Első meleg élményeim

Bevezető: A történet két kamasz fiú között kialakult és megtörtént dolgot és drámai fordulópontjait írja le.

A történetet közvetve az egyik haveromtól kaptam és az ő kérésére küldöm be. A neveket szintén az Ő kérésére írtam át. /A történet egyes szám első személyben íródott. /

A történet főhőse, Gabi, aki ekkor még csak 17 éves volt. (Szeptemberi születésű)

A történet két éve nyári szünet elején (június közepe) kezdődött egy iskolai során, ahol a legjobb barátommal kerültem egy faházba. Nagyon örültem a kialakult helyzetnek, bár tudtam, hogy ez a két hét másképp lesz életem leghosszabb 14 napja, hiszen rá, vagyis Ákosra én már egy ideje nem „csak” mint osztálytárs és/vagy mint haver tekintek, hanem úgyis, mint fiúra, akit amint meglátok még a szívem is hevesebben kezd verni. De azt is tudtam, hogy nem szabad semmi olyan tennem, amivel Őt (és esetleg magamat) a többiek előtt kellemetlen szituba hoznám. Azt viszont éreztem, hogy én nekem kellene először lépnem és valamiféle „jelet adnom” felé. A kirándulás első néhány napjában én nem túlságosan nagy feltűnéssel, de próbáltam közelebb kerülni hozzá, eközben Ő meg feltűnően megpróbált kerülni. (Ezt eddig sosem csinálta. ) El is kezdtek a többiek kérdezgetni, hogy milyen okokból csinálja/csinálhatja ezt Áki. Én sem tudtam mit mondjak rá, hiszen Nekem még nem is volt igazi módom rá, hogy akármit is mondjak vagy tegyek, amivel kapcsolatban esetleg ezzel akarjon engem így büntetni. /Bár lehet, hogy minden szándékom ellenére Ő észrevehetett valamit rajtam az hozzá fűződő érzéseimmel kapcsolatban. /

Amikor már úgy látszódott, hogy ez a nonszensz állapot Közte és Köztem rendszeressé válik és ettől már egyre jobban szenvedtem, akkor valami megtört. Az egyik este odaült mellém az ágy(am)ra és elkezdett dumálni. Persze legkevésbé olyan dolgokról, ami ebben, szituban engem nagyon érdekelt volna. A legfőbb témája a suli és a tanulás volt. Én, amikor olyat mondott akkor helyeseltem, ezzel legalább azt a látszatott fenntartottam, hogy arra figyelek, amit Ő mond. De én ezzel szemben inkább a személyt néztem és nem a beszélgetés valódi tárgyára figyeltem. Már úgy éreztem, hogy nem fogom tudni sokáig visszafogni magam és le fogom smárolni, amikor kicsit komolyabb témáról is szó eset végre.