A+ A-

Az iskolai nővér

Marilyn úgy érezte, hogy megáll a szíve. Már látta maga előtt az újságok címlapjait:
“A Pleasant Valley Leányiskola nővére szívrohamban meghalt”
Az ajtóban álló nő ismeretlen volt számára, de a mellette álló lányt felismerte. Az éves egészségügyi állapotfelmérések adatait rögzítette, amikor meghallotta a hangot:
- Sophie elmesélte, hogy hogyan vizsgálta meg.
A nővér a monitortól az ajtó felé fordult és meglátta a nőt, aki a rémisztő szavakat kiejtette.
Marilyn először azt érezte, hogy minden vér kifut belőle. Ezután gyengeség és hidegrázás fogta el. A gyomra összeszorult. A diáklány és a végzetes szavakat mondó nő láthatóan anya és lánya voltak.
“Talán nem értettem világosan, hogy mit mondott” - imádkozott magában a nővér. Attól viszont félt, hogy megkérje váratlan látogatóját, hogy ismételje meg amit mondott. A bénult nővér úgy érezte hogy percek telnek el, pedig csak másodpercekről volt szó.
- Elnézést! Nem akartam megijeszteni. Wendy Yeats vagyok - mondta a nő és előrelépve kezet nyújtott.
Marilyn megkönnyebbült. “Ha dühös lenne és panaszt akarna tenni, nem kérne elnézést és nem nyújtana kezet” - gondolta. Udvariasan felállt a székből, hogy fogadja látogatója üdvözlését. Amikor Mrs Yeats sötétbarna szemébe nézett idegességet vagy szégyenlősséget látott - de semmiképpen nem dühöt.
A pár másodperccel korábbi sokkja alatt azt szerette volna, hogy azonnal holtan essen össze. Még mindig jobb, mint ha bilincsben vezetik el.
Megvolt az esélye annak, hogy az egyik lány, akit a szokásosnál gondosabban vizsgált meg, megtörte a hallgatást. Távolról sem mindegyik lány esetén alkalmazott alapos vizsgálatot. Nem mintha nem lett volna hozzá kedve, de nem volt sem elég ideje sem energiája. A standard eljárást azért jó néhány esetben meghaladta annyira, hogy az esélyek határozottan ellene voltak. “Miért csinálom? Miért kockáztatok?” - kérdezte magától nem egyszer, de nem tudott válaszolni.
Most viszont olyan érzése volt, mintha hajszállal kerülte volna el egy golyó.
A lányra nézett és a puncija azonnal megrándult. Sophie mosolyogva nézett rá vissza és a nővér eszébe jutott a vizsgálat, amikor a lány testének minden négyzetcentiméterét átnézte és erogén zónáit tűzbe hozta. A korábbi felindultság helyett egyre növekvő vágyakozást érzett. A tekintete visszatért az anyára és az előző pánik helyét kíváncsiság vette át.
- Miben segíthetek? Lenne kérdése Sophie vizsgálatának eredményeiről? - kérdezte Marilyn.
- Nem...Csak...ummm...én… - válaszolt hiányosan és tétován Wendy.
Marilyn világosan látta a nő csinos arcán a növekvő feszültséget. Kezdettől fogva idegességet, talán félelmet látott a nő szemeiben, de most valami más is megjelent. Úgy tűnt, mintha a esdekelne a fehér köpenyes szakembernek, hogy olvasson a gondolataiban.
“Bármiről is legyen szó, láthatóan zavarban van miatta “ - könyvelte el magában Watson nővér.
- Igazán semmiség...sajnálom...nem kellett volna idejönnöm, de…. Örülök, hogy találkoztunk - motyogta Wendy és a lányt magával húzva visszavonulóba kezdett.
- Anya fél orvoshoz menni - csatlakozott a beszélgetéshez Sophie, ellenállva anyja húzásának.
- Nem félek! Csak...nem is tudom... Gyere Sophie, haza kell mennünk! - mondta Wendy.
- Van valami panasza, amiben esetleg segíthetek? - ajánlkozott Marilyn az izgatott nőnek.
A tekintetük újra találkozott és a nővér szinte érezte a másikban kavargó határozatlanságot és zűrzavart. Wendy a nővér együttérző tekintetéből bátorságot merítve azt mondta:
- Mindig úgy éreztem, hogy az orvosom nem olyan...alapos, mint kellene. Amikor Sophie elmesélte a vizsgálatát, arra gondoltam, hogy az inkább olyan volt, mint lennie kellene.
Marilyn hagyta leülepedni a közlést egy pillanatig és arra próbált rájönni, hogy mit akar a diák anyukája valóban mondani. “Csak beugrott volna gratulálni, hogy milyen jó nővér vagyok? Kétlem!” - gondolta.
- Szeretné, ha megvizsgálnám? - kérdezte végül.
Wendy szeme nagyra nőtt, és a nő kicsit megingott. Marilyn sokk - ként értelmezte az arckifejezést. Azután a bizonytalan nő újra azzal a könyörgő pillantással nézett rá. Marilyn nem volt gondolatolvasó, de érezte, hogy jól tippelt.
- Jöjjön be és üljön le! Egy kicsit sápadtnak tűnik. - mondta a nővér és új páciensét a könyökénél fogva egy székhez vezette.
Sophie kérés nélkül becsukta és bezárta a rendelő ajtaját. Watson nővér le volt nyűgözve.
Ahogy leült, Wendy tördelni kezdte a kezeit. A nővér gyengéden a nő kezére tette a sajátját és azt mondta:
- Csak engedje el magát és mondja el, hogy valójában miért jött!
Wendy a kezeire meredt, de legalább abbahagyta a bőr ledörzsölését róluk.
- Amikor tinédzser voltam, rákban elvesztettem az egyik nagynénimet. Mindig vigyázott magára és az ellenőrzésekre is eljárt, de egyszerűen nem vették észre. Azóta...azt hiszem egy kicsit paranoiásan attól félek, hogy velem is ez fog történni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.97 pont (70 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 deajk2008 2017. 07. 19. szerda 13:27
nagyon jó a leszbi családi szex kombó
#10 A57L 2017. 02. 18. szombat 04:39
Kellemesen csalódtam.
#9 RAVETRAIN 2017. 01. 31. kedd 12:48
Hát... anya-lányánál olvastam már izgatóbb leszbi történeteket smile De amúgy ha tetszene ez a vonal, akkor bejönne, mert maga a megfogalmazás, stb. a történet amúgy szerintem élvezetes. Szóval objektíve nézve jó kis sztori!
#8 sipospista 2017. 01. 26. csütörtök 10:13
Ez nagyon joolett
#7 sunyilo 2017. 01. 25. szerda 19:53
Én sem szeretem a leszbit, de ez tetszett.
#6 genius33 2017. 01. 25. szerda 17:15
Zsiiiiir smile
#5 veteran 2017. 01. 25. szerda 17:14
Leszbiben ez az első ami tetszett.
#4 cscsu50 2017. 01. 25. szerda 13:19
nagyszerű
#3 Akai Mózes 2017. 01. 25. szerda 12:24
Egész jó!
#2 Andreas6 2017. 01. 25. szerda 07:59
Általában nem izgatnak a leszbi történetek, de ez kitűnő volt, gratulálok!
#1 Törté-Net 2017. 01. 25. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?