tőlem a kreol bőrömet, sokszor plüss-cicának csúfoltak, sőt, néha még cigánylánynak is.
- Úgy nézel ki, mint egy cigánylány, érted? Cigánylány! Mit nem adnék, hogy nekem is ilyen árnyalatú bőröm legyen. Bronzos, finom... - mondogatták néha; néha, mert hiszen a fiúkhoz vonzódtak, akárcsak én.
Sokat jártunk együtt bulizni, én nagyon szeretek táncolni, partnerrel vagy partner nélkül, csak jó zene legyen... valami régebbi retro, latino, ne a mai tüc-tüc!
Fél évnél kevesebb időm volt még a magyarországi kiküldetésből, egyik este, mikor társasággal társaságba mentünk, többek között a lakótársnőimmel, a nagy bulizásban valaki kiválik előttem a tömegből és finoman karon fog. Peti az. Rövidre nyírt körszakállat viselő szimpatikus srác, a lakótársnőim ismertettek minket össze egy kocsmai teázás alkalmával, már hónapokkal ezelőtt, uram hát szalad az idő! Eddig keveset beszélgettünk, most megkérdezi hogy hajlandó vagyok-e megadni neki a telefonszámomat, én igen! Sőt még minimálisan kihívó táncot is lejtek neki, mert ennyitől még nem érzem magam kurvának. A telefonszámomra kíváncsi, a táncomra azonban már nem, magához ölel, de mindezt csakis azért, hogy a dübörgő zenét a fülemhez hajolva túl tudja ordítani:
- Ma nagyon sokat ittam, szörnyen fáradt vagyok, fel foglak hívni valamelyik nap.
Úgy tíz nap telhetett el, fel is hívott, éppen az Europarkban kutattam valami sötétebb-mahagóniszín hajfesték után. Ha egy nő elégedett önmagával, a többi nők őt önteltnek és gőgösnek fogják tartani. Én bizonyos szinten elégedett vagyok magammal, nem tökéletesnek képzelem magam, hanem tudatában vagyok annak hogy a pasik nagyrésze csinosnak lát. Vékonynak vékony vagyok, néha felötlik bennem, hogy szívesen felszednék 3-4 kilót, de eddig még nem jött össze, legtöbb barátnőm az ilyen ötleteimre azzal szokott megszidni, hogy addig örüljek, ameddig vékony vagyok! A hajszínemmel kevésbé vagyok elégedett, túl világosnak találom, sötétítem amennyire tehetem.
Megvásárolom a megfelelőnek tűnő hajfestéket, Petivel rövid egyezkedés után a a népligetben találkozunk és sétálunk egyet. Leültünk egy padra s élveztük a friss őszi szellő vonulását, egy-egy erősebb lökés terítőként sepregette el a fák között a hulló, besárgult-barnult leveleket. Jól elbeszélgettünk. Vonzódtam Petihez, kezdtem sajnálni, hogy eddig nem volt mersze közelíteni felém... eldöntöttem, elhatároztam hogy én márpedig meg szeretném csókolni - valamikor a közeli jövőben.
A következő randinkon már a besötétített hajammal jelentem meg, reméltem, hogy elnyeri tetszését, úgy is volt.
- Így sötétebben sokkal jobb a hajad - szólt.
Mosolyogtam, örvendtem annak, hogy ezt hallom.
Kocsmázni mentünk, mert kint a szabadban már elég nagy hidegek jártak. Én sört ittam, ő nem volt hajlandó ebben velem tartani, csak teát kért.
- Mit keresel egy kapcsolatban? - kérdeztem tőle...
Meglepett a válasza:
- Titkot, titkok felfedezését; és őszinteséget. Megismerést, megértést. Synergy, azt; nem energiát, szinergiát. Elfogadást, kölcsönösen, nekem is vannak hibáim és a partneremnek is... bátorítást, kielégülést, örömöt.
Akkor már tudtam hogy meg kell őt csókolnom. Kell? Kell vagy nem kell, én akarom! Nagyon jól eldumálgattunk. Még egy-egy korty bátorságot hajtottam fel a sörömből... s kértem aztán még egy üveggel... a finom ízének élvezete mellett azért ittam hogy merészebbnek érezzem végre magam. Érdekes módon a söreimtől nem én lettem bátor hanem Peti, egy rövidke csendszünetben amikor csak néztem magam előtt a kocsma kopott, zöld disznókkal tarkított falára: megfogta a fejemet, gyengéden maga felé fordította s megcsókolt. Jól csókolt, egészen jól - ennél bénább csókcsatával is beértem volna. Mitől annyira jól? A türelmességétől.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sunyilo 2018. 12. 15. szombat 20:35
Biztosan nem fogom még tízszer elolvasni...
#8 joe013 2018. 12. 8. szombat 19:26
elmegy...
#7 listike 2018. 12. 5. szerda 11:36
Nem jött be a sztori.
#6 veteran 2018. 12. 5. szerda 08:27
közepes
#5 cscsu50 2018. 12. 5. szerda 07:43
elmegy
#4 feherfabia 2018. 12. 5. szerda 06:55
Nekem annyira nem tetszett!6P
#3 Andreas6 2018. 12. 5. szerda 06:54
SZENI CSOK SZEVJUROM! Irigylem a srácot, te pedig megtaníthatnál ezen az oldalon egy-két embert írni.
#2 A57L 2018. 12. 5. szerda 03:56
Elolvastam,de csak közepesnek tartom.
#1 Törté-Net 2018. 12. 5. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?