A+ A-

Olga néni

Olga néninek hívták a magántanáromat, akinek még a 90-es években sikeres egyetemi felvételim köszönhetem. Szülővárosom campusának társadalomtudományi tanszékén dolgozott kutatóként, és emellett felvételire felkészítést is vállalt.
Két éven át hetente kétszer kedd és péntek délután foglalkozott velem, ami hivatalosan alkalmanként kétszer negyvenöt perc, azaz másfél óra volt, ám az oktatás a gyakorlatban rendszeresen kétórásra sikerült. Soha nem bántam, mert nagyszerűen éreztem magam nála, valósággal vártam ezeket az időpontokat.
Tágas, első emeleti polgári lakása és személyisége is olyan megnyugtatóan békebeli volt. A bútorok a századelőről talán a huszas-harmincas évekből festmények a falakon, Rosenthal és Herendi porcelánok a vitrinekben és a tengernyi könyv a roskadozó polcokon mind-mind családi öröksége voltak. A nappaliban ahol a különórákat tartotta hatalmas ülőgarnitúra terpeszkedett, melynek itt-ott kicsit kifényesedett, valamikor szebb napokat látott huzatát gyönyörű puha plédekkel fedte el. A sarokban régi fekete bécsi zongora állt méltóságteljesen, mely mintha egy letűnt kor büszke tanújaként figyelte volna a tanárnő vendégeit. A faredőnyök tavasszal és ősszel, a nyitott ablakok ellenére mindig félig le voltak húzva védve a lakást a vakító fénytől így a tér távoli zaja alig hallhatóan, mégis kellemesen szűrődött be ebbe a sejtelmes és számomra oly megnyugtató világba.
Olga néni birodalmához méltó volt egész lénye. Negyvenöt körüli szépnek egyáltalán nem nevezhető magányos nő volt. Szemüveget viselt, hollófeketén fénylő, elől egyenes frufrura nyírt vállig érő frizura keretezte enyhén ovális vonalú arcát. Bőre halvány árnyalatú volt, de ezt diszkrét sminkkel ellensúlyozta, így tette karakteresebbé megjelenését. Teltkarcsú alakja és az összhang, ami megjelenéséből áradt kifejezetten vonzó nővé tette számomra. Hangja lágy, mély tónusú volt és mindig derűsen, ráérősen egyenletes tempóban beszélt. Nagyon szeretett mesélni és anekdotázni, amit én nagy élvezettel hallgattam, így gyakran kalandoztunk el a száraz történelmi témáktól.
Rendszeresen teával fogadott, melyet Herendi készletben kínált ő csak tisztán itta tejszínnel de nekem járt hozzá a cukor is. Ilyenkor mindig szertartásosan rágyújtott egy cigarettára jól emlékszem zöld Dunhillt szívott és ettől az az érzésem támadt, hogy olyan, akár egy sokat megélt nagyvilági hölgy. Nagyon elegánsan tartotta a cigarettát és a füstön keresztül akkoriban még mit sem törődve a nemdohányzók egészségével kedvesen érdeklődött a napomról vagy éppenséggel szüleimről, akiket egyébként távolról ismert.
Többnyire hosszú, sötétszínű köntösben fogadott, amit azonban derekán csak egy öv fogott össze. Volt köztük selyemből készült és volt puha meleg, plüss anyagú is. E köntösök elől bár öv fogtak össze őket sejtetni engedték Olga néni nem mindennapi domborulatait. Nem, ez nem is megfelelő kifejezés: takarták ugyan és elfedték bájait, ugyanakkor egyértelműsítették azt, hogy hatalmas keblek sejlenek alattuk. Soha nem próbálta rosszul szabott ruhákkal elfedni adottságait, inkább ellenkezőleg: kényelmes és mégis kamaszfantáziámat megmozgató rafináltan nőies köntöseiben, akár egy madame fogadott. Alatta sokszor játszadoztam el a gondolattal biztosan szaténmelltartót visel, mely a kíváncsi tekintetek elől eltakarja, védi és tartja hatalmas, lágy kebleket, melyet mikor egyedül van végre levet, szabaddá téve a csodálatos ciciket a finom selyemkaftán alatt. Gyakran kaptam magam azon, hogy miközben hallgatom dekoltázsát bámulom, mintegy memorizálva a látvány minden apró részletét, hogy otthon, magányomban felidézve a képet, fantáziálhassak róla.
Általában a velem szemközti fotelben ült, így feltűnés nélkül legeltethettem rajta a szemeim. Legtöbbször keresztbe vetette lábait, melyek ilyenkor félig előbukkantak a köntös rejtekéből. Eleinte kicsit csodálkoztam rajta, hogy otthon is mindig nejlonharisnyában van. A lakásban ez nem volt feltétlenül indokolt, de aztán úgy gondoltam, hogy miután egész lénye annyira nőies, annyira elegáns és kifinomult ez bizonyára szintén egy olyan vonása a személyiségének, ami vélhetően a neveltetéséből, gondolkodásából fakad. Egy idő után azon kaptam magam, hogy az órákon a beszélgetések során váratlanul elővillanó sötétbarna vagy fekete nejlonharisnyában feszülő lábszárai melyek annak ellenére, hogy nem voltak éppen nádszálvékonyak, hanem formásan izmosak és teltek elementáris erővel hatnak rám. Ilyenkor, próbáltam úgy ülni, hogy ne vegye észre ébredező vágyamat.
Otthon azután szobám mélyén rendre mindig felidéztem a látottakat és merész fantáziálásokba kezdtem. Elképzeltem, hogy belépek a lakásba és már az ajtóban szorosan magamhoz vonom. Selyemköntösén keresztül lágyan megmarkolom a fenekét és forrón megcsókolom: közben érzem, amint a hatalmas keblek hozzám érnek. Áramütés: dákóm mocorogni kezd nadrágomban. Viszonozza csókom, s miközben átölel egyik karjával, a másik kezével tarkómon a hajamba túr.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.27 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2018. 05. 1. kedd 16:55
Egy kalap túró az egész.
#7 cscsu50 2018. 04. 28. szombat 23:55
gyengécske
#6 sunyilo 2018. 04. 27. péntek 23:26
Semmi kefélés?
#5 veteran 2018. 04. 27. péntek 15:39
Jobb lett mintha lefeküdtek volna.
#4 feherfabia 2018. 04. 27. péntek 05:58
nem tetszett!6P
#3 vakon54 2018. 04. 27. péntek 05:55
Én a tanárom lányával jártamígy.
#2 A57L 2018. 04. 27. péntek 05:34
Tini fantázia.
#1 Törté-Net 2018. 04. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?