A+ A-

Az atléták – Magasugrók

A történetet az exem sógorán keresztül, annak a másod-unokabátyától kaptam. Az írás innentől teljes egészében az Ő megfogalmazása. (A neveket sem változtattam meg.) Jó olvasást kívánok!
Peti vagyok és 23 éves múltam. Van egy nővérem (24 éves múlt), egy bátyám (27 éves múlt) és 2 unokabátyám (ikrek; 25 évesek múltak). Az unokabátyáim, a nővérem, a bátyám és én úgy nőttünk fel, mint a testvérek, hiszen az ikrek alig múltak 1 évesek, amikor az édesapjuk is meghalt (az édesanyjuk a születésükkor halt meg.), ami után anyuék lényegében magukhoz vették a 2 fiút. Mi egy „sportolócsalád vagyunk”, hiszen az édesapám kamaszként atlétikázott, azon belül is leginkább a futásban, a távolugrásban és a rúdugrásba tevékenykedett, de mindössze 1-2 évig. A bátyám még szinte gyermekként, azaz 7 éves korától mintegy 6 évig a távolugrásban volt jelen, de miután az „utolsó évében” rövid időn belül kétszer is megsérült a jobb lába vagyis, hogy pontos legyek először bokaszalag-szakadást, majd aztán keresztszalag-szakadást szenvedett ezek után úgy döntött, hogy felhagy a versenyszerű sporttal és csak hobbi szinten fog sportolni. Az unokabátyáim már 6 éves koruk óta sportolnak. Ricsi végig rövidtávfutóként (100 illetve 200 m sík- és akadályfutás), míg Martin eleinte szintén „csak” rövidtávfutóként és azon belül is kizárólag síkfutásban, majd olyan 12-13 éves kora óta „hosszútávfutásban” (400, 800 illetve 1500 m síkfutás) is versenyez. Ezáltal talán érthető, hogy miért nem maradhatott el a televízió által is közvetített atlétikai versenyek megtekintése. Ezek során még inkább megtetszett nekem ez a sportág, így olyan 9 éves lehettem, amikor részt vettem egy közeli egyesület válogatóján. Én már óvodás koromban is szerettem a magasságot (a lehető legmagasabb mászókákra és azoknak a tetejére másztam fel) valamint 1-2. osztályban már a tesi tanáraim azt mondták, hogy az átlagosnak tűnőnél magasabb testmagasságom ellenére is túlságosan ruganyos vagyok, így nem volt kérdés, hogy az atlétikán belül a magasugrást fogom választani. Sikerült is a válogató és egy „nagyon” fiatal (30-32 év körüli) és egyben nagyon jó edzőhöz kerültem, aki nagyon jól el tudta magyarázni a magasugrás „csínját-bínját”, de tény, hogy nagyon sok „taktikai fogást” az idősebbektől (vagy azon velem egykorúaktól, akik esetleg nálam valamivel előbb kezdték/kezdhették el ezt a sportot) lestem el.
Előbb-utóbb (kb. 11-12 évesen) viszont egyre inkább arra figyeltem fel, hogy túlságosan is részletesen spécizem végig a testüket. Először nem értettem, hogy miért, majd egyszer csak rájöttem, hogy azért mert nem vagyok egy „átlagos” kiskamasz, vagyis nem a lányokra bukok, hanem a fiúkra. Ezt a „dolgot” mielőbb kiakartam verni a fejemből. A fejnek lehet parancsolni, de a szívnek nem. Ez azt jelenti, hogy az agyamból látszólag sikerült kivernem azt a gondolatot, hogy meleg vagyok, de a szívemet nem tudtam befolyásolni, vagyis túlságosan is megtetszett Nekem egy nálam kb. 3 évvel idősebb klubtársam, Győző. (Ekkor már kb. 15 éves voltam.) Bár hányszor láttam Őt öltözni vagy épp ugrani, a szívem egyre hevesebben vert. Az érzéseimet pedig próbáltam mindenki, így magam elől is titkolni. Sokáig sikerült is. De pár hónap után az egyik nap, amikor a megszokotthoz képest a mi edzésünk volt később és nem az övéké, Győző a végén megvárt engem. Amint kettesbe maradtunk, alig bírtam türtőztetni magam, hogy rögtön át ne öleljem, vagy meg ne csókoljam. Nagyon nehéz volt eljátszani, hogy bizony Ő közömbös a számomra, főleg úgy, hogy meg is jegyezte azt, hogy feltűnően sokszor és sokáig néztem és azt látta rajtam, hogy nem csak azért nézem, hogy „tanuljak Tőle” hanem más okom is lenne rá. Minél több ideje beszélgettünk, annál nehezebb volt tagadnom az érzéseimet. Ekkor már azért, mert olyan érzés kerített a hatalmába, hogy esetleg én sem vagyok Neki teljesen közömbös. Néhány nappal később bizonyos okokból minden korosztály edzése elmaradt, így már rég otthon voltam, amikor egyszer csörgött a telefonom. Nagy meglepetésemre az a fiú volt az, akiért a szívem majd megszakad, annyira szeretek és találkára hívott másnapra. Amikor találkoztunk, akkor végre teljesen megnyíltunk egymás előtt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.81 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2018. 03. 7. szerda 14:30
Nem volt jó
#6 deajk2008 2017. 11. 1. szerda 09:55
Jó volt és folytasd jöhet a szex része is... 10p
#5 A57L 2017. 08. 29. kedd 01:59
Ez nulla.
#4 sunyilo 2017. 08. 23. szerda 21:53
Leszámítva, hogy nem is szeretem, akkor sem jó...
#3 cscsu50 2017. 08. 23. szerda 08:50
gyenge
#2 Andreas6 2017. 08. 22. kedd 12:34
Nem kötött le, amúgy sem ezen az oldalon játszom. Egy apróság: a személyes névmásokat csak levélben szokás nagy betűkkel írni.
#1 Törté-Net 2017. 08. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?